1. fejezet

20 évvel később

Nalla figyelte a testvéreket az első közös étkezéskor. Apja nem evett velük. Ő éppen a szobájában lábadozott. Nalla még mindig nem szokott hozzá, hogy édesapja szinte minden héten megsebesül a harcok során. Édesanyja ezzel szemben, ha nem is mosolyogva, de már rutinosan fogadta a hírt. 

Az asztalnál ülő testvérek és feleik minden féle témáról beszélgettek. Nalla csodálta őket, amiért ilyen mélyen szeretik egymást és a testvériséget. Vele szemben ült a király fia, aki éppen az édesanyjával társalgott. Majd összenéztek és rákacsintott. Nalla elvigyorodott, ezzel belement a titkos ügyükbe. Darius és Ő lassan két évtizede Caldwell illegális autóversenyeinek vezetői. Bár a férfi lassan bekerül a Testvériségbe. Nalla még mindig nagyon hálás volt, hogy akkoriban nem hagyta neki a fiú, hogy mélyre süllyedjen az önsajnálatban. Nem kellett Damiennek, ezen pedig túl kellett lépnie. Azóta egy férfi sem érintette meg. Egy sem férkőzhetett közel a szívéhez.

Mindenki aggódott érte. Tudta és érezte. Aggódnak, hogy nincs párja, hogy alig táplálkozik. De ő tartja a szavát. Damien az, akiből ivott és őt akarja továbbra is. Csakhogy a férfi nincs itt.

Étkezés után Nalla felment a szobájába. Lezuhanyozott és felvette a szokásos szerelését, amit a versenyre szokott. Kivételesen begöndörítette a haját. Érzett valamit a levegőben. Érezte, hogy valami fontos fog történni ma este. Utoljára a férfi balesetekor érezte ezt.

Gyors kopogás után az édesapja jött be hozzá állig felöltözve és felfegyverezve. Nalla nem gondolta, hogy annyira kiborítja a gondolat, hogy visszamegy harcolni, hogy le kell, üljön.

Z látta a lánya arcát elfehéredni és mellette termett, hogy megtartsa, ha netán elájulna. Aztán Nalla könnyes szemmel nézte apját, ahogy ott guggol előtte. Z megfogta a lánya arcát és nyugodtan állta a tekintetét, mielőtt megszólalt volna.

- Ma már ki kell mennem a többiekkel. – Nalla nem szólt, csak bólintott, hogy megértette.

- Vigyázz magadra – suttogta.

- Minden rendben lesz – Z érezte lánya félelmét. És tudta, hogy ezen nem változtathat. A királynak szüksége van rá. Ám a családjának is. Tudta és néha emésztette magát, vajon jó-e ez a családjának. De Bella nem panaszkodott. Megtett minden tőle telhetőt, hogy fele legyen a legboldogabb nő a világon. Nallával más volt a helyzet. A lánya az ő természetét örökölte, az anyja szépségével. Így még inkább fájt neki, ha a lányát szenvedni látja. Mint 20 éve – gondolta keserűen. Az a kurafi megbántotta a lányát. De soha többé nem hagyja – fogadta meg.

Megcsókolta a homlokát majd kiment a szobából.

Nalla nehezen összeszedte magát és befejezte a készülődést. Imádott sminkelni, most is egy szuper füstös sminket készített magának. 

Aztán fogta a telefonját, kulcsát és táskáját és lesettenkedett a Gödör szintjére. Ott volt az egyetlen hely, ahol ki lehetett jutni a nélkül, hogy kamerák figyelnék. Darius már a garázsban várta a lányt. Egy mosollyal üdvözölte és beszálltak a lány autójába.

- Na? Kész vagy néhány menetre? – vigyorgott a férfi szemtelenül.

- Mint mindig – hangzott a válasz, majd kitört belőlük a nevetés.

Nalla a legjobb illegális autóversenyző már lassan 2 éve. És senki nincs, aki legyőzhetné. Tisztelik a nevét és nem próbálkozik be nála senki. Mindig lekoptatja őket. Vagy Darius teszi meg.

Odaértek a kijelölt parkolóba, Caldwell egyik legelhagyatottabb részén és leparkolt a számára fenntartott helyen.

Nalla civil vámpír barátnője szaladt eléjük üdvözölni őket.

- Na, milyen ma a felhozatal? – szállt ki Nalla a kocsiból és érdeklődött barátnőjétől.

- Eddig nyugis. Bár van egy valaki, aki ki akar hívni. Azt mondta, hogy a legjobbal akar versenyezni. Elég jó pasi, és az autója se semmi – kacsintott Verena barátnőjére. Nalla erre felkacagott és Dariushoz fordult.

- Szeretnél egy új autót? – kérdezte incselkedve.

- Minden vágyam – hajtott fejet a harcos. – Verd meg – biztatta a lányt majd odasétált a vámpír nő mellé.

- És a zsaruk? – kérdezte Nalla.

- Egy sincs a körzetben – rázta meg a fejét Verena.

- Igyunk addig valamit – vetette fel az ötletet a férfi. Tudta, hogy nem tart a futam sokáig.

Nalla beült az autóba és a rajthoz gurult, ahol a fekete szépség már várta. Le volt húzva az ablak, kemény rap szólt a kocsiból. Nalla a versenytársára pillantott és megállt a nem dobogó szíve. Hirtelen a szívébe nyílalt a fájdalom, ahogy felismerte versenytársában élete szerelmét, aki oly sok évvel ezelőtt elhagyta a lányt. A kocsiból rávigyorgott a férfi majd felhúzta az ablakot. Ekkor megjelent egy vámpír, aki leadta a rajtot. Nalla csikorgó kerekekkel indult neki. Damien, aki ekkor még csak nem is sejtette, hogy szerelme ellen versenyez, nevetve vette tudomásul, hogy a rajtot kihagyta.

Nalla az első kanyar után már nyeregben érezte magát. Mosolyogva vette az akadályokat. Szólt a zene nála és énekelt. Közben nem értette mit keres a városban a férfi. Kirúgták a Testvériségből az Őrző utasítására. Nagyon megbántotta a férfi. Bár a nyakláncot, azóta is hordja. Az egyik sikátorban a férfi elé került és útját állta. Nalla ijedten taposott a fékbe. A férfi kiszállt, mire Nalla alig mert levegőt venni. Régen volt, hogy utoljára így látta őt. Lassan kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt az autóból.

- Neked elment a józan eszed? – fakadt ki dühösen a lány.

- Szervusz, Hercegnőm. – köszönt meglepődve a férfi. Nem hitte, hogy egy nő versenyezhetne vele.

- Mit akarsz? – kérdezte a lány ellenségesen. Nalla dühösen próbált válaszolni miközben belül remegett a viszontlátás örömétől.

- Add át üdvözletem a királynak és üzenem, hogy holnap meglátogatom. – nézett a lány szemébe, amiben fájdalmat látott. Hiába próbálta Nalla titkolni, a férfi ismeri őt.

- Átadom – ült vissza Nalla az autóba, aztán tovább hajtott. Ő ért be hamarabb a célba ahol Darius és Verena már türelmetlenül várták.

- Mi tartott idáig –kérdezte barátnője.

- Ő az – suttogta Nalla könnyekkel a szemében. Darius egyből tudta kire gondol a lány. – Azt üzeni, hogy holnap a kastélyba megy. Beszélni akar a királlyal – suttogta Nalla. Nem gondolta, hogy a viszontlátás így megtörheti azt a falat, amit maga köré épített. Senkinek sem hagyva, hogy áthatoljon rajta. Darius ismerte a lányt. Nem annyira, mint Damien, de tudja, hogy a lánynak nem kell sok és kiborul.

- Menjünk haza – javasolta és megfogta a lány vállát.

- Igen – bólintott erőlködve Nalla.

Beszálltak az autóba és hazafele a férfi vezetett. Nem vesződtek azzal, hogy beálljanak a garázsba, sem pedig a kamerákkal. A főbejáraton léptek a kastélyba. Darius és Nalla egyből a király irodájához siettek. Gyors kopogás után a király behívta őket.

- Megtudhatnám, hogy mégis hol az ördögben voltatok? – dörrent Wrath a fiatalokra.

- Most nem ez a lényeg – szólalt meg a fia. Tudta, hogy apja nem örül a visszaszólásnak, de most volt fontosabb ügyük is, mint a szökésük.

- Damien a városban van – suttogta Nalla. A király ránézett és intett, hogy folytassa. – Azt üzeni, hogy holnap eljön. Üzenetet hoz. – szedte össze utolsó erejét a nő.

- Értem. Köszönöm – válaszolta a király. Látta a lányon, hogy megviselte a találkozás régi szerelmével. – De ne higgyétek, hogy megúsztátok ennyivel. A ti érdeketek is, hogy ne essen bántódásotok. Szerinted apád mit szól majd a dologhoz, ha megtudja, a lánya kiszökik illegális autóversenyekre? Édesanyád? – kérdezte halk, de erőteljes hangon.

- Nem akarok nekik fájdalmat okozni. – válaszolta Nalla. – De nem hagyhatom a lelkem elveszni sem – nézett a király szemébe. Szerette a királyt. Sokat játszott vele gyermekkorában. Tudta, hogy kemény férfi, mégis nagyon sokat foglalkozott a fele és a király is vele.

- Nem akarom, hogy még egyszer felügyelet nélkül hagyjátok el a kastély területét. – dörrent mély hangján.

- Nem fogok lemondani a versenyzésről. – rázta meg a fejét a lány.

- Nem is erre kértelek – Wrath tudta, ha a lányt még valamitől megfosztják, akkor mélyen magába zuhan. De a szülei, ha más nem is, az apja kényszeríteni fogja. – Most menjetek. Estére összehívom a testvéreket. Nalla te is itt leszel. – Nalla egy bólintással jelezte, hogy érti, aztán a szobájába ment.

Bekapcsolta a zenét és átöltözött otthoni ruhába. Lemosta a sminket és az ágyra ült. Elővette a nyakláncot, amit a férfi adott neki a születésnapjára és zokogni kezdett.

- Miért most? Eddig mért nem tűnt fel? – kérdezte magától.

Kopogás után Qhinn és Xhex léptek a szobába. Nalla jóban volt a fiatal párral. Szinte a legjobb barátok.

- Helló – lépett be a lány.

- Kislány – sietett oda hozzá a harcos. Leült mellé az ágyra és átölelte a zokogó testet.

- Nalla mi történt? – kérdezte a nő.

- Damien visszatért a városba. – csuklott el a hangja. – Még mindig szeretem és Wrath rájött, hogy kiszökdösünk. Ráadásul, ha a szüleim megtudják… - sírta el magát a lány újból.

- Nem lesz baj – simogatta meg barátnője hátát. – Megoldjuk. De apáddal neked kell beszélned. Vele csak te értetheted meg, hogy mit érzel iránta. Persze nagyon ki fog akadni. De csak a legjobbat akarja neked. Kicsit nehezen fogja megérteni, de el fogja fogadni. Időt kell majd adnod neki.

Nalla remegve szedte a levegőt. Nem mert így szembe nézni az apjával. Nem akart nekik csalódást okozni, most mégis megteszi. Akaratlanul.

- Hogy nézzek ezek után a többiek szemébe? – kérdezte szipogva.

Erre John hevesen mutogatni kezdett. „Úgy teszel, mintha szentek volnának. Pedig még nálad is rosszabbak.”- erre Nalla bólintott. – De azzal még mindig nem tudok mit kezdeni, hogy Damien visszatért a városba. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy visszakerül a testvériségbe is.

- Akkor lesz esélyetek tisztázni a gondjaitokat. Mert vannak. Ne is tagadd! – fogta meg Xhex a lány kezét. – Nem ittál vámpírvért mióta ő elment. Előbb vagy utóbb muszáj lesz, mert rosszul leszel. – aggódott barátnőéjért.

- Még anno megígértem neki, hogy csak belőle iszom – suttogta szomorúan, mert érezte, hogy ezt az egyességet csak ő tartotta be kettejük közül. Ezt persze senki orrára nem kötötte. Közben csipogni kezdett a barátai mobilja. A király szétküldte az esti megbeszélés időpontját. Nalla pedig továbbította rég nem látott szerelmének. Aztán kopogás után Bella jött a szobába. Megijedt, mikor meglátta lánya könnyáztatta arcát.

- Mi történt, kislányom – ült le mellé az ágyra.

- Minden anya. Az történt. Nemsokára megtudod. Ne félj, semmi gond – tette hozzá, mikor észrevette édesanyja rémült arcát. Nem fogja megtagadni saját magát. Még a szülei kedvéért sem, döntötte el. Xhex és John még maradtak egy ideig, aztán indultak készülődni a gyűlésre. Bella megsimogatta a lánya arcát.

- Minden rendbe jön – köszönt el lányától és a hálószobájuk felé indult. Parancsolója is akkor ért az ajtóhoz. Visszaértek a harcosok.