Nalla arra ébredt, hogy nincs mellette a harcos. A konyhából hallott
motoszkálást, belebújt a férfi pólójába és utána ment. A férfi neki háttal a
pultnál szeletelt valamit és halkan káromkodott, mikor beleszaladt a kés hegye
az ujjába. Nalla elmosolyodott és odalépett hozzá. Kezébe vette a férfi ujját
és szemügyre vette. A csap alá tartotta, lemosta és tett rá egy darab
papírtörlőt, hogy felitassa a vért.
- Szia – mosolygott a férfira.
- Mért keltél fel? – kérdezte a férfi.
- Nem voltál mellettem – vont vállat Nalla.
- Ágyba akartam vinni a reggelit – válaszolta a harcos. Kicsit furcsán
érezte magát ebben a helyzetben a lánnyal. Meg akarta lepni a reggelivel.
- Még mindig hozhatod – mosolygott a lány és elővett két kávés bögrét.
Tele töltötte őket és a szobába ment. A férfi követte. Leültek az ágyra és
csendben falatozni kezdtek. Nalla miután végzett letette a tálcát a földre és a
férfi ölébe ült.
- Szeretlek – nézett Damienre.
- Én is szeretlek. Soha nem állhat közénk a vadászat, rendben? Soha
nem lesz nálad fontosabb senki az életemben.
- Mondd, hogy ma még szabad vagy! – nézett könyörgőn a férfira, mire
az elmosolyodott.
- Igen. Szabad vagyok - csókolta meg a lányt. Nalla felállt és
elővette a telefonját.
- Felhívom Janet. Remélem, Tara jobban van. – sóhajtotta.
Néhány perccel később Nalla letette a telefont. Örül, hogy már nincs
életveszélyben a lány. Viszont nem értette, hogy az Őrző mért akarja átváltoztatni. Ő szereti a lányt. A testvéreként
tekint rá, bár fél a szülei reakcióitól. Sóhajtott egyet és a férfi mellé
feküdt az ágyra. Odabújt hozzá, mélyen belélegezte az illatát és lehunyta a
szemét.
- Aludj kicsit – simogatta a férfi a haját.
- Szeretlek – sóhajtotta. A harcos elmosolyodott és ásított egyet.
Nalla néhány percen belül aludt is.
A kastélyban a király szokásos teendőit intézte az irodában. Fele mellette ült az asztalnál, mikor
hűs fuvallat csapta meg őket és megérezte, hogy megjelenik a faj anyja.
- Őrző – állt fel a királyné és meghajolt. A király biccentett.
- Beszélnünk kell a műtőben gyógyuló lányról. – jelentette ki a nő.
- A harcosok meg fogják védeni. Előkészíttettem a szobáját Nalláé
mellett. Befogadjuk.
- Vishous és a doktornő lesznek a gyámjai. Ha felépült, meg kell őt
győzni róla, hogy át kell változnia, hogy ténylegesen itt maradhasson. Neki még
fontos dolga lesz a továbbiakban.
- Engedelmeddel, akkor az Elithez fog tartozni? – kérdezte a királynő.
Előre sajnálta szegény lányt.
- Lesznek feladatai az Elittel, igen, de neki más szerep jut majd.
Neki is ki kell mennie a harcosokkal. Nem kell a rendbe tartoznia, de Nallával
együtt kint kell lennie az utcán. Tanítsátok meg a fegyverfogásra és a harcra.
Ha felébred, ünnepséggel fogadjuk a nemzetben és a családban – mondta a nő,
majd eltűnt. Beth a parancsolójához fordult.
- Mintha tervezne valamit – lépett az asztalhoz.
- Az Őrzőnek mindig van
valamilyen terve. – válaszolta a király. – Kíváncsi leszek a lányra. – húzta az
ölébe felét.
- Tara és Nalla, mintha ikrek lennének. Alig lehet őket
megkülönböztetni egymástól. Ez nagyon különös. Vajon Z és Bella mit fognak
szólni a dologhoz? És Damien? – gondolkodott hangosan.
- Drágám, meg fogják oldani. Nincs más lehetőségük. Z tudja, hogy
Nallát egy vékony szál választja el az összeomlástól. Nem kockáztatná meg, hogy
megbántsa a lányát. Bella szerintem ugyanúgy, mint Jane a szárnyai alá veszi a
lány és pátyolgatni fogják. Mi többiek pedig megtanítjuk mindenre, amit tudnia
kell és érdemes. Neked kell majd segítened őt a hivatali élet rejtelmeiben –
vigyorgott felére a király. Tisztában
volt vele, hogy fele nem kedveli az Elit nézeteit és intézkedéseit.
- Előre várom. Viszont volna még valami itt. – ült a férje ölébe és
átölelte.
- Mi az leelan?
- Aggódom Darius miatt. Tudom, hogy lassan eljön az avatás ideje. És
még nem találta meg a párját sem. Nem tudom, hogy mi a terve. Nem avat be.
Beszélhetnél vele. – kérte a királyné.
- Meglátom, mit tehetek. Beszélek vele. De én nem aggódok. Van egy
olyan érzésem, hogy az új jövevény még meglepetést fog okozni neki – vigyorgott
a király.
- Úgy gondolod? De a lány nem tisztavérű vámpír lesz. Ha lesz köztük
valami, nem lehet a leendő király jegyese – rázta meg a fejét a nő.
- Ezt megoldhatjuk. Az én vérem kell az átváltoztatásához. Ezen ne
múljon a boldogságuk. De előbb jussunk el odáig – mondta a vak király.
- Szeretlek – válaszolta a nő mosolyogva és megcsókolta parancsolóját.
- Én is leelan. Mi lenne, ha
most felmennénk a szobánkba és megmutatnám, mennyire szeretem az én kis felemet? – simított végig felesége
combján.
- Ez egy nagyon jó ötlet – pattant fel a nő. A hálójukba sietett és
előkészült az éjszakához.
Nalla és Damien az első étkezés után értek vissza a kastélyba. Kézen
fogva sétáltak le a korházba, hogy Nalla megmutassa Tarát a harcosnak. A lány
az asztalon feküdt és aludt. Infúziós cső lógott a karjából, mellette csipogott
a gép. V és Jane a szoba másik felében takarítottak.
- Ez hogy lehetséges? – nézett a férfi Nallára és a lányra vissza.
Tényleg, mint két tojás, úgy hasonlítanak egymásra.
- Ezt nem tudom. – rázta meg a fejét a lány és aggódva tekintett az
előtte fekvő hasonmásra.
- Az Őrző szeretné, ha
vámpírrá válna. Megkérdezte lennénk –e a lány gyámjai. – lépett melléjük V.
- Komoly? De mit akarhat? – kérdezte Nalla.
- Valami terve van veletek. – mondta Jane.
- Benne vagyok. – bólintott Nalla. – Remélem, hamar felépül.
–sóhajtotta.
- Ma, ha felébred, már felköltözhet a szobájába, de még kell neki
néhány nap pihenés. És nem mehet vissza dolgozni. Az Őrző nem engedné. – mondta a doktornő.
- Majd beszélek vele. Nem fog neki tetszeni – húzta el a száját Nalla.
- Akkor még ebben is hasonlít rád? – kérdezte Damien vigyorogva, mire
a lány meglökte.
- Hé! – nevetett a férfira. Most kezdte úgy érezni, hogy a dolgok jó
irányba fordulnak. – És elfogadnátok őt? – kérdezte a harcosra és felére
pillantva.
- El – bólintott V. és átölelte fele vállát.
- Szerencsés, hogy ilyen gyámjai lesznek – mosolygott a párra. – Az
igazi szülei nem érdemlik meg őt. – mondta csendesen.
- Teszek róla, hogy ők se unatkozzanak – szólalt meg rekedt hangon a
beteg.
- Tara – fogta meg barátnője kezét Nalla.
- Üdv az élők között – kacsintott rá Damien.
- Szóval ő az a szépfiú, akiről meséltél – nézett Tara a lányra.
- Ő az – bólintott a lány.
- Mondjátok, hogy most már felkelhetek – nézett a másik oldalán álló
párra.
- Felkelhetsz és felmehetsz a szobádba. De még néhány napig pihenned
kell. És nem mehetsz addig sehova. – mondta Jane.
- Lehetetlen – rázta meg a fejét Tara. – Nekem dolgoznom kell.
- Hát egy ideig biztos nem – jegyezte meg V.
Tara kicsit kétségbe esett. Nem akart senki terhére lenni. Főleg nem
pénz nélkül. Közben beugrott neki, hogy a motorját a bárnál hagyta.
- Nalla, megkérnélek, elhoznád a motorom a bártól? – kérte halkan.
- Igen, persze – vigyorgott a lány. Szívesen kipróbálja egy körre.
- De ha egy karcolás esik rajta… - kezdte a lány, mire Damien
felmordult.
- Hé, nyugi. – tette a kezére Nalla a kezét és Tarára nézett. – Nem
lesz baja. Ígérem. Vacsoránál majd bemutatlak a többieknek is. Mind nagyon meg
fognak lepődni – vigyorgott barátnőjére.
- Meghiszem azt – bólintott Tara.
- Gyere, segítek felmenni. A szobád az enyém mellett van. Be van
rendezve, és amíg nem vásárolunk be neked, addig adok kölcsön egy-két ruhát –
segített a lánynak felülni.
- Jól érzed magad – kérdezte a harcos.
- Te milyen nagy vagy – ámult el a lány, mire Jane elnevette magát.
- Hozzád képest igen – vigyorgott a harcos is.
- Nálatok mindenki ilyen nagy? – kérdezte Tara Nallától.
- Várj, amíg megismered apám és a királyt. Rajtuk nehéz túltenni –
bólogatott a lány.
- Szeretném, ha pihennél még néhány napig – állt elé a doktornő.
- Nekem muszáj dolgoznom. Valahogy ki kell fizetnem Önnek az ellátásom
és, hogy maradhatok. – kezdte Tara.
- Nem – morgott a harcos. Tara nem értette miért lépett fel ilyen
mogorván a férfi.
- De… - kezdte, mire Jane leintette.
- Csak fogadd el és törődj bele. Hidd el, ha V-vel kezdesz vitázni,
nem biztos, hogy te jössz ki győztesen belőle. – mondta a nő.
Tara bólintott és a férfira nézett.
- Köszönöm – mosolyodott el és hálásan nézett Nallára.
- Gyere. Szerzek neked egy melegítőt, hogy kényelmesen légy – indultak
el lassan. Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, a harcos fújtatni kezdett.
- Komolyan meg tudnám ölni az apját – kezdett dühbe jönni.
- Felejtsd el. A lány már itt van, és mi vigyázunk rá. Ez a lényeg –
simogatta meg férje arcát.
- Leelan – csókolta meg
feleségét.
- Szeretlek – mosolygott a nő parancsolójára.
- Azta – ámuldozott Tara. – A te szobád is ilyen?
- Igen, az is ilyen. Gondoltam tetszene – vont vállat Nalla félénken.
- Gyönyörű, köszönöm. – fogta meg a lány kezét. Odacsoszogott az
ágyhoz és leült rá. Még fájt az oldala. Kezdett csillagokat látni.
- Tessék, ruha. Ott – mutatott hátra – a fürdőd.
Tara odasétált az ajtóhoz és bekukkantott. A száját tátva sétált be és
végigfogdosott mindent.
- Nos, az első dolgom lesz kipróbálni a kádat – mosolygott a lányra.
- Gondoltam – bólintott Nalla.
- Kicsim – fogta meg a harcos a vállát – nekem most mennem kell.
Később beszélünk – csókolta meg a lányt és Nalla hozzábújt.
- Vigyázz magadra – suttogta Nalla a harcos vállába.
Mikor kettesben maradtak, visszamentek a szobába és Tara letelepedett
az ágyra.
- Jól gondolom, hogy most békültetek ki? – kérdezte.
- Igen. – leült a lány mellé. – Több mint 15 éve megölt egy itteni
diákot, mert az ellen fordult a Testvériségnek. Az Őrző akkor száműzte a kastélyból és az életünkből. Most
visszatérhetett, mert segít nekünk. Nekem akkor összetört a szívem. Napokig nem
beszéltem senkivel, azóta nem táplálkoztam más vámpírból, mert megígértem neki,
hogy nem teszem. Azzal, hogy visszatért felforgatta az életem. Nagyon nehéz
volt őt újra látni, újra a közelében lenni úgy, hogy nincs köztünk semmi több.
- De szereted, és ahogy láttam ő is így érez. – mondta Tara.
- Igen. Sikerült megbeszélnünk a dolgokat – pillantott a padlóra.
- Meghiszem azt – vigyorgott rá Tara. Tudta, hogy együtt voltak a
férfival. Nalla túl szégyenlős. – Legalább vigyázott rád? – kérdezte.
- Igen, nagyon gyengéd volt és figyelmes. Imádtam a karjai közt lenni
– mosolygott a lány.
- Örülök, hogy neked ilyen jó emléked van az elsőről. Én egy buliban
feküdtem le először egy sráccal, akit nem is ismertem. Mindketten ittunk. Nem
volt jó… - rázta meg a fejét Tara. – Meg igazán nincs erőm egy pasihoz. Amit
apám tett az… - rázta meg a fejét és könnyezni kezdett.
- Jaj, ne ez alapján ítéld meg a férfiakat. Biztos találsz majd
valakit, aki szeretni fog és nem fog bántani. – vigasztalta Nalla.
- Elég nehéz hinni bárkinek és megbízni bárkiben, mikor az életem
felét úgy töltöttem, hogy apám vert, ha nem kapott piát. – mondta szomorúan a
lány. – Hidd el, senki sem akar olyan nővel együtt lenni, aki ennyire
elcseszett, mint én. – ingatta a fejét.
Közben az ajtó túloldalán ott állt V és a király. Vishous nagyon
mérges lett, alig lehetett visszatartani, nehogy megkeresse a lány apját.
- Fogd vissza magad V. – figyelmeztette a király. – A lány már itt
van, és többé nem eshet bántódása. – mondta halkan. – Gyere inkább. Később
visszajövünk – indult tovább a vak király.
A király meglepődött, hogy a harcosnak máris ilyen erős védelmező
ösztöne van a lány felé. Pedig még csak nem is vámpír. Visszamentek az irodába
és leültek. Jane és a királyné is befutottak.
- Szóval? – kérdezte Jane.
- Kicsit türelmetlen vagy, nem? – kérdezte a király.
- Tudod, hogy egy dolog van a világon, amit mindennél jobban
szeretnék, és nem lehet az enyém. Szóval had legyek türelmetlen, ha az
anyaságról van szó. – mosolygott a nő. Megfogta parancsolója kezét és érezték,
hogy megjelenik a faj anyja.
- Anyám – biccentett V. A királyné felállt és meghajolt, Jane
biccentett.
- Őrző.
- A lány felébredt. Mennyire stabil az állapota? – kérdezte.
- Nos, a bordáinak még kell egy-két nap, hogy rendbe jöjjenek és
tiszta lila aláfutás a teste több helyen. A varratokat este kiszedem. Ezen
kívül nincs más – mondta a doktornő.
- Ahhoz, hogy vámpírrá válhasson, egy tiszta vérű vámpír vére kell.
Vishous hajlandó lennél a véred adni a lánynak? – fordult hozzá a köpenyes nő.
A harcos nem tudta, mit feleljen.
- Nem a király vére kell hozzá? – kérdezte. Ő volt az egyetlen, akinek
a Őrző megengedte, hogy kérdezhessen.
Eddig más nem adhatott vért, csak a király, ha valakit átváltoztattak.
- Mivel te leszel a gyámja, így ezúttal eltekinthetünk a dologtól.
Hiszen te véred is tiszta. – felelte a köpenyes nő.
- Erről azért megkérdezném a lányt is. Elvégre neki is döntenie kell,
hogy egyáltalán akar-e közénk tartozni. – válaszolta V.
- Hívjuk ide – mondta Jane és elment a lányokért.
Tara már átöltözött és Nalla vele nevetett valamin, mikor Jane
bekopogott hozzájuk.
- Lányok, gyertek, kérlek a dolgozó szobába. – nézett rájuk. Látta,
hogy Tara lassan áll fel és indul utánuk.
Tara nem tudta mi készülődik itt. Nalla ugyan megnyugtatta, hogy nem
kell elmennie, mégis attól félt, hogy ez csak egy álom, és ha felébred, újra
otthon találja magát.
Bementek a szobába, és megtorpant a küszöbön. Az asztal mögött ülő
férfi még hatalmasabb volt, mint aki megmentette az életét. Mellette állt a
gyönyörű nő, aki ott volt a dokival a műtőben.
- Gyertek beljebb, ne félj – lépett hozzá Beth.
- Üdv – biccentett Tara.
- Szervusz – köszöntötte a király.
- Nallának igaza volt. Maga is egy óriás – bökte ki hirtelen, mire
mindenki felnevetett.
- Köszönöm, ez kedves – nevetett a király. Tetszett neki a lány
talpraesettsége.
- Azért hívattalak ide, hogy megkérdezzük, elfogadod-e Vishous, a
Vérontó fiának vérét, hogy átváltozhass? – kérdezte az Őrző.
Tara hirtelen nem tudott válaszolni. Meglepte a kérdés.
- Ne-nekem is vámpírrá kell válnom? – kérdezte cérna vékony hangon.
Felzaklatta a dolog. Mi lesz, ha nem való ide? Ha mindent elront és elküldik?
- Ez a feltétele, hogy maradhass – mondta a nő.
- Most kell válaszolnom? – kérdezte remegő hangon. Végig nézett a
szobában lévőkön és elpityeredett.
- Tara – lépett hozzá Nalla.
- Én… - odafordult a nőhöz. – Ha segítségükre lehetek, akkor igen –
bólintott.
- Le kell mondanod mindenről az eddigi életedből – állt fel V és
lépett mellé.
- Nem volt értelme az eddigi életemnek – rázta meg a fejét Tara.
- Két nap múlva átváltoztatlak. Inni fogsz a harcos véréből. Ő és Jane
lesznek a gyámjaid. Utána kiképeznek. – azzal eltűnt a nő. Tara felsóhajtott és
odafordult a többiekhez.
- Hogyan viszonozhatnám, hogy befogadnak? – nézett a királyra.
- Légy hű a Testvériséghez és magadhoz. Közénk fogsz tartozni és ez
örök életre szól. – mondta a harcos. Tara odafordult a doktornőhöz.
- Köszönöm, hogy bevállalnak. Nem leszek a terhükre – rázta meg a
fejét.
- Pedig remélem mégis – vigyorgott a nő. – Kell valaki, aki ki tudja
akasztani a férjem – pillantott a harcosra. Tara melegséget érzett, ha a
férfira pillantott. Bárcsak a való életben is ilyen édesapja lenne!
- Oh, azt nem állítottam, hogy nem fogok rosszalkodni – mosolygott
szemtelenül, mire mindenki nevetni kezdett.
- Mindenki segíteni fog neked, hogy hozzá szokj az itteni élethez. Az
utolsó étkezéskor bemutatlak a testvéreknek. – ült vissza a király a székébe.
- Köszönöm – bólintott Tara és Nallával visszamentek a szobájába.
V és Jane is leültek az asztalhoz.
- Hát haver, úgy érzem nem fogtok unatkozni. – csipkelődött a király.
- Kíváncsi leszek milyen lesz vámpírként. Most is gyönyörű lány,
milyen lesz, ha átváltozik? – kérdezte Beth.
- Néhány nap múlva meglátjuk. – válaszolta Wrath. – Mikor az Őrző
megkérdezte tőle, hogy elfogadná-e a véred, akkor nem úgy reagált, ahogy akart.
Ki fog akadni előbb vagy utóbb.
- Megérthető – mondta Beth. – Elég sok dolgon ment keresztül. Nem is
csoda, ha kiakad – rázta meg a fejét. – De mi itt leszünk neki és segítünk.
Miközben a többiek beszélgettek, Tara lefeküdt pihenni. De nem tudott
aludni. Nagyon furcsa volt egy ilyen hatalmas kastélyban lenni. Ráadásul
napokon belül vámpírrá változik. Fogalma sem volt, ez mennyire megváltoztatja
az életét. Felkelt és elindult a folyosón lefelé. Végig ment a konyhán, le az
alagsorba, ahol megtalálta az edzőtermet mindenfélével berendezve. Egy rövid
fekete hajú nő edzett egy hatalmas férfival.
- Ne már John, nem vagyok üvegből! Nem fogsz összetörni – ellenkezett,
mire a másik mutogatni kezdett. Volt valami mély, abban, ahogy őket figyelte.
Összekötötte őket valami, és mikor a férfi megcsókolta a nőt, akkor értette
meg, hogy ők együtt vannak. Közben a terem másik feléből még hárman
csatlakoztak hozzájuk. Volt köztük egy valaki, aki felkeltette az érdeklődését.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy versenyt? – kérdezte az idegen.
- Benne vagyok – bólogattak a többiek. Hirtelen észrevette Tarát és
odarohant hozzá.
- Nalla, te leszel a bíró – fogta meg a kezét, mire Tara megijedt és
megpróbált kiszabadulni.
- Ne, kérem én… Nem… - próbált ellenkezni, mire Darius odafordult
hozzá.
- Mi baj? Nalla, minden rendben? – kérdezte, mire Tara oldalába
belehasított a fájdalom és felnyögve összegörnyedt.
Tara megpróbált hátrálva mászni, de nem ment neki. Összegörnyedt a
fájdalomtól.
- Szóljatok V-nek – kiabált a harcos.
- Nalla, nyugi, minden rendben lesz – simogatta a haját. Valami nem
stimmelt. Nalla haja nem vörös. Ezé a lány viszont gyönyörű. Hirtelen felkapta
a fejét és figyelte, ahogy Nalla odarohan hozzájuk.
- Tara, istenkém. Hallasz? Mi a baj? Válaszolj, kérlek – térdelt
mellette.
- Az oldalam – nyögte a lány. Megjelent V és felemelte a lányt.
- Nyugi, kislány. Mindjárt jobb lesz – indult vele a szobájába.
- Én csak… Nem tudtam aludni és sétálni akartam egyet a házban.
Sajnálom – csuklott el a hangja. V nyugtatta, míg felértek a szobájába és
lefektette. Nalla leült mellé az ágyra.
- Mindjárt jobb lesz. Adnak neked fájdalom csillapítót. – mondta a
lány.
Megvárták, míg hatni kezd a gyógyszer. Tara is megnyugodott közben. V
leült a fotelbe.
- Sajnálom – mondta neki a lány.
- Semmi baj. De nem szabad kapkodnod. A bordáid még nem jöttek rendbe.
– mondta a férfi.
- Csak megijedtem, mikor odalépett hozzám és azt hitte Nalla vagyok.
Basszus – nevetett fel keserűen – ezt eltoltam. Szegény srác most tuti
idiótának tart. – rázta meg a fejét.
- Darius túl fogja élni. Csak ő még nem tudja, hogy belőletek kettő
van. Ezért hitte, hogy Nalla vagy – válaszolt a harcos.
- Nem akartam ennyire megijedni – csorogtak a könnyek az arcán. V
tehetetlennek érezte magát, ahogy érezte a lány könnyeinek illatát. Nalla ott
ült velük, míg Tara elaludt. Sajnálta szegény lányt.
- Nalla, beszélned kellene Dariusszal. Jobb, ha tőled tudja meg, hogy
mi a helyzet. – mondta V. A lány egyet értett a harcossal. Mégis csak a legjobb
barátja. Bár félt Darius reakciójától, elindult, hogy elmesélje neki a
történetet. A harcost az edzőteremben találta meg, ahogy éppen a boksz zsák
körül keringett bevéve néhány ütést.
- Van rám néhány perced? – kérdezte Nalla halkan, de tudta, hogy a
harcos hallott őt.
Odafordult hozzá és levette a bandázst a kezéről.
- Mi a fene történt? – kérdezte a barátja kissé mérgesen.
- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb, de nem voltál itthon. – rázta meg
a fejét a lány. – Tara az a lány, akit az Őrző
mellém szánt. Együtt kell vele dolgoznom. A családhoz fog tartozni, amint átváltozott.
– magyarázta.
- Mért hasonlít rád? Azt hittem te vagy. A szívbaj jött rám, mikor
összegörnyedt a fájdalomtól. – fordult el a férfi mérgében.
- Ő a hasonmásom. Vagy fordítva. Az Őrző sem tudta megmagyarázni, hogyan lehetséges, mégis igaz. És az
oka, amiért úgy néz ki, ahogy? A szülei alkoholisták. Az apja bement a bárba,
ahol dolgozik, hogy adjon neki inni, mire nem tette és megverte. Majdnem
meghalt. Jane megmentette az életét. Nem csodálom, hogy megijedt. V és apád is
elég nagyok, de te majdnem apával vetekszel. Időbe fog telni, mire a
közeletekben nyugodt lesz. – mondtam.
- Bocsánatot fogok kérni tőle – mondta Darius.
- Örülnék neki, ha odafigyelnél rá, ha én nem vagyok itthon, rendben? –
kérte a lány.
- Persze – bólintott a harcos.
- És szeretném, ha te tanítanád verekedni. Bár Xhex is szuper, tőle
megijedhet.
- Rendben – bólintott újfent.
- Ne haragudj rám, kérlek – nézett rá ártatlanul, mire a férfi
felmordult és felnevetett.
- Rád nem lehet haragudni. Ígérem, nem ijesztem meg többet szegény
lányt és segítek neki edzeni. – tartotta fel a karját. Mosolyogva bólintott
Nalla és megérezte, hogy Damien a kastélyban van.
- Menj csak. Már vár – kacsintott rá a férfi, mire Nalla vigyorogva
felsietett.
