4. fejezet Csatlakozás

A képet az egyik kedvenc oldalamon találtam. Szerintem ők valóban hasonlítanak Z-re és Bellára.

Jó olvasást!
:)

Tara egész este keményen dolgozott. Nagyon fájt mindene. Talán mikor beverte az oldalát, mikor az apja fellökte, akkor megrepedt vagy eltört egy bordája. Igyekezett nem kimutatni, hogy fájdalmai vannak. Ha Tom megtudná, kispadra ültetné. Neki pedig szüksége volt a pénzre. Zárásra már alig látott a fájdalomtól. Talán több mint egy repedés? Igyekezett leülni az egyik székre, mikor az apja betámolygott részegen. Rajta kívül már senki nem volt a bárban. Tom már felment a feleségéhez. Nalla nem mert megmozdulni. Nagyon félt.

- Te! – mutatott rá az apja.

- Zárva vagyunk – tájékoztatta hűvösen. Próbált bátor maradni, de nagyon fájt az oldala.

- Majd ha én elmentem – fröcsögte az apja. – Adj whiskyt! – csapott az asztalra.

- Nem – rázta meg a fejét Tara. – Zárva vagyunk. Menj el! – mondta.

- Nekem nem szabod meg, hogy mit tegyek, világos?! – kiabált. Felállt és nagy lendülettel Tara felé indult. Tara igyekezett nyugodt maradni és hátrébb lépett, de az apja elkapta a karját és kicsavarta, mire felkiáltott fájdalmában. Majd visszakézből lekevert neki egy pofont. Tara elesett és kétségbeesetten igyekezett legyűrni a szédülést, hogy fel tudjon állni és elmeneküljön.

- Te ringyó!- kiabált rá az apja. – Olyan vagy, mint az a ringyó anyád! – rúgott bele a földön fekvő lányba. Tara sírva fakadt és könyörgött, hogy hagyja abba, de az csak rúgta tovább. Mikor már nem volt kedve tovább verni a lányt, felkapott egy üveg whiskyt és tovább állt.

Tara már meg sem mert mozdulni. A légzés is fájt. Fogta a telefonját. Elővette Nalla névjegyét és tárcsázta a számot. Még sosem félt ennyire. Elege volt az életéből. Már nem küzdött.

Nalla éppen az utolsó étkezéshez készülődött, mikor csörgött a telefonja.

- Igen, tessék – szólt bele. Hallotta a zokogást a vonal túlsó oldalán.

- Én… Én vagyok, Tara. Se-segíts – ennyit bírt kinyögni aztán elájult a fájdalomtól.

- Tara, Tara! – szólongatta a lányt Nalla. Érezte, hogy baj történt. Lesietett az ebédlőbe, ahol már mind ott voltak. A testvérek és családjuk.

- Baj van! – szólt a királynak. - Találkoztam ma az emberrel, aki a segítségemre lesz. Az előbb hívott. Valami baj van. Érzem. Oda kell mennem hozzá a bárba, ahol dolgozik. Kérlek!

Nalla tudta, hogy a király nem fog neki nemet mondani. Csak kellett valaki, aki vele megy. Wrath várt néhány percet, majd ránézett a fiatalokra.

- Qhinn, John, Blay kísérjétek el, de siessetek. Nemsokára felkel a nap – mondta.

Nalla még elkapta édesanyja aggódó tekintetét, miközben a garázshoz igyekeztek. Néhány perc múlva már 120 km/h óra sebességgel hajtottak a bárhoz. Nalla szállt ki elsőként a kocsiból és berohant a bárba. Tarát a földön fekve alig lélegezve találta.

- Oh, Istenem, nem lett volna szabad itt hagynom! – suttogta.

Közben a fiúk csatlakoztak hozzá. Mindhárman nagyon meglepődtek, mikor észrevették a lányok hasonlóságát.

- Ez… Húha… Baró! – vigyorgott Qhinn. A többiek nem szóltak egy szót sem.

- El kell vinni a kórházba! – zokogta Nalla.

- Arra nincs idő! – vágta rá Blay.

- Nem hagyhatjuk meghalni! – nézett rájuk Nalla. – Vigyük a kastélyba. Jane el tudja látni! Majd én beszélek a királlyal. Kérlek! – könyörgött.

- Legyen – mentek bele a testvérek. Betették Tarát a kocsi hátsó ülésére, Nalla mellette ült.

- Tara, térj magadhoz – paskolta meg az arcát, de nem reagált. Nagyon aggódott a lányért. Még a napsugarak előtt odaértek a kastélyba. Qhinn ölben vitte a lányt a Gödrön át a kórházba. Jane éppen pakolt.

- Meg kell őt mentened – kérte Nalla zokogva.

- Megteszek minden tőlem telhetőt. Tegyétek az ágyra. – adta ki az utasítást. Levágta a ruháit és elkezdte vizsgálni.

- Eltörtek a bordái és belső vérzése van. A fejét is beverte. Ki képes ilyenre? – nézett Nallára.

- Az apja. – nyögte ki a lány.

- Beszélned kell Wrathszal. Addig én előkészítem a műtétre.

Nalla bólogatott és felrohant a király irodájába. Kopogás után belépett.

- Tara meg fog halni. Kérlek, engedd, hogy Jane megműtse! – állt meg az asztal előtt.

- Mért halna meg? – nézett fel a király a papírok közül.

- Az apja megverte. – válaszolta szomorúan a lány. Esdekelve nézett a királyra.

- Rendben. Legyen – állt fel. Lement Nallával együtt a kórházba.

Kint vártak a fiúk.

- Hogy van? – nézett rájuk Nalla.

- Már elkezdte a műtétet. Leállt a légzése. Hogy tehet valaki ilyet a lányával? – kérdezte mérgesen Qhinn.

- Fiúk a lány a védelmünk alatt áll mostantól. Szólok Fritznek, hogy készítsen elő neki egy szobát. Itt marad a kastélyban.

- Hogyan? – kérdezte a háttérből Z hirtelen.

- A lány marad – válaszolt a király. Ránézett a testvérre: - Az Őrző őt adta a lányod mellé. Tehát meg kell őt védenünk. És te is megteszed. Nem érdekel, hogy mennyire vagy mérges. Azt a lányt az apja juttatta ebbe az állapotba. Nem fogsz még te is rátenni egy lapáttal. Világos voltam? – kérdezte haragosan. Maga sem értette miért érintette a dolog ennyire személyesen, de úgy érezte, meg kell védenie a lányt.

- Világos – bólintott Z és kiment.

- Van egy kis probléma – szólalt meg Blay.

- Micsoda? – kérdezte Wrath.

- Nos, a lány, aki a műtőasztalon fekszik és Nalla úgy néznek ki, mint két tojás. Komolyan, mintha ikrek volnának. Pedig az lehetetlen. Legalábbis azt hiszem.

- Ikrek? Hogyan? – kérdezte Beth.

- Azt hiszem ideje idehívni az Őrzőt – mondta a király. Megcsókolta felét és felment a hálószobájukba, hogy átöltözzön. Beth bement segédkezni a műtéthez, a fiatalok kint vártak, míg Darius, a király fia és Damien meg nem érkeztek.

- Haver, ha ezt Z és Bella megtudják… - csóválta meg a fejét Qhinn.

- Meg fog vele birkózni. Bellának tetszeni fog. Z pedig azt se fogja tudni, mit kezdjen vele, de ő is örülni fog, amint meglátja, hogy a lánya mennyire boldog mellette. – Nézett rá barátja.

- És Damien? – mutogatta John.

- Hát az érdekes lesz. – fújta ki a levegőt Qhinn.

- Az. – bólogatott Blay.

Vártak. Nalla bent nézte végig, hogyan menti meg Jane, új barátnője életét. Komolyan a testvérének érezte. Sajnálta, hogy nem maradt ott a bárban, míg a lány végzett. Akkor elkerülhették volna ezt a balesetet.

- Ne hibáztasd magad – ment oda hozzá Beth. – Talán akkor sem sikerült volna megakadályozni, hogy bántsák őt, ha ott vagy.

- Este mikor találkoztunk, már fel volt repedve az ajka és kékült a szeme alatti monokli. De én nem szóltam bele. – ingatta a fejét a lány. Beth vigasztalón átölelte és átadta magát a remegésnek.

- Beszélned kellene a szüleiddel – javasolta a királyné. – Tudniuk kell, hogy van egy hasonmásod. Wrath most érdeklődik az Őrzőnél, hogy a védelmünk alá tudjuk venni a lányt.

- Itt maradhat? – kérdezte Nalla.

- Igen, itt. Menj, keresd meg a szüleid és egyél valamit. Aztán pihenj le. Ő még sokáig itt lesz. És majd mi vigyázunk rá, míg alszol.

- Rendben – bólintott Nalla és kiment. Fáradt volt. Lelki ismeretfurdalása volt, hogy nem volt ott és nem tudta megvédeni Tarát. Kudarcot vallott. Felment a szobájába, mint egy zombi. Levetkőzött és felvette kedvenc köntösét. Majd átment a szülei szobájába. Kopogás után Bella nyitott ajtót.

- Kicsim, mi a baj – ijedt meg Bella lánya arcát látva.

- Apa? – kérdezte kifejezéstelen és halk hangon. Tartotta magát. Egészen addig, míg Z ki nem jött a fürdőből.

- Mi történt? – nézett a lányára. Nalla zokogva vetette magát az apja karjaiba.

- Nem sikerült. Nem tudok segíteni. Én… Nem tudtam megvédeni őt sem – zokogott. – Nem tudom, hogy gondolta az Őrző, hogy menni fog. Képtelen voltam ma megóvni. Igazad volt. Béna vagyok. Pedig igyekeztem… - zokogott Nalla az apja vállába.

Bella értetlenül nézett parancsolójára, aki egyre csak vigasztalta lányukat.

- Nem rontottál el semmit, drágám – simogatta a hátát Bella.

- Az apja annyira megverte, hogy majdnem belehalt! Nekem ott kellett volna maradnom vele, hogy megvédhessem. Istenem, csak épüljön föl! – suttogta Nalla.

- Nem állítottam, hogy béna volnál. Sőt. Megnéztem a versenyeid felvételeit. Nagyon ügyes vagy. De féltelek. Nem akarom, hogy bajod essen – nézett a lányára Z. – Túl sokat veszthetnék, és nem engedhetem meg… - simogatta meg lánya könnyáztatta arcát. – Nem mondom, hogy nem vagyok mérges, amiért titkolóztál, de sosem akartalak megtagadni. Világos? – kérdezte mélyen a szemébe nézve. Nalla bólintott és Bellára nézett.

- Van még valami. És szeretném, ha nem akadnátok ki nagyon – kérte óvatosan. –Az a helyzet, hogy Tara teljesen úgy néz ki, mint én. Mintha az ikertestvérem volna. Nem értem én sem, hogyan lehetséges, de igaz. Majd meglátjátok ti is – nézett aggódva a szüleire.

- Túléli a műtétet, ne aggódj. Jane tudja a dolgát – mondta Bella. Nalla bólintott és apjára nézett.

- Nagyon sajnálom, amiket mondtam. Nem akartalak megbántani. – hajtotta le a fejét.

- Felejtsük el. Pihenj le. Holnap dolgunk lesz. – adott puszit a lánya hajára.

- Jó éjt – köszönt el a szüleitől Nalla és a szobájába ment.

Bella hozzábújt parancsolójához és rámosolygott.

- Mondtam, hogy ki fogtok békülni.

- Igen – bólintott a harcos. – Szeretlek nalla. – csókolta meg felét.

- Én is – simogatta parancsolója mellkasát. – Vajon mennyire hasonlít a lány Nallára? – kérdezte félénken. Nem értette, miként lehet a lányának hasonmása.

- Nem tudom. Ezt majd holnap meglátjuk. Gyere és pihenjünk le mi is. – húzta magával az ágyba.

Látták, a lányukon, hogy fontos neki az ember lány. Nem tudták elképzelni, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. De ezzel ráérnek később is foglalkozni.

Nalla a szobája helyett Damienébe ment. Ideje volt egy kis időt kettesben tölteniük. A férfi még nem ért vissza az éjjeli vadászatból, így lezuhanyozott és a köntösébe bújva feküdt le az ágyában. De nem tudott aludni. Járt az agya és gondolkodott. Kíváncsi lesz Damien arcára, ha meglátja Tarát. Végül hagyta, hogy elnyomja az álom. Érezte a férfi illatát a párnáján.

Damien fáradtan tért vissza a Testvériség központjába. Az éjszaka folyamán 15 alantast küldtek vissza az Omegának. Meg akarta keresni a lányt. Érezte a fájdalmát és kétségbeesését. Nem akarta egyedül hagyni. De előbb le kellett fürdenie. Húzódott a bőre a sok rászáradt fekete vértől. A szobájába érve, viszont valami más lett. Kellemes testápoló illat terjenget és édes szuszogás hallatszott az ágya felől. Odalépett az ágyhoz és kisimított egy kósza tincset Nalla hajából. A lány várt rá, de elaludt. Óriási elégedettség lett úrrá rajta, hogy a lány hozzá jött vigaszért. Gyorsan lezuhanyozott és lefeküdt a lány mellé. Nalla érezte ezt és fejét a férfi mellkasára fektette. Szorosan odabújt hozzá. Damien a lány lélegzését hallgatva aludt el.

Nalla érezte, hogy a férfi lefeküdt mellé. Úgy tett, mintha aludna és fejét a mellkasára fektette.

Nem akart mást, csak csendben feküdni mellette.

Arra ébredt, hogy a harcos nincs mellette. Hallotta, hogy folyik a víz a fürdőben. Bement a férfi után, aki a zuhany alatt állt. Nalla megcsodálhatta izmos testét és a tetoválást, amit az Őrzőtől kapott. Levetkőzött és kinyitotta a kabin ajtaját. A harcos tudta, hogy a lány őt nézi. Megérezte az illatát, mikor belépett a fürdőbe. Nalla végig simított a férfi hátán és a tetoválásán, mire Damien megfordult. Megcirógatta a lány mellét és magához ölelte. Nalla felbátorodva, hogy a férfi nem utasítja vissza, végig csókolta az izmos nyakát, szexi állát és vissza. A testvér magához szorította és nem eresztette. Végre karjában tartotta élete szerelmét. Nem engedi el. Ha belehal sem.

Mélyen egymás szemébe néztek.

- Mondd, hogy ma nem vagy beosztva – kérte Nalla halkan. Szüksége volt a férfira.

- Sajnos de – döntötte Damien a homlokát a lányéhoz.

Nalla nem válaszolt, csak megfordult és kilépett a zuhanyzóból. Felkapta a köntösét és átment a saját szobájába. Magára zárta az ajtót és a fürdőbe ment. Megengedte magának a vizet és kedvenc habfürdőjét öntötte bele. Mint mindig, amikor lazítani szeretne. Ma felkínálta magát a férfinak és ő nem élt vele. Nem értette, miért. Nem tetszik neki? Vagy nem elég kívánatos?

Zokogva temette arcát a kezébe. Beült a vízbe és megadta magát a szomorúságnak. Elkeseredett. Semmi nem történik úgy, hogy bárki boldog legyen. Ő nem kell a férfinak, Tara haldoklik, a szülei pedig talán már nem haragszanak rá. Úgy érezte összecsaptak a feje felett a hullámok. Hallotta, hogy dörömbölnek az ajtón. Érezte a férfi erejét és érezte kétségbeesését, de nem ment ajtót nyitni. Egyedül akart lenni. Válaszokat akart és meg is fogja kapni. De előbb fordít magára némi időt.