Titkos jelenet: Nalla-Damien 2.
Nalla a
férfi felépülése után alig találkozott Damiennel. Ha a közös étkezéseken
összefutottak, akkor sem történt semmi kivételes dolog. Viszont mindig tudta,
ha a kastélyban van. Csak Damien nem kereste. Ez pedig kétséggel töltötte el.
Talán már megbánta, hogy ivott belőle?
Egész este
Dariusszal billiárdozott és nem törődött a férfival. Még akkor sem, mikor egy
kiválasztottal sétált el kézen fogva a játék szoba előtt. Nalla egyből tudta,
hogy inni fog a nőből. A szíve összefacsarodott a gondolatra.
- Kislány… -
sóhajtotta Darius, mikor észrevette a lány szomorú szemeit. – Ne foglalkozz vele.
Ha nem látja, hogy milyen nagy kincset veszít veled, akkor óriási nagy ökör. –
próbálta vigasztalni.
- Én… - rázta
meg a fejét a lány lemondóan. – Nem értem őt – nézett Dariusra.
- Néha én
sem – értett egyet a férfi a lány állításával. – Tudod mit? Menjünk le edzeni.
Most úgy sincs lent senki. – Dobta be az ötletet a férfi. – Szólók Johnnak és
Xhexnek.
- Rendben,
jó ötlet – mosolygott a lány. Tudta, hogy távolabb akarja csalni a fiú
Damientől és mivel nem tudta, hogy odarohanjon-e a szobájához hallgatózni,
inkább a saját szobájába sietett és átöltözött. De a tudat, hogy a férfi egy
másik nőből iszik, fájdalmat okozott neki. Szerencséjére a folyosó másik végén
volt a szobája. Gyorsan átvette az edző ruháját és lesietett az edző terembe.
A többiek már ott várták. Köszönt az újonnan érkezőknek és
bemelegíteni kezdett. Karkörzések, derék, térd, csípő, boka. Kizárt mindent a
fejéből. Aztán futott egy ideig a padon, majd a zsákot verte. Mikor azt is
megunta, jöttek a gépek. Hasizom, comb, fenék, vádli. Teljesen kizárta a
külvilágot. Akkor odament hozzá Xhex és verekedni kezdtek. Nalla élvezte a tompa
ütéseket, amik a testét érték. Mire nevetve fejezték be.
- Jó voltál. Gyakoroltál szabadidődben? – kérdezte barátnője.
- Igen. – vigyorgott barátnőjére.
- Szép volt lányok. Még közönségetek is volt – mutatott Darius a
közben megérkezett harcosokra. Köztük volt Damien is. Nalla és Xhex
összekacsintottak és meghajoltak, amit tapssal jutalmaztak meg a többiek. Nalla
hűvösen, tartózkodón nézett a férfira.
Nalla fogta a törölközőjét és otthagyva a többieket, felment a
szobájába lezuhanyozni. Néhány perc múlva kopogás után lépett be Damien.
Megállt az ajtónál és várt, hogy a lány hozzá szóljon.
- Menj ki! – parancsolta a lány felé sem nézve.
- Nézz rám – szólt a férfi.
- Nincs mondanivalóm számodra. – mondta Nalla kimérten. A férfi ebből
és a tartásából tudta, hogy a lányt bántja valami.
- Nézz rám – látni akarta a gyönyörű szemeit.
- Menj vissza a nőhöz, akivel az előbb szórakoztál – mondta zaklatottan,
majd a fürdőszoba felé indult. Damien elé lépett, megakadályozva a
közlekedésben. Megfogta a karját, hogy a lány rá figyeljen. Látta a lány
szemében a bánatot, amit okozott.
- Nem ittam belőle – emelte fel a fejét. Azt akarta, hogy a lány lássa
az igazságot a szemeiben.
- Nem ittam belőle – ismételte meg. Viszont a lány nem akart hinni
neki.
- Hagyjuk. Nem kell magyarázkodnod. – rázta meg a fejét.
- Nalla, az istenért – nyögött fel a férfi. – Higgy nekem! – fogta tenyérbe
a lány arcát. Homlokát a homlokához hajtva lehunyta a szemét. – Nem szegem meg
a neked tett ígéretem. Nem ittam másból és nem is fogok. – mondta rekedt
hangon. Nalla remegve mély levegőt vett.
- Rendben – bólintott és megpróbált ellépni a férfitól.
- Neked viszont innod kell. – simogatta meg a lány szeme alatti
karikát.
- Le ke-kell zu-zuhanyoznom – dadogta Nalla.
- Rendben – bólintott a férfi. Nalla ivott már, de csak emberből.
Harcos vérét ég sosem kóstolta.
Nalla a fürdőbe sietett és magára zárta az ajtót. Vett néhány mély
levegőt és beállt a zuhany alá. Pár percig folyatta magára a meleg vizet,
megmosta a haját és megtörölközött. Megszárította a haját, felvette kedvenc
selyem köntösét és kiment a szobába. Damien az ágyán ült és várta. Megpaskolta
maga mellett az ágyat, mire Nalla odament és az ágyra feküdt. Damien látta a
lányon a tétovázást mire megsimogatta az arcát.
- Nyugi – dőlt mellé, hogy a nyaki ütőere a lány szájával egy vonalba
kerüljön. Halkan elkezdett a lány fülébe mormolni.
- Mély levegőt, beszív, kifúj – érezte, hogy lassan elgyengül és
megnyugszik mellette a lány. Nalla ragyogó zöld szemei a férfit nézték
megbabonázva. Pillantása a nyakára tévedt, mire kiszáradt a torka és megnyalta
a száját.
- Oh, istenem, megölsz. – suttogta a férfi. Nalla megrémült egy
pillanatra, majd elmosolyodott.
- Megérdemled – vigyorgott. A férfi lehajtotta a fejét a nyaka hajlatába,
mire Nalla megcsókolta a férfi nyakát és megnyúltak szemfogai. Óvatosan
belemélyesztette fogait a férfi nyakába és lassú kortyokkal inni kezdte a
vérét. Amint lenyelte az első kortyot, érezni kezdte a férfi vad, fűszeres,
szenvedélyes ízét, érezte az energiáját. Néhány perc elteltével finom
nyalintással lezárta a sebet és a férfi éjsötét szemébe nézett, amiben vágy
tükröződött. Nalla lehajolt és megcsókolta a férfit, aki magához szorította és
mohón falta a lány puha, forró ajkait. Simogatta a hátát, majd átfordult vele,
hogy a lány legyen alul és a nyakát kezdte csókolni. Cirógatta a lány testét a
köntösön keresztül. Nalla combjait a csípője köré kulcsolta. És akkor bevillant
neki, hogy a lány még ártatlan. A lány mellé feküdt, nyugalmat erőltetve magára,
magához húzta és szorosan átölelte. Nalla percekig nem szólalt meg. Agya az
elmúlt percek eseményeit boncolgatta. Akarta a férfit. Testestül-lelkestül. De
Damien leállt. Pedig hagyta volna magát.
- Nem akarom, hogy apa közénk álljon – mondta halkan a lány.
- Nem fog, mert nem tud – válaszolta a férfi. – Nem hagyom. Hozzám
tartozol. – szorította magához a lányt.
- Te is hozzám. Örökre – fordult szembe a férfival.
- Örökre – bólintott a férfi. Nalla hozzábújt és mélyen beszívta a
férfi illatát. Nem beszéltek, szépen lassan mindkettőjüket elnyomta az álom.
Titkos jelenet: Nalla-Damien 1.
A férfit a testvérek éppen csak felkísérték a
szobájába. Lefektették és magára hagyták, nemsokára mély, gyógyító alvásba
szenderült.
Nalla tudta, hogy egy kiválasztott Damiennél
járt. Mondták neki, hogy sok vért vesztett. Mégis féltékenység lett úrrá rajta,
hogy más nő vérét issza. Eddig sem tett másként a férfi, de remélte, hogy
egyszer ő lehet az, aki segít rajta, ha nagy a baj. De nem kérte, hogy őt
vigyék. Nem esett jól neki, mégis kénytelen volt elfogadni.
Egész nap a szobájában volt, ki sem tette a
lábát. Azonban mikor éjszakára kimentek a harcosok, ő átment a férfi szobájába.
Damien éppen felülni készült.
- Segítek, várj. – lépett az ágy mellé sietve és
átkarolta a férfi vállát. Damien hálásan dőlt a lány meleg testének.
- A mosdóba szeretnék menni. Le akarok zuhanyozni
– mondta gyenge hangon.
- Rendben, gyere – állította fel őt Nalla és
kísérte a fürdőszobába.
- Menj ki. Mindjárt megyek én is – kérte a férfi.
Nalla egy pillanatig habozott, mert még mindig gyengének találta a férfit, de
bólintott és kiment. Lecserélte az ágyneműt, amíg folyt a zuhanyból a víz.
Aztán segített visszakerülni a harcosnak az ágyba.
- Még mindig elég gyenge a szervezeted –
állapította meg. – Innod kell. – állt fel.
- Maradj – lehelte Damien. – Még bírom. – nyögte
halkan.
- Hívok egy Kiválasztottat. – lépett odébb a
lány.
- Ne – nyúlt a keze után. Nalla nem merte egyedül
hagyni. Valahogy szörnyű állapotban van a férfi.
- Nem gyógyulsz meg rendesen, ha nem jutsz
elegendő vérhez. – mondta gyengéd hangon.
- Ne hagyj egyedül. – nyitotta ki szemeit.
- Itt maradok – simogatta meg a férfi arcát. És
észrevette a csuklóját. Eszébe jutott, hogy ő is adhat vért a férfinek. –
Damien, igyál belőlem. – hajolt közelebb.
- Nem – morogta a férfi.
- Damien, ez most nem a megfelelő idő a
makacsságra. – korholta a lány. – Kérlek – suttogta.
- Apád megöl, ha megtudja. – mormolta válaszként.
- Én nem fogom elmondani, ahogy te sem. Damien,
kérlek. Neked akarok jót.
- Sosem fogsz tőlem megszabadulni, ugye tudod? –
próbált vigyorogni, de még fájdalmai voltak.
- Nem is akarok – nézett rá komolyan a lány és a
férfi minden érzését látni vélte. Damien bólintott, mire Nalla felfeküdt mellé
hasalva az ágyra és a nyakát a férfi ajkához nyomta.
- Tetszik ez a póz – nyögte a férfi egy nagy
lélegzetvétel kíséretében. – Olyan az illatod, mint a tavaszkor nyíló
virágoknak. Imádom – sóhajtotta.
- Damien – nyögte a lány és megremegett.
- Nem okozok fájdalmat. – ígérte a férfi.
Többször megcsókolta a lány nyakát, majd hirtelen mélyesztette a fogait belé.
Nalla teste megrándult a hirtelen jövő érzéstől, mire a férfi nyugtatóan
simogatni kezdte a hátát. Imádta, hogy érezni kezdi magában a férfi erejét. Néhány
erőteljes korty után a férfi lezárta a sebet, a lányt maga mellé fektette az
ágyra és Nalla a fejét a férfi vállára helyezte. Egy darabig csendben feküdtek
egymás mellett. Nalla a férfi szívverését hallgatta, Damien pedig a lány kezét
cirógatta.
- Örülök, hogy belőlem ittál. – hozakodott elő a
lány a témával.
- Én sem bántam meg. De, ha kiderül… - nem
fejezte be a mondatot. Mindketten értették a célzást.
- Nem fog kiderülni. Ha mégis, akkor én majd
elintézem apával a dolgot. - fészkelődött kicsit a férfi vállán.
- Finom vagy. A legzamatosabb a világon. Hogy
fogok én most lemondani a véred izéről? – kérdezte évődve a férfi.
- Nem kell lemondanod rólam. – suttogta Nalla bátortalanul.
- Nem is tudnék – sóhajtotta a férfi. Nalla
felült és odafordult felé.
- Nem akarom, hogy másból igyál. Ez baj? –
kérdezte félénken. Nem mert a férfi szemébe nézni. Félt a választól.
- Ez tetszik. – válaszolt Damien. – De én sem
akarom, hogy másból igyál. Nem fekhet melletted rajtam kívül senki más. –
morogta birtoklóan. Nalla visszadőlt mellé és megcsókolta a nyakát.
- Azt hiszem, egálban vagyunk. – mosolygott. – De
most aludnod kell, hogy minél hamarabb felépülj. – ki akart kelni az ágyból,
mire a férfi visszahúzta maga mellé.
- Maradj velem. – kérte mélyen a szemébe nézve. Nalla
beleegyezésképp bólintott és szorosan hozzábújt. Már egyikük sem akarta tagadni
a tagadhatatlant. Több van köztük most már mindennél.
Néhány óra múlva Nalla visszament a szobájába és
leült az ágyra. Édesanyja kopogás után lépett be hozzá. Bella leült a lánya
mellé és Nalla odabújt hozzá.
- Szeretem. – vallotta be Nalla. – És iszonyatosan
félek, hogy apa megakadályozná a kötődésünket. Nem tudom, mit tegyek. – rázta meg
a fejét tanácstalanul.
- Édesem, apád jót akar neked. Azt akarja, hogy
boldog légy. Ha megtudja és hagysz neki időt, akkor meg fog békélni. – kérte Bella.
- Rendben. – egyezett bele Nalla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése