2015. szeptember 28., hétfő

8. fejezet




Darius a távozó lányt nézte. Felsóhajtott és azt kívánta bárcsak ő is megtalálná felét, akiért bármit megtenne. Tény, hogy valami megfogta a hasonmásban. De nem könnyű a helyzete. A király fiaként nem mindegy kivel jön össze. Örült, hogy a szülei nem szólnak bele, hogy kit választ.
Fellépett a futópadra és beállított egy hosszú programot, majd fülébe dugta a fülhallgatót és futni kezdett. Elég furcsa kezdete a napnak, gondolta.
Nalla és Damien a nappaliban beszélgették a történteket.
- És mit szólt hozzá Darius, mikor észrevett téged? – kérdezte a harcos.
- Szegénynek az arcára kiült a döbbenet. Nem akartam megbántani, de látszott rajta, hogy bántotta a dolog. – vont vállat Nalla.
- Meg fog békélni. El kell fogadnia, hogy bármennyire is jó barátok vagytok, nem fogsz mindig mindent elmondani neki. – mondta a férfi.
- Nem így akartam elmondani neki. – mondta Nalla.
- Most már mindegy. Ne aggódj miatta – simogatta meg a lány arcát és magához húzta egy forró csókra.
- Ma még kimész? – kérdezte Nalla, fejét a férfi mellkasán pihentetve.
- Igen, később még van elintézni valóm. – bólintott a harcos.
- Akkor együtt indulhatunk. Elmegyek a motorért. – mosolygott a lány.
- Ma nincs versenyed? – kérdezte a férfi.
- Ma nincs. Holnap este kell kimennem a pályára – ült fel, mikor belépett a nappaliba John és Xehx a fiúkkal, Blayel és Qhinn-nel.
- Hogy van a lány? – kérdezte Qhinn.
- Szegény nem bír nyugton maradni. Pedig e-nélkül nem fog rendesen meggyógyulni. – ingatta a fejét Nalla.
- Tényleg azt hitte Darius, hogy te vagy. Messziről én sem ismertem fel. – mondta Xhex.
Nalla bólogatott és a barátait figyelte.
- Titeket zavar? – kérdezte hirtelen. – Hogy ő ugyan úgy néz ki, mint én?
- Mért zavarna? – kérdezte barátnője. – Szerintem szuper – vigyorgott rá.
- Meglepődtünk a dolgon, de szerintünk se rossz dolog – mondta Qhuinn. – Bár kíváncsi leszek a szüleid arcára, ha meglátják őt melletted az utolsó étkezésen. – bazsalygott a harcos, mire Blay oldalba bökte. – Mért most mit mondtam? – kérdezte tőle a férfi.
- Semmi gond – rázta meg a fejét a lány. – Szóltam már nekik Taráról. Tudják, hogy van egy hasonmásom, de még nem látták. És amúgy a hajunk színe nem egyezik. Nekem a saját hajszínem barna. Ezzel szemben Tarának gyönyörű vörösre van festve a haja. Meg lehet minket különböztetni. V és Jane lesznek a gyámjai. Holnap átváltoztatjuk és közénk fog tartozni hivatalosan is. Szeretném, ha segítenétek beilleszkedni neki. – kérte a lány.
- Még szép – bólogattak a többiek.
Még beszélgettek egy darabig. Aztán betoppant Butch és Rhage.
- Damien, kész vagy? Indulunk – szóltak komoran. Nalla kicsit megijedt a komoly hangszíntől.
- Hova mentek? – kérdezte a lány.
- Van egy kis elintézni valónk a fiúkkal – biccentett Rhage a többiek felé is. A fiúk bólintottak és felálltak. Nalla Damienre nézett és megijedt az arcán látott haragtól.
- Mi történt? – tudakolta, de nem kapott választ. – Damien – kezdte, de a férfi magával húzta a szobájába. Nalla nem értette, hirtelen mitől lett a fiúknak ennyire rossz kedve.
 - Kicsim, van most egy fontos dolgom, amit el kell intéznem. A többiek velem jönnek, segíteni. Lehet, hogy nem leszek olyan állapotban, ha visszajöttem, hogy beszélgessünk, de kérlek, keress meg és aludj itt nálam – fogta két kézbe az arcát.
- Kivel fogsz végezni? – kérdezte a lány. Értette a szavait. Valamit meg akar bosszulni. Ismerte a férfit, mint a tenyerét.
- Nem vámpírral és nem is alantassal. – mondta tömören a férfi. Ember? – futott át a lány fején.
- Mi történt? – kérdezte aggódva.
- El fogom mesélni, ha visszaértem, de most mennem kell. – csókolta homlokon a lányt.
- A király tudja? – kérdezte Nalla.
- Igen, engedélyt kaptam tőle és az Őrzőtől is. – bólintott a férfi. Így minden érthető. Ennek ellenére aggódott a férfiért.
- Vigyázz magadra – kérte a lány és megcsókolta a harcost. Nalla tudta, hogy a férfinak meg kell tennie, amit akar, ahhoz, hogy nyugodt legyen. Mégis féltette a férfit. Nem akarta újra elveszteni. Azt nem élné túl.
- Itt leszel? – kérdezte a férfi az ajtóból.
- Itt várlak – bólintott a lány.
A férfi elment, Nalla pedig átment a szobájába. Felvette a kedvenc fekete bőrnadrágját, hozzá a motoros bakancsát és a dzsekijét, majd felkapta a bukósisakot és erősen a bárra koncentrálva megjelent a motor mellett. Amint meglátta megértette, hogy Tara miért is félti annyira a gépet. Gyönyörű fehér színe csillogott a bárból kiszűrődő fényben. Ráült és elvigyorodott, mikor beindítva meghallotta a hangját. Tara biztosan nagyon vigyázott a járműre, gondolta. Sajnálattal látta, hogy a tank lassan üres, ezért megállt tankolni az első állomáson. Majdnem virradt mire hazaért. Felsietett a szobájába átöltözni a vacsorához és átment barátnője szobájába. Tara már felkelt és a kardigánt próbálta magára cibálni.
- Várj, segítek – lépett oda hozzá Nalla. Miután felvették a pulcsit, Tara megtorpant.
- Mi van, ha nem tetszem nekik? – kérdezte halkan. – Ha a szüleid mérgesek lesznek és kiakadnak? Ha elzavarnak? – kezdett kiakadni.
- Nem fog ilyen előfordulni. Rendben? Megígérem, hogy minden rendben lesz. – szorította meg a kezét bíztatón.
- Rendben – bólogatott Tara. – Elhoztad a motorom? – kérdezte hirtelen.
- Igen és megtankoltam. Nagyon szuper járgány. – vigyorgott barátnőjére.
- Tudom, nagy kincsként vigyázok rá. Hónapokig spóroltam rá. – mosolygott a lány.
Tényleg szerette a járgányt. Féltve használta csak. Nem akarta, hogy tönkre menjen, mert nem tudná megjavíttatni. Félúton összefutottak Xhex-szel. Együtt mentek az étkezőbe.
- A fiúk még nem értek vissza? – kérdezte Nalla a szőke manipulátortól.
- Még nem – rázta meg a fejét a lány.
Kezdett aggódni a férfiért. Nem akarta, hogy baja essen.
Leértek, a többiek már ott voltak. Nalla szülei a szokásos helyen ültek és őket várták. A király és Beth az asztalfőn foglaltak helyet, mellettük Darius. A másik végén az asztalnak ültek V és Jane. A lányok odamentek.
- Most, hogy mindenki itt van, akinek kell, engedjétek meg, hogy bemutassam legújabb lakónk, Tara Marsden-t. Holnap átváltoztatjuk és hivatalosan is közénk fog tartozni. V és Jane lesznek a gyámjai. Mint látjátok, ő és Nalla, mint az ikrek. Leszámítva a hajszínüket. – ekkor Bella felszisszent. Megütötte a hasonlóság a két lány közt. Tényleg hasonmások. Bár a lányuk figyelmeztette. Z csak nézte a lányokat és nem tudott megszólalni. Nalla odalépett hozzájuk és megpuszilta mindkettejük arcát.
- Köszönöm – suttogta apjának.
- Mit? – fordult oda hozzá a harcos.
- Hogy nem akadtatok ki nagyon. Tudom, hogy milyen furcsa lehet ez nektek. – ült le a szülei mellé. Tara helyet foglalt V és Jane közt.
- Nem baj, ha nem eszed tele magad. Még a belső szerveidnek gyógyulniuk kell. – mondta neki a doktornő.
- Rendben – bólintott Tara és odafordult a férfihoz. – Szóval ez a közös étkezés? – érdeklődött.
- Igen – biccentett a harcos.
- De nincs is itt mindenki – nézett az üres helyekre a lány.
- Általában itt van mindenki. Most kaptak engedélyt távollétre. Az első és utolsó étkezést együtt töltjük el.
- Értem. – bólintott Tara. Végig nézett az asztalnál ülőkön. Mindenkin látszott egy kis feszültség. Miatta és a kint lévők miatt is. Ők mind összetartanak. Egy nagycsaládként élnek. Az asztalfőn helyet foglaló király és fele. Még nem tudja, mennyire bízhat a királyban. Mellettük a férfi, aki összetévesztette őt Nallával, biztos a fiúk, tehát a trónörökös. Ott volt még egy színes hajú férfi, mellette a felesége. A férfi hasonlított Nalla édesapjához, akik mellettük ültek. Volt még az asztalnál két nő, valószínűleg a férjeik és Nalla párja is kint vannak még. Mellette jobb oldalon ült Jane, jövőbeni nevelőanyja. Nem tudja, milyen egy jó kapcsolat a szülőkkel. Neki nincsenek jó tapasztalatai. Kicsit fél, hogy a nő vagy a harcos meggondolják magukat. V mellett ült Bella, Nalla édesanyja. Gyönyörű, kifinomult nő. Kissé megilletődve. Aztán Nalla, akire mikor ránézett, rákacsintott. És mellette egy majdnem a királlyal egy magas és nagydarab férfi, akinek az arcát egy vágás futott végig. Ő volt Nalla édesapja. Ő is meglepődve nézte a lányt. Egyelőre nem tudta eldönteni, hogyan érezzen a dologgal kapcsolatban.
Tara nem tudott túl sokat vacsorázni, de jól érezte magát. Közben megérkeztek a kint levők is. Bár Nalla párja elég ramatyul festett és látta újdonsül barátnőjén, hogy aggódik érte. Vacsora közben a pillantása többször is a férfira tévedt, aki összetévesztette őt és Nallát, de igyekezett elrejteni az érzéseit. V és Jane meséltek neki az életükről, arról, ahogy a dolgok mennek a kastélyban és a nemzet életében. Vacsora után felmentek a lány szobájába.
- Feküdj le. Mindjárt elkezdjük – fordult oda hozzá a király.
- Mind itt lesztek? – nézett rémülten körbe a lány.
- V és Jane igen. Mi néha benézünk majd. – mosolygott Nalla. – És ha felébredtél, elmegyünk egyet motorozni – kacsintott a lány, mire Tara felnevetett.
- Vegyél egyet magadnak.
- Oh, van nekem egy csini járgányom lent a parkolóban – bólogatott Nalla. – És le foglak vele alázni – vigyorgott.
- Megnézem azt – nevetett fel barátnője. – Viszont Nalla, lenne egy kérdésem. Ki volt a férfi, aki összetévesztett minket? – kérdezte halkan, mikor a többiek kimentek.
Nalla leült mellé az ágyra.
- Ő Darius, a király fia és a legjobb barátom. Kisebb sokkot kapott, mikor meglátott téged összeesni a fájdalomtól és azt hitte én vagyok – mosolygott a lány.
- Sajnálom – szomorodott el Tara. Nem akarta felborítani az itt lakók életét.
- Nincs gond – hallották meg a hangot és az ajtó felé pillantottak. Darius hallotta, amiről beszéltek. Beljebb sétált és megállt az ágy mellett.
- Nem akartam senkire sem a frászt hozni – mondta Tara halkan.
- Túl vagyunk rajta. Felejtsd el. – guggolt le az ágy mellé. Egy ideig a lányt nézte.
- Nekem most meg kell keresnem Damient – állt fel Nalla. Nem tudta eldönteni, hogy kettesben hagyhatja-e őket.
- Menj csak. Üdvözlöm – biccentett Tara. Nalla bólintott és kiment.
- Most biztos idiótának tartasz – nézett Tara a harcosra, aki megrázta a fejét.
- Kellene? – kérdezte a férfi. Ahogy a lányt figyelte valami megmozdult benne. Nem értette, de érezte, hogy mennyire kimerült a lány lelkileg.
- Én… Sajnálom – suttogta újfent. Valamiért nem volt képes megfogalmazni, mit érez, és miért akar mindenáron sajnálkozni. Vonzotta a férfi, de félt is.
- Nalla megkért, hogy miután átváltoztál kezdjek el veled edzeni. Megtanítalak verekedni és lőni és kardot forgatni. Esetleg a tőröket is megnézhetjük. – mondta a férfi.
- Rendben – bólintott a lány, de nem akarta elmondani, hogy kick-boxozott szabadidejében. Legyen csak meglepetés számára. Egy pillanatig összekapcsolódott a tekintetük.
- Most megyek. Javaslom, hogy az átváltozás után próbáld ki a kádat. El fogja lazítani a fájó testrészeid. – kacsintott a harcos.
- Várj, hogy érted, hogy a fájó testrészeim? – kérdezte a lány, de a férfi csak megrázta a fejét.
- Majd meglátod. De ne pánikolj be! V és Jane figyelni fognak rád – lépett ki a szobából a férfi. Szívesen maradt volna a lány mellett, míg átváltozik. De nem teheti. Nem vonzódhat egy emberhez, főleg nem valakihez, akit csak úgy átváltoztatnak. Mégis óriási erőfeszítésbe telt távol maradni a lánytól.


Nalla belépett a férfi szobájába. Hallotta csobogni a vizet a fürdő szoba felől, ezért oda ment. A férfi a zuhanyzóban állt és folyatta magára a vizet. Feje lehajtva, szeme behunyva. Nalla levetkőzött és mellélépett. Végig simított a férfi hátán és bebújt két karja közé. Kezébe fogta a férfi arcát és óvatosan megcsókolta a felrepedt ajkait. Érezte, hogy a férfinek nincs jó kedve. Megpróbálta felvidítani és enyhíteni a fájdalmát. Végig szappanozta a testét és a férfi egy szót sem szólt közben.
Egyszer csak magához húzta a lányt és vadul megcsókolta. Nalla repesett a boldogságtól. Kicsit félt, hogy a férfi már nem akarja majd, ha lefekszik vele. A harcos a falnak nyomta és egy mozdulattal összekapcsolta testüket. 1000 fokon égtek és Nalla végre megérezte a fűszeres illatot, amit csak az összekötődött férfiakon lehet érezni. Imádta a harcos fahéjas, édes, de mégis erőszakos illatát. A férfi vicsorogva hajszolta magukat a beteljesülés felé. Mikor a csúcsra értek, engedély nélkül harapott a lány nyakába. Nalla fejét hátrahajtva hagyta, hogy párja elvegye, amire szüksége van. Önként megadott mindent neki és még többet. Mikor a férfi lezárta a sebet, fejét a nyakába fúrta. Még néhány percig így álltak a víz alatt. Majd a férfi lemosdatta a lányt és kilépve a kabinból meleg, bolyhos fürdőlepedőbe tekerte őt. Bementek a hálóba és a lány az ágyra mászott. A férfi leült az ágy szélére. Nalla odadőlt hozzá. Körülöttük gyertyák égtek.
- Minden rendben? – kérdezte halkan. Tudta, hogy bántja valami a férfit.
- Ma elvettem egy ember életét. – jelentette ki a harcos összeszorított fogakkal.
- Nem volt más választásod. Vagy igen? – kérdezte Nalla.
- Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Ő adott info-t az Omegának a versenyekről. – mondta.
- Egy ember? – hökkent meg a lány.
- Igen. Valószínűleg örök életet ígért neki. – fújtatott a férfi. Nalla simogatta a férfi hátát és a tetoválását.
- Sajnálom – fordult oda hozzá a férfi. – Az előbb csak letepertelek. – fogta meg a kezét.
- Imádtam – mosolygott szélesen a lány és odabújt a férfihoz. – És imádom az illatodat magamon érezni. – nézett rá.
- Én még jobban – vonta magához egy forró csókra. Végigdöntötte a lányt az ágyon és módszeresen elkezdte levenni róla a törölközőt. Nalla megremegett minden érintésénél, olyan gyengéden ért hozzá. Végig csókolta a testét, elidőzve az érzékenyebb részeken. A lány felnyögött, mikor összeforrasztotta testüket. A lány szemfogai megnyúltak, mire a férfi lehajolt, hogy elérje a nyakát. Még mindig együtt mozogva, Nalla megharapta a harcos nyakát és nagy kortyokkal inni kezdett. Imádta az erőt, ami átjárta. Néhány perc múlva lezárta a sebet és tovább hajszolták a kielégülést. A férfi felmordult, mikor megérezte a lány gyönyörét és őt is átbillentette a palánkon. Fejét a lány nyakába fúrva lihegett. Legördült róla és szorosan maga mellé húzta.
- Szeretlek – nézett rá a lány komolyan.
- Én is szeretlek – válaszolta a férfi.
Nalla odabújt a harcoshoz és finom cirógatások lassan elaltatták.
A férfi hallgatta a nő lélegzetét. Szerencsésnek érezte magát, hogy kapott még egy esélyt. Soha többé nem fog eltávolodni a nőtől. Még a lány apja sem tudja távol tartani tőle.


Közben Tara kezdett egyre jobban félni a vámpírrá válástól. A doki kedvesen mosolygott rá.
- Rendben, kezdhetjük – lépett a lány mellé. V elővett egy kést az egyik tokból és hosszában megvágta a csuklóját. Tara felszisszent a látványon, bár a férfi meg se mukkant. Odaült mellé és odatartotta a kezét.
- Igyál – mondta a lányt nézve.
- Hogyan? – kapkodta a fejét a két vámpír közt. Még hogy vért igyon. Ez valami vicc?
- Innod kell a véremből, hogy elinduljon az átváltozás. – magyarázta a férfi.
- Oh, rendben – bólintott félve.
- Minden rendben lesz. Itt leszünk melletted végig – fogta meg a kezét Jane. Tara hitt a nőnek, mégis félt. Aztán odahajolt a férfi csuklójához és belekortyolt a férfi vérébe. Először megütötte a fűszeres íz, aztán ahogy végig folyt a torkán, elkezdett égetni. El akart húzódni, de a férfi ott tartotta.
- Még – parancsolta. Tarát teste egyre jobban égett. A bőre elkezdett feszülni és viszketni. A látása elhomályosodott. Szédülni kezdett és levegő után kapkodott. Fájtak a végtagjai és égtek az ízületei. Kínjában már nyöszörgött. Valami hűvöset érzett a homlokán, de a teste lángolt. Vonaglott a fájdalomtól.
Jane figyelte, ahogy a lány lenyeli azt a néhány korty vért, majd az beleég a szervezetébe. Aggódva látta, hogy levegőért kapkod. Meghatódva nézte, amit parancsolója egy vizes ruhával törölgeti a lány homlokát és közben az ősi nyelven nyugtató szavakat mormol neki. Közben ellenőrizte az értékeit. Aztán leült férje mellé és imádkozott, hogy a lány túlélje az átváltozást.
V nem tudta tétlenül nézni, ahogy szenved szegény lány. Már érezte, hogy a vére beissza magát a lány testébe. Érezte a fájdalmát. Érezte, hogy szeretne részese lenni egy igazi családnak. Érezte a félelmét, ha nem felel meg az elvárásoknak. Emlékezett az ő átváltozására. Ő is nagyon félt. Szeretett volna a Vérontó kedvében járni, de hiába próbálkozott. Ő ott lesz majd a lány mellett.
Tara egész éjjel forgolódott. A kezdeti nyöszörgés hamar átment kiáltásokba, ahogy a vér regenerálta a szöveteket. Hajnalra újabba adag vért kapott a férfitól. A fájdalom addigra még elviselhetetlenebb lett. Lassan azért rimánkodott, hogy hagyják meghalni, de se a doki se a férfi nem segítettek rajta. Nem tudni, mikor, de elaludt.
- Alszik – nézett Jane a harcosra.
- Sikerült túlélnie – könnyebbült meg a férfi.
- Erős lány. És láttad a haját? Még vörösebb, mint volt. Tetszeni fog neki – bújt oda férjéhez. Megnyugodott, hogy sikerült az átváltozás.
- Szeretném a nevét a hátamra karcoltatni – nézett a felére.
- Biztos vagy benne? – kérdezte a nő.
- Igen, ha ő is belemegy. – bólintott a férfi. – Nem akarsz lepihenni? Egész éjjel fent voltál – kérdezte felét aggódva. A nő az egyetlen dolog, ami a földön tudja tartani és segíti az épelméjűségét megtartani. Hálás volt anyjának, amiért visszaadta őt neki.
- Csak, ha velem tartasz – simogatta meg a mellkasát a nő és mosolygott csábosan.
Szóval a felének tervei vannak vele – mulatott magában a férfi. Hát ő máris készen állt ezekre a tervekre. Magával húzta a nőt a hálójukba és szó nélkül forró csókba simultak össze.

Darius a lány szobájából a sajátjába ment. Hideg vízzel kellett lezuhanyoznia, hogy lehűtse a hirtelen vágyat, ami a lány mellett elfogta. Mikor kilépett a fürdőből, kopogás után apja és kedvence léptek a szobába.
- Minden rendben? – kérdezte a fiú.
- Igen. De ülj le. Anyád rágja a fülem, hogy valami bajod van, amiről nem beszélsz. Tudod, milyen nyugtalan tud lenni. – ült le a fotelbe a király. Szerette, ha magán dolgokról is tudnak beszélgetni a fiával.
- Semmi extra. Csak néha elgondolkodom a párválasztáson. Nekem nincs könnyű helyzetem. – ült le a férfi.
- Mi mind melletted és a majdani választottad mellett állunk. Tégy meg nekem egy szívességet és ne az ősi írásoknak megfelelően és ne az elitnek válassz párt. Magadnak keress. Amúgy pedig úgy érzem elég csinos lány ez a Tara – állt fel a fotelből.
- Szerintem se néz ki rosszul. Ha valaki komolyan megnézi, akkor észreveszi a különbségeket közte és Nalla közt – vigyorgott a harcos.
- Nos, majd kiderül, hogy a viselkedésük hasonló-e – lépett az ajtóhoz.
- Szerintem Tara nyugisabb – vélekedett a férfi. Csak akkor esett le neki, hogy elszólta magát az érdeklődéséről, miután apja kiment a szobájából. A király mosolyogva ment vissza fele mellé az ágyba.
- Na? – ült fel Beth.
- Minden rendben. Kicsit aggódik, hogy nem talál megfelelő társat maga mellé. De megnyugtattam, hogy nem nekünk kell, párt találjon, hanem magának. Ekkor elszólta magát Tarával kapcsolatban. Szerintem ott lesz valami. Bár a lány eléggé félénk. Meg fogja kínozni a fiút.
- Megérdemli. A nők a lábai előtt hevernek általában. Akár csak az apjának. Tőled örökölte. – csókolta végig parancsolója állát a nő és közben az ölébe mászott.

- Azt mondod? – kérdezte a férfi veszélyes hangon. A nő imádta, mikor előjött férje vadabb oldala. Tudta, hogy sosem bántaná.



Nalla motoros szerkója: 





2015. június 30., kedd

7. fejezet




Nalla arra ébredt, hogy nincs mellette a harcos. A konyhából hallott motoszkálást, belebújt a férfi pólójába és utána ment. A férfi neki háttal a pultnál szeletelt valamit és halkan káromkodott, mikor beleszaladt a kés hegye az ujjába. Nalla elmosolyodott és odalépett hozzá. Kezébe vette a férfi ujját és szemügyre vette. A csap alá tartotta, lemosta és tett rá egy darab papírtörlőt, hogy felitassa a vért.
- Szia – mosolygott a férfira.
- Mért keltél fel? – kérdezte a férfi.
- Nem voltál mellettem – vont vállat Nalla.
- Ágyba akartam vinni a reggelit – válaszolta a harcos. Kicsit furcsán érezte magát ebben a helyzetben a lánnyal. Meg akarta lepni a reggelivel.
- Még mindig hozhatod – mosolygott a lány és elővett két kávés bögrét. Tele töltötte őket és a szobába ment. A férfi követte. Leültek az ágyra és csendben falatozni kezdtek. Nalla miután végzett letette a tálcát a földre és a férfi ölébe ült.
- Szeretlek – nézett Damienre.
- Én is szeretlek. Soha nem állhat közénk a vadászat, rendben? Soha nem lesz nálad fontosabb senki az életemben.
- Mondd, hogy ma még szabad vagy! – nézett könyörgőn a férfira, mire az elmosolyodott.
- Igen. Szabad vagyok - csókolta meg a lányt. Nalla felállt és elővette a telefonját.
- Felhívom Janet. Remélem, Tara jobban van. – sóhajtotta.
Néhány perccel később Nalla letette a telefont. Örül, hogy már nincs életveszélyben a lány. Viszont nem értette, hogy az Őrző mért akarja átváltoztatni. Ő szereti a lányt. A testvéreként tekint rá, bár fél a szülei reakcióitól. Sóhajtott egyet és a férfi mellé feküdt az ágyra. Odabújt hozzá, mélyen belélegezte az illatát és lehunyta a szemét.
- Aludj kicsit – simogatta a férfi a haját.
- Szeretlek – sóhajtotta. A harcos elmosolyodott és ásított egyet.

Nalla néhány percen belül aludt is.




A kastélyban a király szokásos teendőit intézte az irodában. Fele mellette ült az asztalnál, mikor hűs fuvallat csapta meg őket és megérezte, hogy megjelenik a faj anyja.
- Őrző – állt fel a királyné és meghajolt. A király biccentett.
- Beszélnünk kell a műtőben gyógyuló lányról. – jelentette ki a nő.
- A harcosok meg fogják védeni. Előkészíttettem a szobáját Nalláé mellett. Befogadjuk.
- Vishous és a doktornő lesznek a gyámjai. Ha felépült, meg kell őt győzni róla, hogy át kell változnia, hogy ténylegesen itt maradhasson. Neki még fontos dolga lesz a továbbiakban.
- Engedelmeddel, akkor az Elithez fog tartozni? – kérdezte a királynő. Előre sajnálta szegény lányt.
- Lesznek feladatai az Elittel, igen, de neki más szerep jut majd. Neki is ki kell mennie a harcosokkal. Nem kell a rendbe tartoznia, de Nallával együtt kint kell lennie az utcán. Tanítsátok meg a fegyverfogásra és a harcra. Ha felébred, ünnepséggel fogadjuk a nemzetben és a családban – mondta a nő, majd eltűnt. Beth a parancsolójához fordult.
- Mintha tervezne valamit – lépett az asztalhoz.
- Az Őrzőnek mindig van valamilyen terve. – válaszolta a király. – Kíváncsi leszek a lányra. – húzta az ölébe felét.
- Tara és Nalla, mintha ikrek lennének. Alig lehet őket megkülönböztetni egymástól. Ez nagyon különös. Vajon Z és Bella mit fognak szólni a dologhoz? És Damien? – gondolkodott hangosan.
- Drágám, meg fogják oldani. Nincs más lehetőségük. Z tudja, hogy Nallát egy vékony szál választja el az összeomlástól. Nem kockáztatná meg, hogy megbántsa a lányát. Bella szerintem ugyanúgy, mint Jane a szárnyai alá veszi a lány és pátyolgatni fogják. Mi többiek pedig megtanítjuk mindenre, amit tudnia kell és érdemes. Neked kell majd segítened őt a hivatali élet rejtelmeiben – vigyorgott felére a király. Tisztában volt vele, hogy fele nem kedveli az Elit nézeteit és intézkedéseit.
- Előre várom. Viszont volna még valami itt. – ült a férje ölébe és átölelte.
- Mi az leelan?
- Aggódom Darius miatt. Tudom, hogy lassan eljön az avatás ideje. És még nem találta meg a párját sem. Nem tudom, hogy mi a terve. Nem avat be. Beszélhetnél vele. – kérte a királyné.
- Meglátom, mit tehetek. Beszélek vele. De én nem aggódok. Van egy olyan érzésem, hogy az új jövevény még meglepetést fog okozni neki – vigyorgott a király.
- Úgy gondolod? De a lány nem tisztavérű vámpír lesz. Ha lesz köztük valami, nem lehet a leendő király jegyese – rázta meg a fejét a nő.
- Ezt megoldhatjuk. Az én vérem kell az átváltoztatásához. Ezen ne múljon a boldogságuk. De előbb jussunk el odáig – mondta a vak király.
- Szeretlek – válaszolta a nő mosolyogva és megcsókolta parancsolóját.
- Én is leelan. Mi lenne, ha most felmennénk a szobánkba és megmutatnám, mennyire szeretem az én kis felemet? – simított végig felesége combján.
- Ez egy nagyon jó ötlet – pattant fel a nő. A hálójukba sietett és előkészült az éjszakához.




Nalla és Damien az első étkezés után értek vissza a kastélyba. Kézen fogva sétáltak le a korházba, hogy Nalla megmutassa Tarát a harcosnak. A lány az asztalon feküdt és aludt. Infúziós cső lógott a karjából, mellette csipogott a gép. V és Jane a szoba másik felében takarítottak.
- Ez hogy lehetséges? – nézett a férfi Nallára és a lányra vissza. Tényleg, mint két tojás, úgy hasonlítanak egymásra.
- Ezt nem tudom. – rázta meg a fejét a lány és aggódva tekintett az előtte fekvő hasonmásra.
- Az Őrző szeretné, ha vámpírrá válna. Megkérdezte lennénk –e a lány gyámjai. – lépett melléjük V.
- Komoly? De mit akarhat? – kérdezte Nalla.
- Valami terve van veletek. – mondta Jane.
- Benne vagyok. – bólintott Nalla. – Remélem, hamar felépül. –sóhajtotta.
- Ma, ha felébred, már felköltözhet a szobájába, de még kell neki néhány nap pihenés. És nem mehet vissza dolgozni. Az Őrző nem engedné. – mondta a doktornő.
- Majd beszélek vele. Nem fog neki tetszeni – húzta el a száját Nalla.
- Akkor még ebben is hasonlít rád? – kérdezte Damien vigyorogva, mire a lány meglökte.
- Hé! – nevetett a férfira. Most kezdte úgy érezni, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. – És elfogadnátok őt? – kérdezte a harcosra és felére pillantva.
- El – bólintott V. és átölelte fele vállát.
- Szerencsés, hogy ilyen gyámjai lesznek – mosolygott a párra. – Az igazi szülei nem érdemlik meg őt. – mondta csendesen.
- Teszek róla, hogy ők se unatkozzanak – szólalt meg rekedt hangon a beteg.
- Tara – fogta meg barátnője kezét Nalla.
- Üdv az élők között – kacsintott rá Damien.
- Szóval ő az a szépfiú, akiről meséltél – nézett Tara a lányra.
- Ő az – bólintott a lány.
- Mondjátok, hogy most már felkelhetek – nézett a másik oldalán álló párra.
- Felkelhetsz és felmehetsz a szobádba. De még néhány napig pihenned kell. És nem mehetsz addig sehova. – mondta Jane.
- Lehetetlen – rázta meg a fejét Tara. – Nekem dolgoznom kell.
- Hát egy ideig biztos nem – jegyezte meg V.
Tara kicsit kétségbe esett. Nem akart senki terhére lenni. Főleg nem pénz nélkül. Közben beugrott neki, hogy a motorját a bárnál hagyta.
- Nalla, megkérnélek, elhoznád a motorom a bártól? – kérte halkan.
- Igen, persze – vigyorgott a lány. Szívesen kipróbálja egy körre.
- De ha egy karcolás esik rajta… - kezdte a lány, mire Damien felmordult.
- Hé, nyugi. – tette a kezére Nalla a kezét és Tarára nézett. – Nem lesz baja. Ígérem. Vacsoránál majd bemutatlak a többieknek is. Mind nagyon meg fognak lepődni – vigyorgott barátnőjére.
- Meghiszem azt – bólintott Tara.
- Gyere, segítek felmenni. A szobád az enyém mellett van. Be van rendezve, és amíg nem vásárolunk be neked, addig adok kölcsön egy-két ruhát – segített a lánynak felülni.
- Jól érzed magad – kérdezte a harcos.
- Te milyen nagy vagy – ámult el a lány, mire Jane elnevette magát.
- Hozzád képest igen – vigyorgott a harcos is.
- Nálatok mindenki ilyen nagy? – kérdezte Tara Nallától.
- Várj, amíg megismered apám és a királyt. Rajtuk nehéz túltenni – bólogatott a lány.
- Szeretném, ha pihennél még néhány napig – állt elé a doktornő.
- Nekem muszáj dolgoznom. Valahogy ki kell fizetnem Önnek az ellátásom és, hogy maradhatok. – kezdte Tara.
- Nem – morgott a harcos. Tara nem értette miért lépett fel ilyen mogorván a férfi.
- De… - kezdte, mire Jane leintette.
- Csak fogadd el és törődj bele. Hidd el, ha V-vel kezdesz vitázni, nem biztos, hogy te jössz ki győztesen belőle. – mondta a nő.
Tara bólintott és a férfira nézett.
- Köszönöm – mosolyodott el és hálásan nézett Nallára.
- Gyere. Szerzek neked egy melegítőt, hogy kényelmesen légy – indultak el lassan. Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, a harcos fújtatni kezdett.
- Komolyan meg tudnám ölni az apját – kezdett dühbe jönni.
- Felejtsd el. A lány már itt van, és mi vigyázunk rá. Ez a lényeg – simogatta meg férje arcát.
- Leelan – csókolta meg feleségét.
- Szeretlek – mosolygott a nő parancsolójára.

 Nalla felkísérte a lányt a szobájába. Tara meglepődött a hatalmas szoba láttán. A lakásuk kisebb volt ennél. Óriási ágya volt és szép vöröses színekben pompázott.


 
- Azta – ámuldozott Tara. – A te szobád is ilyen?
- Igen, az is ilyen. Gondoltam tetszene – vont vállat Nalla félénken.
- Gyönyörű, köszönöm. – fogta meg a lány kezét. Odacsoszogott az ágyhoz és leült rá. Még fájt az oldala. Kezdett csillagokat látni.
- Tessék, ruha. Ott – mutatott hátra – a fürdőd. 


Tara odasétált az ajtóhoz és bekukkantott. A száját tátva sétált be és végigfogdosott mindent.
- Nos, az első dolgom lesz kipróbálni a kádat – mosolygott a lányra.
- Gondoltam – bólintott Nalla.
- Kicsim – fogta meg a harcos a vállát – nekem most mennem kell. Később beszélünk – csókolta meg a lányt és Nalla hozzábújt.
- Vigyázz magadra – suttogta Nalla a harcos vállába.

Mikor kettesben maradtak, visszamentek a szobába és Tara letelepedett az ágyra.
- Jól gondolom, hogy most békültetek ki? – kérdezte.
- Igen. – leült a lány mellé. – Több mint 15 éve megölt egy itteni diákot, mert az ellen fordult a Testvériségnek. Az Őrző akkor száműzte a kastélyból és az életünkből. Most visszatérhetett, mert segít nekünk. Nekem akkor összetört a szívem. Napokig nem beszéltem senkivel, azóta nem táplálkoztam más vámpírból, mert megígértem neki, hogy nem teszem. Azzal, hogy visszatért felforgatta az életem. Nagyon nehéz volt őt újra látni, újra a közelében lenni úgy, hogy nincs köztünk semmi több.
- De szereted, és ahogy láttam ő is így érez. – mondta Tara.
- Igen. Sikerült megbeszélnünk a dolgokat – pillantott a padlóra.
- Meghiszem azt – vigyorgott rá Tara. Tudta, hogy együtt voltak a férfival. Nalla túl szégyenlős. – Legalább vigyázott rád? – kérdezte.
- Igen, nagyon gyengéd volt és figyelmes. Imádtam a karjai közt lenni – mosolygott a lány.
- Örülök, hogy neked ilyen jó emléked van az elsőről. Én egy buliban feküdtem le először egy sráccal, akit nem is ismertem. Mindketten ittunk. Nem volt jó… - rázta meg a fejét Tara. – Meg igazán nincs erőm egy pasihoz. Amit apám tett az… - rázta meg a fejét és könnyezni kezdett.
- Jaj, ne ez alapján ítéld meg a férfiakat. Biztos találsz majd valakit, aki szeretni fog és nem fog bántani. – vigasztalta Nalla.
- Elég nehéz hinni bárkinek és megbízni bárkiben, mikor az életem felét úgy töltöttem, hogy apám vert, ha nem kapott piát. – mondta szomorúan a lány. – Hidd el, senki sem akar olyan nővel együtt lenni, aki ennyire elcseszett, mint én. – ingatta a fejét.

Közben az ajtó túloldalán ott állt V és a király. Vishous nagyon mérges lett, alig lehetett visszatartani, nehogy megkeresse a lány apját.
- Fogd vissza magad V. – figyelmeztette a király. – A lány már itt van, és többé nem eshet bántódása. – mondta halkan. – Gyere inkább. Később visszajövünk – indult tovább a vak király.
A király meglepődött, hogy a harcosnak máris ilyen erős védelmező ösztöne van a lány felé. Pedig még csak nem is vámpír. Visszamentek az irodába és leültek. Jane és a királyné is befutottak.
- Szóval? – kérdezte Jane.
- Kicsit türelmetlen vagy, nem? – kérdezte a király.
- Tudod, hogy egy dolog van a világon, amit mindennél jobban szeretnék, és nem lehet az enyém. Szóval had legyek türelmetlen, ha az anyaságról van szó. – mosolygott a nő. Megfogta parancsolója kezét és érezték, hogy megjelenik a faj anyja.
- Anyám – biccentett V. A királyné felállt és meghajolt, Jane biccentett.
- Őrző.
- A lány felébredt. Mennyire stabil az állapota? – kérdezte.
- Nos, a bordáinak még kell egy-két nap, hogy rendbe jöjjenek és tiszta lila aláfutás a teste több helyen. A varratokat este kiszedem. Ezen kívül nincs más – mondta a doktornő.
- Ahhoz, hogy vámpírrá válhasson, egy tiszta vérű vámpír vére kell. Vishous hajlandó lennél a véred adni a lánynak? – fordult hozzá a köpenyes nő.
A harcos nem tudta, mit feleljen.
- Nem a király vére kell hozzá? – kérdezte. Ő volt az egyetlen, akinek a Őrző megengedte, hogy kérdezhessen. Eddig más nem adhatott vért, csak a király, ha valakit átváltoztattak.
- Mivel te leszel a gyámja, így ezúttal eltekinthetünk a dologtól. Hiszen te véred is tiszta. – felelte a köpenyes nő.
- Erről azért megkérdezném a lányt is. Elvégre neki is döntenie kell, hogy egyáltalán akar-e közénk tartozni. – válaszolta V.
- Hívjuk ide – mondta Jane és elment a lányokért.
Tara már átöltözött és Nalla vele nevetett valamin, mikor Jane bekopogott hozzájuk.
- Lányok, gyertek, kérlek a dolgozó szobába. – nézett rájuk. Látta, hogy Tara lassan áll fel és indul utánuk.
Tara nem tudta mi készülődik itt. Nalla ugyan megnyugtatta, hogy nem kell elmennie, mégis attól félt, hogy ez csak egy álom, és ha felébred, újra otthon találja magát.
Bementek a szobába, és megtorpant a küszöbön. Az asztal mögött ülő férfi még hatalmasabb volt, mint aki megmentette az életét. Mellette állt a gyönyörű nő, aki ott volt a dokival a műtőben.
- Gyertek beljebb, ne félj – lépett hozzá Beth.
- Üdv – biccentett Tara.
- Szervusz – köszöntötte a király.
- Nallának igaza volt. Maga is egy óriás – bökte ki hirtelen, mire mindenki felnevetett.
- Köszönöm, ez kedves – nevetett a király. Tetszett neki a lány talpraesettsége.
- Azért hívattalak ide, hogy megkérdezzük, elfogadod-e Vishous, a Vérontó fiának vérét, hogy átváltozhass? – kérdezte az Őrző.
Tara hirtelen nem tudott válaszolni. Meglepte a kérdés.
- Ne-nekem is vámpírrá kell válnom? – kérdezte cérna vékony hangon. Felzaklatta a dolog. Mi lesz, ha nem való ide? Ha mindent elront és elküldik?
- Ez a feltétele, hogy maradhass – mondta a nő.
- Most kell válaszolnom? – kérdezte remegő hangon. Végig nézett a szobában lévőkön és elpityeredett.
- Tara – lépett hozzá Nalla.
- Én… - odafordult a nőhöz. – Ha segítségükre lehetek, akkor igen – bólintott.
- Le kell mondanod mindenről az eddigi életedből – állt fel V és lépett mellé.
- Nem volt értelme az eddigi életemnek – rázta meg a fejét Tara.
- Két nap múlva átváltoztatlak. Inni fogsz a harcos véréből. Ő és Jane lesznek a gyámjaid. Utána kiképeznek. – azzal eltűnt a nő. Tara felsóhajtott és odafordult a többiekhez.
- Hogyan viszonozhatnám, hogy befogadnak? – nézett a királyra.
- Légy hű a Testvériséghez és magadhoz. Közénk fogsz tartozni és ez örök életre szól. – mondta a harcos. Tara odafordult a doktornőhöz.
- Köszönöm, hogy bevállalnak. Nem leszek a terhükre – rázta meg a fejét.
- Pedig remélem mégis – vigyorgott a nő. – Kell valaki, aki ki tudja akasztani a férjem – pillantott a harcosra. Tara melegséget érzett, ha a férfira pillantott. Bárcsak a való életben is ilyen édesapja lenne!
- Oh, azt nem állítottam, hogy nem fogok rosszalkodni – mosolygott szemtelenül, mire mindenki nevetni kezdett.
- Mindenki segíteni fog neked, hogy hozzá szokj az itteni élethez. Az utolsó étkezéskor bemutatlak a testvéreknek. – ült vissza a király a székébe.
- Köszönöm – bólintott Tara és Nallával visszamentek a szobájába.
V és Jane is leültek az asztalhoz.
- Hát haver, úgy érzem nem fogtok unatkozni. – csipkelődött a király.
- Kíváncsi leszek milyen lesz vámpírként. Most is gyönyörű lány, milyen lesz, ha átváltozik? – kérdezte Beth.
- Néhány nap múlva meglátjuk. – válaszolta Wrath. – Mikor az Őrző megkérdezte tőle, hogy elfogadná-e a véred, akkor nem úgy reagált, ahogy akart. Ki fog akadni előbb vagy utóbb.
- Megérthető – mondta Beth. – Elég sok dolgon ment keresztül. Nem is csoda, ha kiakad – rázta meg a fejét. – De mi itt leszünk neki és segítünk.

Miközben a többiek beszélgettek, Tara lefeküdt pihenni. De nem tudott aludni. Nagyon furcsa volt egy ilyen hatalmas kastélyban lenni. Ráadásul napokon belül vámpírrá változik. Fogalma sem volt, ez mennyire megváltoztatja az életét. Felkelt és elindult a folyosón lefelé. Végig ment a konyhán, le az alagsorba, ahol megtalálta az edzőtermet mindenfélével berendezve. Egy rövid fekete hajú nő edzett egy hatalmas férfival.
- Ne már John, nem vagyok üvegből! Nem fogsz összetörni – ellenkezett, mire a másik mutogatni kezdett. Volt valami mély, abban, ahogy őket figyelte. Összekötötte őket valami, és mikor a férfi megcsókolta a nőt, akkor értette meg, hogy ők együtt vannak. Közben a terem másik feléből még hárman csatlakoztak hozzájuk. Volt köztük egy valaki, aki felkeltette az érdeklődését.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy versenyt? – kérdezte az idegen.
- Benne vagyok – bólogattak a többiek. Hirtelen észrevette Tarát és odarohant hozzá.
- Nalla, te leszel a bíró – fogta meg a kezét, mire Tara megijedt és megpróbált kiszabadulni.
- Ne, kérem én… Nem… - próbált ellenkezni, mire Darius odafordult hozzá.
- Mi baj? Nalla, minden rendben? – kérdezte, mire Tara oldalába belehasított a fájdalom és felnyögve összegörnyedt.
Tara megpróbált hátrálva mászni, de nem ment neki. Összegörnyedt a fájdalomtól.
- Szóljatok V-nek – kiabált a harcos.
- Nalla, nyugi, minden rendben lesz – simogatta a haját. Valami nem stimmelt. Nalla haja nem vörös. Ezé a lány viszont gyönyörű. Hirtelen felkapta a fejét és figyelte, ahogy Nalla odarohan hozzájuk.
- Tara, istenkém. Hallasz? Mi a baj? Válaszolj, kérlek – térdelt mellette.
- Az oldalam – nyögte a lány. Megjelent V és felemelte a lányt.
- Nyugi, kislány. Mindjárt jobb lesz – indult vele a szobájába.
- Én csak… Nem tudtam aludni és sétálni akartam egyet a házban. Sajnálom – csuklott el a hangja. V nyugtatta, míg felértek a szobájába és lefektette. Nalla leült mellé az ágyra.
- Mindjárt jobb lesz. Adnak neked fájdalom csillapítót. – mondta a lány.
Megvárták, míg hatni kezd a gyógyszer. Tara is megnyugodott közben. V leült a fotelbe.
- Sajnálom – mondta neki a lány.
- Semmi baj. De nem szabad kapkodnod. A bordáid még nem jöttek rendbe. – mondta a férfi.
- Csak megijedtem, mikor odalépett hozzám és azt hitte Nalla vagyok. Basszus – nevetett fel keserűen – ezt eltoltam. Szegény srác most tuti idiótának tart. – rázta meg a fejét.
- Darius túl fogja élni. Csak ő még nem tudja, hogy belőletek kettő van. Ezért hitte, hogy Nalla vagy – válaszolt a harcos.
- Nem akartam ennyire megijedni – csorogtak a könnyek az arcán. V tehetetlennek érezte magát, ahogy érezte a lány könnyeinek illatát. Nalla ott ült velük, míg Tara elaludt. Sajnálta szegény lányt.
- Nalla, beszélned kellene Dariusszal. Jobb, ha tőled tudja meg, hogy mi a helyzet. – mondta V. A lány egyet értett a harcossal. Mégis csak a legjobb barátja. Bár félt Darius reakciójától, elindult, hogy elmesélje neki a történetet. A harcost az edzőteremben találta meg, ahogy éppen a boksz zsák körül keringett bevéve néhány ütést.
- Van rám néhány perced? – kérdezte Nalla halkan, de tudta, hogy a harcos hallott őt.
Odafordult hozzá és levette a bandázst a kezéről.
- Mi a fene történt? – kérdezte a barátja kissé mérgesen.
- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb, de nem voltál itthon. – rázta meg a fejét a lány. – Tara az a lány, akit az Őrző mellém szánt. Együtt kell vele dolgoznom. A családhoz fog tartozni, amint átváltozott. – magyarázta.
- Mért hasonlít rád? Azt hittem te vagy. A szívbaj jött rám, mikor összegörnyedt a fájdalomtól. – fordult el a férfi mérgében.
- Ő a hasonmásom. Vagy fordítva. Az Őrző sem tudta megmagyarázni, hogyan lehetséges, mégis igaz. És az oka, amiért úgy néz ki, ahogy? A szülei alkoholisták. Az apja bement a bárba, ahol dolgozik, hogy adjon neki inni, mire nem tette és megverte. Majdnem meghalt. Jane megmentette az életét. Nem csodálom, hogy megijedt. V és apád is elég nagyok, de te majdnem apával vetekszel. Időbe fog telni, mire a közeletekben nyugodt lesz. – mondtam.
- Bocsánatot fogok kérni tőle – mondta Darius.
- Örülnék neki, ha odafigyelnél rá, ha én nem vagyok itthon, rendben? – kérte a lány.
- Persze – bólintott a harcos.
- És szeretném, ha te tanítanád verekedni. Bár Xhex is szuper, tőle megijedhet.
- Rendben – bólintott újfent.
- Ne haragudj rám, kérlek – nézett rá ártatlanul, mire a férfi felmordult és felnevetett.
- Rád nem lehet haragudni. Ígérem, nem ijesztem meg többet szegény lányt és segítek neki edzeni. – tartotta fel a karját. Mosolyogva bólintott Nalla és megérezte, hogy Damien a kastélyban van.
- Menj csak. Már vár – kacsintott rá a férfi, mire Nalla vigyorogva felsietett.