8. fejezet

Darius a távozó lányt nézte. Felsóhajtott és azt kívánta bárcsak ő is megtalálná felét, akiért bármit megtenne. Tény, hogy valami megfogta a hasonmásban. De nem könnyű a helyzete. A király fiaként nem mindegy kivel jön össze. Örült, hogy a szülei nem szólnak bele, hogy kit választ.

Fellépett a futópadra és beállított egy hosszú programot, majd fülébe dugta a fülhallgatót és futni kezdett. Elég furcsa kezdete a napnak, gondolta.

Nalla és Damien a nappaliban beszélgették a történteket.

- És mit szólt hozzá Darius, mikor észrevett téged? – kérdezte a harcos.

- Szegénynek az arcára kiült a döbbenet. Nem akartam megbántani, de látszott rajta, hogy bántotta a dolog. – vont vállat Nalla.

- Meg fog békélni. El kell fogadnia, hogy bármennyire is jó barátok vagytok, nem fogsz mindig mindent elmondani neki. – mondta a férfi.

- Nem így akartam elmondani neki. – mondta Nalla.

- Most már mindegy. Ne aggódj miatta – simogatta meg a lány arcát és magához húzta egy forró csókra.

- Ma még kimész? – kérdezte Nalla, fejét a férfi mellkasán pihentetve.

- Igen, később még van elintézni valóm. – bólintott a harcos.

- Akkor együtt indulhatunk. Elmegyek a motorért. – mosolygott a lány.

- Ma nincs versenyed? – kérdezte a férfi.

- Ma nincs. Holnap este kell kimennem a pályára – ült fel, mikor belépett a nappaliba John és Xehx a fiúkkal, Blayel és Qhinn-nel.

- Hogy van a lány? – kérdezte Qhinn.

- Szegény nem bír nyugton maradni. Pedig e-nélkül nem fog rendesen meggyógyulni. – ingatta a fejét Nalla.

- Tényleg azt hitte Darius, hogy te vagy. Messziről én sem ismertem fel. – mondta Xhex.

Nalla bólogatott és a barátait figyelte.

- Titeket zavar? – kérdezte hirtelen. – Hogy ő ugyan úgy néz ki, mint én?

- Mért zavarna? – kérdezte barátnője. – Szerintem szuper – vigyorgott rá.

- Meglepődtünk a dolgon, de szerintünk se rossz dolog – mondta Qhuinn. – Bár kíváncsi leszek a szüleid arcára, ha meglátják őt melletted az utolsó étkezésen. – bazsalygott a harcos, mire Blay oldalba bökte. – Mért most mit mondtam? – kérdezte tőle a férfi.

- Semmi gond – rázta meg a fejét a lány. – Szóltam már nekik Taráról. Tudják, hogy van egy hasonmásom, de még nem látták. És amúgy a hajunk színe nem egyezik. Nekem a saját hajszínem barna. Ezzel szemben Tarának gyönyörű vörösre van festve a haja. Meg lehet minket különböztetni. V és Jane lesznek a gyámjai. Holnap átváltoztatjuk és közénk fog tartozni hivatalosan is. Szeretném, ha segítenétek beilleszkedni neki. – kérte a lány.

- Még szép – bólogattak a többiek.

Még beszélgettek egy darabig. Aztán betoppant Butch és Rhage.

- Damien, kész vagy? Indulunk – szóltak komoran. Nalla kicsit megijedt a komoly hangszíntől.

- Hova mentek? – kérdezte a lány.

- Van egy kis elintézni valónk a fiúkkal – biccentett Rhage a többiek felé is. A fiúk bólintottak és felálltak. Nalla Damienre nézett és megijedt az arcán látott haragtól.

- Mi történt? – tudakolta, de nem kapott választ. – Damien – kezdte, de a férfi magával húzta a szobájába. Nalla nem értette, hirtelen mitől lett a fiúknak ennyire rossz kedve.

 - Kicsim, van most egy fontos dolgom, amit el kell intéznem. A többiek velem jönnek, segíteni. Lehet, hogy nem leszek olyan állapotban, ha visszajöttem, hogy beszélgessünk, de kérlek, keress meg és aludj itt nálam – fogta két kézbe az arcát.

- Kivel fogsz végezni? – kérdezte a lány. Értette a szavait. Valamit meg akar bosszulni. Ismerte a férfit, mint a tenyerét.

- Nem vámpírral és nem is alantassal. – mondta tömören a férfi. Ember? – futott át a lány fején.

- Mi történt? – kérdezte aggódva.

- El fogom mesélni, ha visszaértem, de most mennem kell. – csókolta homlokon a lányt.

- A király tudja? – kérdezte Nalla.

- Igen, engedélyt kaptam tőle és az Őrzőtől is. – bólintott a férfi. Így minden érthető. Ennek ellenére aggódott a férfiért.

- Vigyázz magadra – kérte a lány és megcsókolta a harcost. Nalla tudta, hogy a férfinak meg kell tennie, amit akar, ahhoz, hogy nyugodt legyen. Mégis féltette a férfit. Nem akarta újra elveszteni. Azt nem élné túl.

- Itt leszel? – kérdezte a férfi az ajtóból.

- Itt várlak – bólintott a lány.

A férfi elment, Nalla pedig átment a szobájába. Felvette a kedvenc fekete bőrnadrágját, hozzá a motoros bakancsát és a dzsekijét, majd felkapta a bukósisakot és erősen a bárra koncentrálva megjelent a motor mellett. Amint meglátta megértette, hogy Tara miért is félti annyira a gépet. Gyönyörű fehér színe csillogott a bárból kiszűrődő fényben. Ráült és elvigyorodott, mikor beindítva meghallotta a hangját. Tara biztosan nagyon vigyázott a járműre, gondolta. Sajnálattal látta, hogy a tank lassan üres, ezért megállt tankolni az első állomáson. Majdnem virradt mire hazaért. Felsietett a szobájába átöltözni a vacsorához és átment barátnője szobájába. Tara már felkelt és a kardigánt próbálta magára cibálni.

- Várj, segítek – lépett oda hozzá Nalla. Miután felvették a pulcsit, Tara megtorpant.

- Mi van, ha nem tetszem nekik? – kérdezte halkan. – Ha a szüleid mérgesek lesznek és kiakadnak? Ha elzavarnak? – kezdett kiakadni.

- Nem fog ilyen előfordulni. Rendben? Megígérem, hogy minden rendben lesz. – szorította meg a kezét bíztatón.

- Rendben – bólogatott Tara. – Elhoztad a motorom? – kérdezte hirtelen.

- Igen és megtankoltam. Nagyon szuper járgány. – vigyorgott barátnőjére.

- Tudom, nagy kincsként vigyázok rá. Hónapokig spóroltam rá. – mosolygott a lány.

Tényleg szerette a járgányt. Féltve használta csak. Nem akarta, hogy tönkre menjen, mert nem tudná megjavíttatni. Félúton összefutottak Xhex-szel. Együtt mentek az étkezőbe.

- A fiúk még nem értek vissza? – kérdezte Nalla a szőke manipulátortól.

- Még nem – rázta meg a fejét a lány.

Kezdett aggódni a férfiért. Nem akarta, hogy baja essen.

Leértek, a többiek már ott voltak. Nalla szülei a szokásos helyen ültek és őket várták. A király és Beth az asztalfőn foglaltak helyet, mellettük Darius. A másik végén az asztalnak ültek V és Jane. A lányok odamentek.

- Most, hogy mindenki itt van, akinek kell, engedjétek meg, hogy bemutassam legújabb lakónk, Tara Marsden-t. Holnap átváltoztatjuk és hivatalosan is közénk fog tartozni. V és Jane lesznek a gyámjai. Mint látjátok, ő és Nalla, mint az ikrek. Leszámítva a hajszínüket. – ekkor Bella felszisszent. Megütötte a hasonlóság a két lány közt. Tényleg hasonmások. Bár a lányuk figyelmeztette. Z csak nézte a lányokat és nem tudott megszólalni. Nalla odalépett hozzájuk és megpuszilta mindkettejük arcát.

- Köszönöm – suttogta apjának.

- Mit? – fordult oda hozzá a harcos.

- Hogy nem akadtatok ki nagyon. Tudom, hogy milyen furcsa lehet ez nektek. – ült le a szülei mellé. Tara helyet foglalt V és Jane közt.

- Nem baj, ha nem eszed tele magad. Még a belső szerveidnek gyógyulniuk kell. – mondta neki a doktornő.

- Rendben – bólintott Tara és odafordult a férfihoz. – Szóval ez a közös étkezés? – érdeklődött.

- Igen – biccentett a harcos.

- De nincs is itt mindenki – nézett az üres helyekre a lány.

- Általában itt van mindenki. Most kaptak engedélyt távollétre. Az első és utolsó étkezést együtt töltjük el.

- Értem. – bólintott Tara. Végig nézett az asztalnál ülőkön. Mindenkin látszott egy kis feszültség. Miatta és a kint lévők miatt is. Ők mind összetartanak. Egy nagycsaládként élnek. Az asztalfőn helyet foglaló király és fele. Még nem tudja, mennyire bízhat a királyban. Mellettük a férfi, aki összetévesztette őt Nallával, biztos a fiúk, tehát a trónörökös. Ott volt még egy színes hajú férfi, mellette a felesége. A férfi hasonlított Nalla édesapjához, akik mellettük ültek. Volt még az asztalnál két nő, valószínűleg a férjeik és Nalla párja is kint vannak még. Mellette jobb oldalon ült Jane, jövőbeni nevelőanyja. Nem tudja, milyen egy jó kapcsolat a szülőkkel. Neki nincsenek jó tapasztalatai. Kicsit fél, hogy a nő vagy a harcos meggondolják magukat. V mellett ült Bella, Nalla édesanyja. Gyönyörű, kifinomult nő. Kissé megilletődve. Aztán Nalla, akire mikor ránézett, rákacsintott. És mellette egy majdnem a királlyal egy magas és nagydarab férfi, akinek az arcát egy vágás futott végig. Ő volt Nalla édesapja. Ő is meglepődve nézte a lányt. Egyelőre nem tudta eldönteni, hogyan érezzen a dologgal kapcsolatban.

Tara nem tudott túl sokat vacsorázni, de jól érezte magát. Közben megérkeztek a kint levők is. Bár Nalla párja elég ramatyul festett és látta újdonsül barátnőjén, hogy aggódik érte. Vacsora közben a pillantása többször is a férfira tévedt, aki összetévesztette őt és Nallát, de igyekezett elrejteni az érzéseit. V és Jane meséltek neki az életükről, arról, ahogy a dolgok mennek a kastélyban és a nemzet életében. Vacsora után felmentek a lány szobájába.

- Feküdj le. Mindjárt elkezdjük – fordult oda hozzá a király.

- Mind itt lesztek? – nézett rémülten körbe a lány.

- V és Jane igen. Mi néha benézünk majd. – mosolygott Nalla. – És ha felébredtél, elmegyünk egyet motorozni – kacsintott a lány, mire Tara felnevetett.

- Vegyél egyet magadnak.

- Oh, van nekem egy csini járgányom lent a parkolóban – bólogatott Nalla. – És le foglak vele alázni – vigyorgott.

- Megnézem azt – nevetett fel barátnője. – Viszont Nalla, lenne egy kérdésem. Ki volt a férfi, aki összetévesztett minket? – kérdezte halkan, mikor a többiek kimentek.

Nalla leült mellé az ágyra.

- Ő Darius, a király fia és a legjobb barátom. Kisebb sokkot kapott, mikor meglátott téged összeesni a fájdalomtól és azt hitte én vagyok – mosolygott a lány.

- Sajnálom – szomorodott el Tara. Nem akarta felborítani az itt lakók életét.

- Nincs gond – hallották meg a hangot és az ajtó felé pillantottak. Darius hallotta, amiről beszéltek. Beljebb sétált és megállt az ágy mellett.

- Nem akartam senkire sem a frászt hozni – mondta Tara halkan.

- Túl vagyunk rajta. Felejtsd el. – guggolt le az ágy mellé. Egy ideig a lányt nézte.

- Nekem most meg kell keresnem Damient – állt fel Nalla. Nem tudta eldönteni, hogy kettesben hagyhatja-e őket.

- Menj csak. Üdvözlöm – biccentett Tara. Nalla bólintott és kiment.

- Most biztos idiótának tartasz – nézett Tara a harcosra, aki megrázta a fejét.

- Kellene? – kérdezte a férfi. Ahogy a lányt figyelte valami megmozdult benne. Nem értette, de érezte, hogy mennyire kimerült a lány lelkileg.

- Én… Sajnálom – suttogta újfent. Valamiért nem volt képes megfogalmazni, mit érez, és miért akar mindenáron sajnálkozni. Vonzotta a férfi, de félt is.

- Nalla megkért, hogy miután átváltoztál kezdjek el veled edzeni. Megtanítalak verekedni és lőni és kardot forgatni. Esetleg a tőröket is megnézhetjük. – mondta a férfi.

- Rendben – bólintott a lány, de nem akarta elmondani, hogy kick-boxozott szabadidejében. Legyen csak meglepetés számára. Egy pillanatig összekapcsolódott a tekintetük.

- Most megyek. Javaslom, hogy az átváltozás után próbáld ki a kádat. El fogja lazítani a fájó testrészeid. – kacsintott a harcos.

- Várj, hogy érted, hogy a fájó testrészeim? – kérdezte a lány, de a férfi csak megrázta a fejét.

- Majd meglátod. De ne pánikolj be! V és Jane figyelni fognak rád – lépett ki a szobából a férfi. Szívesen maradt volna a lány mellett, míg átváltozik. De nem teheti. Nem vonzódhat egy emberhez, főleg nem valakihez, akit csak úgy átváltoztatnak. Mégis óriási erőfeszítésbe telt távol maradni a lánytól.

Nalla belépett a férfi szobájába. Hallotta csobogni a vizet a fürdő szoba felől, ezért oda ment. A férfi a zuhanyzóban állt és folyatta magára a vizet. Feje lehajtva, szeme behunyva. Nalla levetkőzött és mellélépett. Végig simított a férfi hátán és bebújt két karja közé. Kezébe fogta a férfi arcát és óvatosan megcsókolta a felrepedt ajkait. Érezte, hogy a férfinek nincs jó kedve. Megpróbálta felvidítani és enyhíteni a fájdalmát. Végig szappanozta a testét és a férfi egy szót sem szólt közben.

Egyszer csak magához húzta a lányt és vadul megcsókolta. Nalla repesett a boldogságtól. Kicsit félt, hogy a férfi már nem akarja majd, ha lefekszik vele. A harcos a falnak nyomta és egy mozdulattal összekapcsolta testüket. 1000 fokon égtek és Nalla végre megérezte a fűszeres illatot, amit csak az összekötődött férfiakon lehet érezni. Imádta a harcos fahéjas, édes, de mégis erőszakos illatát. A férfi vicsorogva hajszolta magukat a beteljesülés felé. Mikor a csúcsra értek, engedély nélkül harapott a lány nyakába. Nalla fejét hátrahajtva hagyta, hogy párja elvegye, amire szüksége van. Önként megadott mindent neki és még többet. Mikor a férfi lezárta a sebet, fejét a nyakába fúrta. Még néhány percig így álltak a víz alatt. Majd a férfi lemosdatta a lányt és kilépve a kabinból meleg, bolyhos fürdőlepedőbe tekerte őt. Bementek a hálóba és a lány az ágyra mászott. A férfi leült az ágy szélére. Nalla odadőlt hozzá. Körülöttük gyertyák égtek.

- Minden rendben? – kérdezte halkan. Tudta, hogy bántja valami a férfit.

- Ma elvettem egy ember életét. – jelentette ki a harcos összeszorított fogakkal.

- Nem volt más választásod. Vagy igen? – kérdezte Nalla.

- Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Ő adott info-t az Omegának a versenyekről. – mondta.

- Egy ember? – hökkent meg a lány.

- Igen. Valószínűleg örök életet ígért neki. – fújtatott a férfi. Nalla simogatta a férfi hátát és a tetoválását.

- Sajnálom – fordult oda hozzá a férfi. – Az előbb csak letepertelek. – fogta meg a kezét.

- Imádtam – mosolygott szélesen a lány és odabújt a férfihoz. – És imádom az illatodat magamon érezni. – nézett rá.

- Én még jobban – vonta magához egy forró csókra. Végigdöntötte a lányt az ágyon és módszeresen elkezdte levenni róla a törölközőt. Nalla megremegett minden érintésénél, olyan gyengéden ért hozzá. Végig csókolta a testét, elidőzve az érzékenyebb részeken. A lány felnyögött, mikor összeforrasztotta testüket. A lány szemfogai megnyúltak, mire a férfi lehajolt, hogy elérje a nyakát. Még mindig együtt mozogva, Nalla megharapta a harcos nyakát és nagy kortyokkal inni kezdett. Imádta az erőt, ami átjárta. Néhány perc múlva lezárta a sebet és tovább hajszolták a kielégülést. A férfi felmordult, mikor megérezte a lány gyönyörét és őt is átbillentette a palánkon. Fejét a lány nyakába fúrva lihegett. Legördült róla és szorosan maga mellé húzta.

- Szeretlek – nézett rá a lány komolyan.

- Én is szeretlek – válaszolta a férfi.

Nalla odabújt a harcoshoz és finom cirógatások lassan elaltatták.

A férfi hallgatta a nő lélegzetét. Szerencsésnek érezte magát, hogy kapott még egy esélyt. Soha többé nem fog eltávolodni a nőtől. Még a lány apja sem tudja távol tartani tőle.

Közben Tara kezdett egyre jobban félni a vámpírrá válástól. A doki kedvesen mosolygott rá.

- Rendben, kezdhetjük – lépett a lány mellé. V elővett egy kést az egyik tokból és hosszában megvágta a csuklóját. Tara felszisszent a látványon, bár a férfi meg se mukkant. Odaült mellé és odatartotta a kezét.

- Igyál – mondta a lányt nézve.

- Hogyan? – kapkodta a fejét a két vámpír közt. Még hogy vért igyon. Ez valami vicc?

- Innod kell a véremből, hogy elinduljon az átváltozás. – magyarázta a férfi.

- Oh, rendben – bólintott félve.

- Minden rendben lesz. Itt leszünk melletted végig – fogta meg a kezét Jane. Tara hitt a nőnek, mégis félt. Aztán odahajolt a férfi csuklójához és belekortyolt a férfi vérébe. Először megütötte a fűszeres íz, aztán ahogy végig folyt a torkán, elkezdett égetni. El akart húzódni, de a férfi ott tartotta.

- Még – parancsolta. Tarát teste egyre jobban égett. A bőre elkezdett feszülni és viszketni. A látása elhomályosodott. Szédülni kezdett és levegő után kapkodott. Fájtak a végtagjai és égtek az ízületei. Kínjában már nyöszörgött. Valami hűvöset érzett a homlokán, de a teste lángolt. Vonaglott a fájdalomtól.

Jane figyelte, ahogy a lány lenyeli azt a néhány korty vért, majd az beleég a szervezetébe. Aggódva látta, hogy levegőért kapkod. Meghatódva nézte, amit parancsolója egy vizes ruhával törölgeti a lány homlokát és közben az ősi nyelven nyugtató szavakat mormol neki. Közben ellenőrizte az értékeit. Aztán leült férje mellé és imádkozott, hogy a lány túlélje az átváltozást.

V nem tudta tétlenül nézni, ahogy szenved szegény lány. Már érezte, hogy a vére beissza magát a lány testébe. Érezte a fájdalmát. Érezte, hogy szeretne részese lenni egy igazi családnak. Érezte a félelmét, ha nem felel meg az elvárásoknak. Emlékezett az ő átváltozására. Ő is nagyon félt. Szeretett volna a Vérontó kedvében járni, de hiába próbálkozott. Ő ott lesz majd a lány mellett.

Tara egész éjjel forgolódott. A kezdeti nyöszörgés hamar átment kiáltásokba, ahogy a vér regenerálta a szöveteket. Hajnalra újabba adag vért kapott a férfitól. A fájdalom addigra még elviselhetetlenebb lett. Lassan azért rimánkodott, hogy hagyják meghalni, de se a doki se a férfi nem segítettek rajta. Nem tudni, mikor, de elaludt.

- Alszik – nézett Jane a harcosra.

- Sikerült túlélnie – könnyebbült meg a férfi.

- Erős lány. És láttad a haját? Még vörösebb, mint volt. Tetszeni fog neki – bújt oda férjéhez. Megnyugodott, hogy sikerült az átváltozás.

- Szeretném a nevét a hátamra karcoltatni – nézett a felére.

- Biztos vagy benne? – kérdezte a nő.

- Igen, ha ő is belemegy. – bólintott a férfi. – Nem akarsz lepihenni? Egész éjjel fent voltál – kérdezte felét aggódva. A nő az egyetlen dolog, ami a földön tudja tartani és segíti az épelméjűségét megtartani. Hálás volt anyjának, amiért visszaadta őt neki.

- Csak, ha velem tartasz – simogatta meg a mellkasát a nő és mosolygott csábosan.

Szóval a felének tervei vannak vele – mulatott magában a férfi. Hát ő máris készen állt ezekre a tervekre. Magával húzta a nőt a hálójukba és szó nélkül forró csókba simultak össze.

Darius a lány szobájából a sajátjába ment. Hideg vízzel kellett lezuhanyoznia, hogy lehűtse a hirtelen vágyat, ami a lány mellett elfogta. Mikor kilépett a fürdőből, kopogás után apja és kedvence léptek a szobába.

- Minden rendben? – kérdezte a fiú.

- Igen. De ülj le. Anyád rágja a fülem, hogy valami bajod van, amiről nem beszélsz. Tudod, milyen nyugtalan tud lenni. – ült le a fotelbe a király. Szerette, ha magán dolgokról is tudnak beszélgetni a fiával.

- Semmi extra. Csak néha elgondolkodom a párválasztáson. Nekem nincs könnyű helyzetem. – ült le a férfi.

- Mi mind melletted és a majdani választottad mellett állunk. Tégy meg nekem egy szívességet és ne az ősi írásoknak megfelelően és ne az elitnek válassz párt. Magadnak keress. Amúgy pedig úgy érzem elég csinos lány ez a Tara – állt fel a fotelből.

- Szerintem se néz ki rosszul. Ha valaki komolyan megnézi, akkor észreveszi a különbségeket közte és Nalla közt – vigyorgott a harcos.

- Nos, majd kiderül, hogy a viselkedésük hasonló-e – lépett az ajtóhoz.

- Szerintem Tara nyugisabb – vélekedett a férfi. Csak akkor esett le neki, hogy elszólta magát az érdeklődéséről, miután apja kiment a szobájából. A király mosolyogva ment vissza fele mellé az ágyba.

- Na? – ült fel Beth.

- Minden rendben. Kicsit aggódik, hogy nem talál megfelelő társat maga mellé. De megnyugtattam, hogy nem nekünk kell, párt találjon, hanem magának. Ekkor elszólta magát Tarával kapcsolatban. Szerintem ott lesz valami. Bár a lány eléggé félénk. Meg fogja kínozni a fiút.

- Megérdemli. A nők a lábai előtt hevernek általában. Akár csak az apjának. Tőled örökölte. – csókolta végig parancsolója állát a nő és közben az ölébe mászott.

- Azt mondod? – kérdezte a férfi veszélyes hangon. A nő imádta, mikor előjött férje vadabb oldala. Tudta, hogy sosem bántaná.

Nalla motoros szerkója: