Hazaérve Nalla a szobájába ment. Átöltözött és lesietett az edző
terembe. Megijedt. Nem tudott volna harcolni, ha arra kerül a sor, pedig már
találkozott alantasokkal az életben. Felzaklatta a tudat, hogy csődöt mondott
egy fontos pillanatban. Bemelegítésként futott 10 km-t. Majd a biciklin tekert
még 5-öt. Le akarta fárasztani magát, de nem ment könnyen. Húzódzkodott
néhányszor, aztán ugrókötelezett. Mikor újra felállt a futópadra, akkor lépett
be a terembe Damien. Hallotta, mi történt és érezte a lány kétségeit. Megállt a
futópad előtt és nézte, ahogy a lány fut. Látta rajta, hogy kiborult. Még
néhány percig hagyta a lány futni, majd kikapcsolta a gépet. Nalla odament az
asztalhoz, felült, felkapta a vizét és nagy kortyokban inni kezdte. Damien
megállt a lány előtt, megvárta, míg leteszi a palackot, majd magához ölelte a
karcsú testét. Nalla felnyögött, mikor megérezte a férfi karjait maga körül és
elengedte magát. Hagyta, hogy átjárja a remegés és megnyugodjon. Néhány perccel
később a lány felsóhajtott és remegő hangon megszólalt.
- Leblokkoltam. Ha lett volna ott még egy-két alantas, nem tudtam
volna kezdeni velük semmit. Képtelen lettem volna megmozdulni és leszúrni őket
– ingatta a fejét. – Megint csődöt mondtam. Szánalmas vagyok.
- Dehogy. Biztos vagyok benne, hogy képes lettél volna elintézni
mindet, ha arra kerül a sor. Csak az előtte történtek kicsit megijesztettek. Ismerlek
és tudom mire vagy képes. És a többiek is tudják. Veszélyes is tudsz lenni, ha
akarsz. Csak általában jobban kedveled a békés megoldásokat. – masszírozta a
lány vállát. – Lassan itt az utolsó étkezés. Zuhanyozz le és találkozunk a
billiárdszobában. Játszunk egyet a vacsi előtt – mondta a férfi, mire a lány
ránézett és megjegyezte.
- Nem akarsz velem lenni, akkor minek játsszuk el? – kérdezte szomorú
hangon a lány.
- Ki fogom verni ezt a butaságot a fejedből. De előbb zuhanyozz le és
lent találkozunk. Felmegyek érted, ha nem jössz le. Kapsz 20 percet. – homlokon
csókolta a lányt és felment. Lezuhanyozott és felöltözött. A klasszikus farmert
és fekete pólót vette fel. Tudta, hogy ferdén fognak rá nézni a testvérek, de
eddig is hordta ezt a szettet, mert szerette és ez után sem fog megválni tőle.
A biztonság kedvéért a bokájára csatolta kedvenc kését. Út közben elhaladt a
lány szüleinek ajtaja előtt. Megtorpant és bekopogott. Bella nyitott ajtót és
hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Szia. Segíthetek? – nézett a háta mögé és vissza.
- Szeretnék beszélni a férjeddel.
- Rendben – bólintott és beengedte a harcost.
Z éppen kilépett a fürdőszobából, mikor látta, hogy fele beengedi azt
a gazembert, aki miatt a lánya szomorú.
- Mit keres ez itt? – kérdezte a feléhez fordulva.
- Beszélni szeretnék veletek – mondta komoly hangon a férfi. Előbb-
utóbb el kell jutnia a nagy beszélgetésig szerelme szüleivel. Ha valakinek az
áldására és beleegyezésére szüksége van, akkor azok ők.
- Holnap nem ér rá? – kérdezte morogva Z.
- Nem igazán – mondta a harcos, mire Z odalépett elé. Nem félt a
férfitól, de tudta, hogy képes néhány dologra.
- Mit akarsz? – mordult rá a testvér. Bella odalépett parancsolójához
és megsimogatta a karját.
- Ugyan szívem. Nem kell gorombának lenni. Nalláról van szó, ugye? –
nézett a férfira.
- Igen. – bólintott amaz. – Valamilyen oknál fogva a fejébe vette,
hogy nem kell nekem. Hogy nem érzek iránta semmit és fontosabb számomra a
vadászat, mint ő. Le akarja vetetni a tetoválását.
- És mit tehetnénk mi? Te vagy a számára kijelölt férfi. Neked kell
meggyőznöd őt nem nekünk. – kérdezte gúnyosan a harcos.
- Damien arra szeretne kérni minket, hogy egyezzünk bele valamibe.
Igazam van? – nézett rá a nő.
- Igen. Holnap szabad vagyok. Szeretném elvinni az étkezés után
magammal valahová. De előtte szeretném az engedélyeteket kérni. Tudom, hogy
megbántottam, de helyre akarom hozni és ez itt nem fog sikerülni. Nem kell,
hogy kedvelj – nézett a testvérre – nem kell, hogy beszélgessünk. De szeretem a
lányod és a kedvéért képes vagyok bármire. Rám sütötték a gyilkos bélyegét és
száműztek a kastélyból és a testvériségből, pedig nem én voltam a rossz. Ezt te
is tudod. Lehetsz rám akármilyen dühös, nem önszántamból léptem le. Ha nem adod
a beleegyezésed, akkor is elviszem őt magammal. De így mindenkinek könnyebb
lenne.
- Menjetek csak. És mindent bele – mosolygott Bella, mire a férje
felhördült.
- De… - kezdte volna Z, de a fele egy pillantással elhallgattata.
- Köszönöm. Vigyázni fogok rá – nézett a harcosra.
Miután kiment Z csak bámult felségére.
- Ne nézz rám így. Ha azt akarod, hogy a lányunk végre boldog legyen,
akkor ahhoz a te segítséged is kell. Te is tudod, hogy a fiú hozzá illik. Jól
tette az Őrző, hogy összekötötte őket.
- Megbántotta. – morogta a férfi.
- Igen. Te is megbántottad már, de túléli és kibékülnek. Ez az élet
rendje. Nem lehet örökké a te kicsikéd. Tudom, mennyire szereted és félted,
szívem. De ezt nekik kell elintézni. Nekünk pedig támogatni kell őket. –
simogatta parancsolója mellkasát.
- Nem akarom szomorúnak látni. Elég volt végig nézni a szenvedését,
mikor a srácot elküldte a király. – mondta a férfi.
- Meg fogják oldani. – bíztatta kedvese. – Bízz bennük kicsit jobban.
És igaza van Damiennek, hogy elviszi valahova Nallát. Nem hiszem, hogy örülnél
neki, ha itt vonulnának a fiú szobájába, igaz? – kérdezte mosolyogva
parancsolóját, mire megfeszültek a férfi izmai a keze alatt. – Nalla nem ivott
csak ember vért, mióta ő elment. Le fog gyengülni. – jegyezte meg halkan.
- Nem fogok jó pofizni a kölyökkel. – jegyezte meg a harcos.
- Ha jól tudom, hamarosan őt is beveszitek a testvériségbe, Dariusszal
együtt. – telepedett le a nő az egyik fotelbe.
- Igen. – lépett a szekrényhez a harcos majd visszafordult feléhez.
- Haragszol rám? – kérdezte a nő elé térdelve, mire Bella meglepődve
nézett rá.
- Miért? Kellene? – kérdezett
vissza a nő. – Nem haragszom. – simogatta meg férje arcát. Lehajolt hozzá és
megcsókolta.
Nalla közben lezuhanyozott és átöltözött kényelmesbe. Bakancsot vett fel
és a klasszikus farmer-póló kombót, mellé pedig egy hosszú kardigánt. A haját
hagyta vizesen a hátára omlani. Lement a billiárd szobába, ahol a férfi már
várta. Éppen a golyókat rendezte el az asztalon.
- Már éppen indultam volna érted – nézett fel az asztalról a férfi.
- Itt vagyok. Szóval? – kérdezte fáradtan a lány.
- Játszunk egyet vacsora előtt. – intett az asztal felé a férfi.
Szerencséjükre nagy ívben elkerülte mindenki a szoba környékét. – Kezdj te.
Hölgyeké az elsőbbség. – intett az asztal felé. Nalla felvett egy dákót és
meglökte a fehér golyót. Első lökésre nem ment le semmi. Nalla tudta, hogy a
férfi meg fogja verni a játékban.
- Miért játszunk, ha úgy is nyersz? – kérdezte Nalla.
- Mert ha nyerek, eljössz velem még napkelte előtt valahova és csak
este hozlak vissza. – vigyorgott rá a férfi.
- Nem lenne egyszerűbb megkérdezni, hogy akarok-e menni? – érdeklődött
tovább a lány és meglökött egy újabb golyót.
- Eljönnél velem, ha csak szimplán megkérdezem? – nézett rá a férfi
összehúzott szemekkel.
- Valószínűleg el. – bólintott a lány ezzel meglepve a férfit.
- Miért? – faggatta a férfi kíváncsian.
- Mert ma nem tudok megmaradni a kastélyban és nincs kedvem a többiek
sajnálkozó arcát nézni – nézett rá szomorúan a lány.
- De hát nyertél. – hitetlenkedve csóválta a fejét a férfi. – Örülnöd
kéne, hogy nem volt ott több alantas, nem pedig azon kattogni, hogy mi lett
volna ha! – lépett a lányhoz és elvette a dákót tőle. Lerakta az asztalra és az
étkezőbe kísérte. Mindenki helyet foglalt és beszélgettek, míg felszolgálták a
vacsorát. Közben befutott Z és Vishous is. Mindketten feketében. Z megsimogatta
lánya vállát és leült mellé az asztalhoz.
- Hogy vagy? – kérdezte.
- Remekül – nézett apjára a lány, majd édesanyjára mosolygott. –
Csinos vagy mama.
- Köszönöm kicsim. – mosolygott vissza rá. Vacsora közben Nalla egyre
a versenyen gondolkodott. Alig vette észre, hogy mindenki végzett és csak
Damien maradt vele az étkezőben.
- Indulhatunk? – kérdezte a férfi mély, rekedtes hangján a füle
mellett.
- Igen, vigyek valamit? – kérdezte a lány bólintva.
- Magad és a fegyvereid, mert ismerlek, és nem érzed magad
biztonságban a tőreid nélkül. – simogatta a lány arcát. Nalla tudta, hogy a
férfi és közte nehéz helyzet állt fel. Meg kell oldaniuk, hogy a férfi végre
vissza tudjon fordulni a munkájához. Nem hibáztatja a döntéséért, hiszen
eltávolodtak egymástól. Csak az fáj neki, hogy az egész napot vele kell
töltenie. Legalább ne lássa, ha már nem lehetnek együtt. A szobájában
összeszedte a szükséges cuccait és lent várta a férfit a billiárd szobában.
Amint belépett a férfi, megállt közvetlen a lány előtt. Megfogta az arcát, maga
felé húzta és megcsókolta. Ebben a pillanatban tűntek el a szobából és kerültek
elő egy másik lakás hálószobájában. Nalla körülnézett és felfedezte a hatalmas
kandallót, amiben tűz ropogott. Lerakta a táskáját az asztalra és a férfi felé
fordult.
- Ez a te lakásod. – egy bólintás volt a válasz. A férfi a szekrényhez
lépett és elpakolta a fegyvereit. Nalla leült a kandalló előtti néhány párna
egyikére. Levette a pulcsiját és bámulta a tüzet. A harcos eltűnt rövid időre,
majd egy-egy pohár borral a kezében tért vissza.
- Most csak emberek vagyunk. Felejtsd el, hogy mi van a lakáson kívül.
Csak ketten vagyunk. – ült a lány mögé a párnára és húzta közelebb magához a
karcsú testet. Nalla örömmel bújt a hatalmas férfitesthez. Némán bámulták a
lángokat egy ideig, kortyolgatták a bort és Nalla álmosodott. Lehunyta szemét
és fejét a férfi mellkasára fektette. A férfi a karját simogatta és élvezték a
csendet.
- Nem akarlak elveszíteni újra – suttogta a lány. Azt végképp nem élné
túl.
- Nem fogsz – fonta köré szorosabban a karjait a harcos. – Nincs
számomra fontosabb nálad a világon. Nem választanám helyetted a vadászatot
sose, ugye hiszel nekem? – kérdezte. A lány felemelte a fejét és a férfi arcát
nézte.
- Elvetettem a sulykot, tudom. – mondta szomorúan.
- Nem álltam ki melletted. Nem voltam ott, mikor szükséged lett volna
rám. Ezért bocsánatot kérek és ígérem, hogy több ilyen nem lesz. – csókolta meg
a lány nyakát. Elvette tőle a poharat, felrakta az asztalra őket és visszaült a
földre a lány mellé. Két kézbe fogta az arcát és megcsókolta a lányt. Nem akart
időt adni a lánynak gondolkodásra. Lecsúsztatta a lány kardigánját és cirógatta
a karját.
- Damien – húzódott el a lány, de a férfi lepisszegte.
- Veled akarok lenni. Téged akarlak a nap 24 órájában. Soha semmi nem
fog tudni ezen változtatni. Szeretlek és hozzám tartozol – mondta rekedt hangon
a harcos. A lány megértette, hogy a férfi tényleg ugyan azt érzi, amit ő.
Elhitte neki, hogy nem állhat közéjük semmi és senki. És itt vannak ketten a
férfi lakásán.
- Én is szeretlek – suttogta a lány és megcsókolta a férfi borostás
állát. Finoman végig harapdálta a kemény állát és a nyakát kezdte kényeztetni.
Nem akart visszavonulót fújni. Be akarta teljesíteni a köteléket. Levette a
férfi pólóját és végig húzta ujját a tetoválásán.
- Nalla – kezdte volna a férfi, de a lány megrázta a fejét. A férfi
lehúzta a lány trikóját és a nadrágját. Ott ült előtte fehérneműben és szinte
elállt a lélegzete a gyönyörű test láttán. Már a gondolattól szűkös lett a
nadrágja, hogy a lány az övé lesz. A lány sem késlekedett. Kigombolta a férfi
farmerjén a gombot és kiszabadította a kényelmetlen helyzetből. A harcos nagyot
nyögött, ahogy a lány a szájával kezdte kényeztetni őt. Sosem gondolta volna,
hogy ennyire édes is lehet valami. Nem siettek el semmit. Végre csak egymásra
figyeltek. Nalla elakadó lélegzettel figyelte, ahogy a férfi a lába közé
helyezkedik és forrasztja össze testüket.
Nem akartak sietni, annyi évet vártak egymásra. Mégsem tudtak meglenni
egymás érintése nélkül. Feloldódtak egymásban. A harcos végig karcolta a lány
nyakát fogaival és megszívta azt, mire a lány nyögdécselni kezdett. Viharos
egyesülésük után lassabb tempóval fedezték fel egymás testét. A lány tetoválása
felizzott, mikor a csúcsra értek és a férfi belétemetkezett.
Nalla hirtelen lett rosszul. Levegő után kezdett kapkodni, eltolta
magától a férfit és lekuporodott a padlóra. Damient megrémisztette a gondolat,
hogy a lánynak fájdalmat okozhatott-e. De észrevette, hogy beesett a lány arca,
a szemei fakók és üvegesek. Elkáromkodta magát és felhúzta maga mellé az ágyra
a lányt.
- Igyál – parancsolta neki és a csuklóját felharapva a lány szája elé
tartotta. Nalla hatalmas kortyokban inni kezdte az éltető nedűt. Régen nem
ivott más vámpírból. Mindig talált ember donort. Vagy ha azt nem, akkor
megkóstolt a félrerakott tasakokból, ami lent volt a gyengélkedőn Jane hűtőjében.
Nalla néhány perccel később lezárta a sebet a férfi csuklóján és lehunyta a
szemeit. Félt a férfira nézni. Nem akarta a rosszalló tekintetet viszonozni.
- Jobban vagy? – kérdezte rekedtes hangon a férfi. Nalla csak
bólintott és nagyot sóhajtott.
- Sajnálom – nézett félre és megpróbált felülni, de a harcos
visszatartotta.
- Legközelebb ezt nem várjuk meg – jelentette ki a férfi. – Amint
érzed, hogy gyengülsz, jössz hozzám. Világos? – kérdezte a férfi kissé dühös
hangon.
- Igen – bólintott a lány.
- Nem akarlak elveszíteni. Nem akarom látni, hogy fájdalmaid vannak és
szenvedsz. – fogta két tenyerébe a lány arcát.
- Tartottam magam az ígéretemhez. Nem ittam más vámpírból. – nézett rá
a lány.
- Én sem. De ez nem látszik meg rajtam annyira, mint rajtad. –
csókolta homlokon a nőt.
- Te mikor ittál utoljára valakiből?
- kérdezte a harcost.
- Én még kibírom – vont vállat a férfi. Mire a lány eltűrte a haját a
nyakáról és felé fordította.
- Igyál – suttogta. A férfi gyengéd csókot lehelt a lány bőrére majd a
fogait a bőrébe mélyesztette. Nalla testén végig futott a vágy. Testét a
férfiéhoz préselte, miközben a férfi nagy kortyokban itta vérét. Végeztével
lezárta a sebet és a lányra nézett.
- Enyém – csókolta meg hevesen, amit a lány készséggel viszonzott. Aztán
a férfi felkapta a lányt és a fürdőszobába vitte. Megengedett egy kád vizet és
beleültette a lányt.
- Mindjárt visszajövök – hagyta magára. A konyhában előkészítette az
epret egy tálba és a pezsgőt a poharakkal, majd a fürdőbe vitte. Lerakta a kád
szélére, levetkőzött és a lány mögé ült a vízbe. Töltött mindkettejüknek egy
kevés pezsgőt és a lány szája elé emelt egy darab epret. Nalla élvezettel
harapott bele az édes gyümölcsbe, aztán kortolt egyet a pezsgőből.
- Te aztán tudod, hogy kell kényeztetni egy lányt – mosolygott a
harcosra.
- Igyekszem – vigyorgott a férfi.
- Ilyenek nélkül is veled maradnék, ugye tudod? – kérdezte a lány.
- Remélem – sóhajtotta a férfi.
- Mi összetartozunk. Túl sokat voltál távol, tán elfelejtetted? Ha
megengeded, akkor eszedbe vésem szívesen – csókolta meg a lány. A férfi letette
a poharakat és a tálat a földre, megfogta a lányt és kiszálltak a kádból.
Fogott egy törölközőt, belebugyolálta a lányt és bekísérte a szobába. Az ágy
előtt újra megcsókolták egymást.
- Nem választhat el minket semmi és senki. Az csak a babér, hogy az
Őrző megjelölt minket. – jelentette ki a férfi torokhangon. Azzal az ágyra fektette a lányt és a nap
további részét egymás karjaiban töltötték.
A kastélyban Tara kezdett magához térni, bár fájt az oldala és
vakította a fény, nehezen kinyitotta a szemét és egy furcsa szobában találta
magát. Emlékezett rá, hogy felhívta a lányt, akivel előtte nap találkozott és tőle
kért segítséget, miután az apja a bárban járt. Megpróbált felülni, de
fájdalmában felnyögött. Körbenézett és egy hatalmas férfin állt meg a tekintete
a szoba túlsó felén. A férfi éppen törölgetett valamit, neki háttal állt.
Mellette egy félig áttetsző szőke nő lebegett. Felismerte a nőt, ő volt, aki
megmentette az életét.
- Na –Nalla – nyögte halkan, mire mindkét ismeretlen felé fordult.
- Üdv körünkben. – lépett oda hozzá a férfi és megnézte a műszereket. –
Szépen kiütöttek, csoda, hogy túlélted.
- Meddig aludtam? Mennem kell – próbált felülni, de Jane
visszatartotta.
- Most lettél összevarrva. Eltört néhány bordád és belső vérzésed
volt. Nem engedhetlek el – mondta komolyan. Tara visszaejtette a fejét az ágyra
és a karjával takarta bedagadt arcát. Zokogni kezdett.
- Hagyhattatok volna meghalni. Egyszerűbb lett volna – szipogta
halkan. Jane a férfira nézett és összefacsarodott a szíve a lány láttán.
- Tudod mi történt? – kérdezte V.
- Apám bejött a bárba és whiskeyt akart. Csak a szokásos… Vissza kell mennem,
dolgozni. Muszáj. Nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy kiessen néhány
nap. – fordult volna oldalra, de felnyögött a fájdalomtól.
- Maradsz és nem vitázom – jelentette ki V. Neki sem volt kedves
gyerekkora, főleg az apja mellett, de nem tudta elképzelni, hogy képesek
ilyenre a szülők. A lányt látva elfogta egy érzés, hogy minden áron meg kell
védenie. Felére pillantva ugyan ezt érezte. Jane közben a férfit és a lányt
nézte. Annyira fájt a szíve, hogy nem tud megadni a férfinak egy közös gyermeket.
Nem láthatja altatni vagy pelenkát cserélni. De legalább itt vannak egymásnak.
Ez is hatalmas szívesség volt az Őrzőtől.
Tara szeme a két idegen közt járt és ahogy egymásra néztek, zavarba
hozta őt. Bárcsak ilyen szülei volnának, gondolta kétségbeesve. Bármit megadna
érte, hogy ilyen szeretet láthasson nap, mint nap. Hogy valaki így gondoskodjon
róla is. Sóhajtott, mire a férfi megsimogatta az arcát.
- Megint felment a lázad. Adunk lázcsillapítót és aludni fogsz. –
nyugtatta a lányt.
- Ugye nem mennek el? – kérdezte Tara könnyes szemekkel riadtan.
- Itt leszünk – fogta meg Jane a kezét. Beadták neki a gyógyszert és lassan
elaludt. Csendben tettek-vettek a szobában.
- Sok furcsaságot láttam már a munkám során. Sok fájdalommal
találkoztam. Sosem tudtam megérteni, hogy képesek az emberek ilyenekre. Megérte
annak a férfinak néhány óra illuminált állapot? A lánya majdnem meghalt, nem is
érdekli, mi van vele? – fakadt ki a nő mérgesen.
- Nem minden ember képes szülőként viselkedni. Nem minden szülő jó
szülő. És van olyan, aki az lenne, de mégsem lehet. – vonta magához a nőt.
Tudta, hogy ez a dolog fog hiányozni a legjobban a nőnek. Igyekezett jobb
kedvre deríteni felét. Fény villant a
szobában és egy köpenyes alak lebegett a lány ágya mellett.
- Fiam – szól a nő.
- Anyám – fordult hozzá a férfi.
- Őrző – hajolt meg a doktor a faj anyja előtt.
- Milyen súlyos a sérülése? – kérdezte a doktornőt.
- Belső vérzése volt, eltört néhány bordája, zúzódások vannak a testén
és az arcán. Keményen küzd az életéért.
- Az apja tette ezt vele – morogta V.
- Szeretném, ha ti lennétek a lány gyámjai. A mi törvényeink szerint –
nézett rájuk a nő.
- Azt csak akkor teheti meg, ha vámpír. – jegyezte meg a harcos.
- Igen. Amint elég erős hozzá és elfogadja az ajánlatom,
átváltoztatom. – hangzott a válasz. – Nem kell most választ adnotok, gondolkodjatok
rajta, és ha már felépült visszatérünk rá. A lánynak közétek kell tartoznia. Ez
van elrendelve. – azzal eltűnt.
Jane nem akart hinni fülének. Nem szokott csak így kívánságot
teljesíteni az Őrző. Tervei lesznek a
lánnyal. Sóhajtva fordult parancsolójához.
- Valamit kitervelt – nézett férjére.
- Neki mindig van terve – jegyezte meg a férfi. Odalépett feléhez és
kézbe fogta az arcát.
- Szeretnéd? – kérdezte komolyan felétől. Jane lehunyta szemét és
könnyben úszott, mikor kinyitotta.
- Minden vágyam – mosolygott a nő és odabújt a hatalmas testhez.
- Reméljük ő is így fogja fogadni – mormolta a férfi. Még elég
bizonytalan volt a hírrel kapcsolatban. Szerette volna tudni, hogy mire megy ki
ez az egész. Miért segítene nekik az Őrző?
