9. fejezet

Tara este ébredt fel. Nem égett már a teste, de fájt mindene. Szóval erre értette a férfi, hogy használja a kádat. Meg is teszi. Nehezen átkecmergett a fürdőbe és megengedte a kádat vízzel. Aztán levette a vizes ruhát magáról és belemerült a habokba. Felsóhajtott, ahogy átjárta testét a meleg. Nem érzett túl sok változást magán. Ahogy végignézte a testét, észrevette, hogy eltűnt róla minden szőr, ami kicsit meglepte és felkuncogott. Sosem volt ilyen sima a teste még. Tetszett neki. A körmei hosszabbak lettek és a szemfoga megnyúlt. És a látása is élesebb lett. Hallott minden neszt a házban. Érezte a harcost, akinek a vérét kapta. Az új szülei – gondolta. Könnybe lábadt a szeme. Talán egyszer az életben neki is szerencséje lehet, és ha boldog nem is lesz, azért a közelébe jut. Hajmosás után kiment, hogy keressen magának ruhát. A szekrény tele volt neki vásárolt holmikkal és jó mérettel. Nalla ismeri ezek szerint az ízlését.  

Miután felöltözött és vaktában megszárította a haját, felsikkantott, mikor a tükörbe nézett és az eddigi vörös haja, most még vörösebb volt. Nagyon tetszett neki. Nem szokta festeni magát és most sem érezte szükségét. Kinyitotta az ajtót és hallgatózott, hátha hall valamit, fent van-e már valaki. Halkan próbált kiosonni a konyhába, hátha kaphat egy teát.

Darius a szokásos időben ébredt és valami oknál fogva az új vendég szobája felé ment az első étkezésre. Meglátta, hogy a lány lábujjhegyen próbál lopakodni, hogy ne zavarja a többieket. Két lépéssel mögötte termett és a fülébe suttogott:

- Hova ilyen sietősen? – mire a lány nagyot sikított és felé fordult.

- A fenébe! A szívbajt hoztad rám! – ripakodott rá a vörös hajú démon. Nagyon jól állt rajta a ruha.

- Egész jól nézel ki, ahhoz képest, hogy most változtál át – jegyezte meg a férfi. Tara nem válaszolt, csak egy lesújtó pillantásra méltatta.

- Jó-jó. Bocsánat – emelte fel védekezőn a kezét a harcos. – Hova szöksz? – kérdezte vigyorogva.

- A nélkül akartam lemenni a konyhába, hogy bárkit zavarjak – válaszolta a lány, mire elindult le. A férfi követte.

- Ne aggódj, már mind fent vannak és ránk várnak. – vigyorgott újfent. Tara megforgatta a szemét, de nem válaszolt. Az étkezőbe érve megtorpant az ajtóban, mikor mind felé fordultak. Darius megfogta a vállát és betessékelte.

- Nem kell megijedni, nem harapnak. Csak ha kéred – kacsintott rá kajánul, mire a lány visszavágott.

- Pont te leszel az első, akit megkérek rá – mire mind felnevettek. Tara elpirult, mire a harcos megütközve nézett rá. Tetszett neki, hogy a lányt pirulni látja. Egyszer csak a lány nyakába ugrott Nalla, kizökkentve őket az évődésből.

- Olyan nagyon örülök, hogy jól vagy! Nagyon aggódtam érted. Nap közben voltam nálad, de még mindig csak nyöszörögtél – ölelte át.

- Én is örülök, hogy vége – mosolygott a lány.

- Látom jók a méretek – nézett rá Jane.

- Igen, köszönöm – bólintott. A szemével keresni kezdte a harcost, aki a vérét adta neki. Hálás volt, hogy megmentették. Mikor V észrevette, hogy őt nézi, csak biccentett egyet és Tara megnyugodott. Nalla magával húzta a helyére és leültek enni.

- Köszöntünk a Testvériségben. – szólt a király.

- Köszönöm – mondta a lány.

- Holnap, ha jobban leszel, elkezdhetitek az edzést. – mondta a király.

- Jól vagyok. Már ma kezdhetjük – mondta Tara. Tényleg jól érezte magát.

- Tara, biztos vagy benne? Darius nagy jó harcos – kérdezte Jane.

- Igen – bólintott a lány.

- Akkor legyen. Reggeli után végig vezetnek a házon és utána szabad az edzőterem. – mondta Wrath.

Reggeli közben Tara végig Nalla szüleit figyelte. Kicsit bosszantotta, hogy ennyire félnek tőle. Pedig nem ő tehet róla, hogy olyan a külseje, amilyen. Muszáj lesz beszélnie velük.

- Minden rendben? – hajolt oda hozzá V.

- Igen, persze – bólogatott a lány.

Végig nézett az asztalnál ülőkön. Damien Nalla mellett ült. Damien egy kézzel evett a másik keze valahol az asztal alatt pihent. Valószínűleg Nalla combján. És mind ketten tudatában voltak. Kicsit elszomorította a tudat, hogy neki nem lesz senki ilyen fontos az életében. Képtelen megbízni a férfiakban. Sírás fojtogatta a torkát, mire Jane kedvesen megsimogatta a kezét.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Majd lesz – bólintott Tara és elkapta Darius kutató pillantását. Nalla szintén aggódva nézett rá és észrevette, hogy mit nézett barátnője. Elvette a kezét a párjáéról. Nem akarta megbántani a lányt.

- Mi baj? – kérdezte Damien, miközben a lány keze után nyúlt.

- Majd elmesélem – mondta Nalla. Tara észrevette, hogy Nalla elengedte a férfi kezét, mire megrázta a fejét és tátogta a lánynak.

- Ne – mire Nalla értetlenül nézett rá. Tara kicsit dühös lett.

- Ne engedd el a kezét miattam. Örülök, hogy ti boldogok vagytok. Én is az leszek egyszer talán. De ne legyetek tekintettel rám. Jól vagyok – mondta rendes hangnemben, mire mind ránéztek.

- Én csak nem akartalak megbántani – magyarázta a lány.

- Minden rendben – próbált mosolyogni.

V mentette meg a helyzetet, azzal, hogy Butchhoz fordult.

- Zsaru, kellene szerezni abból a fémből, amiből Nalla tőreit készítettem. Kardot szeretnék készíteni Tarának. Úgy hiszem az lesz az ő fegyvere. – nézett a lányra.

- Rendben, hajnalra itt lesz – bólogatott a harcos.

Az étkezés végeztével Jane és Nalla körbevezették Tarát a kastélyban. Imádta a helyet. Nagyon tetszett neki a könyvtár és az edző terem is. Főleg a bent lévő zene berendezés. Aztán Tara felment átöltözni a szobájába. Nalla követte.

- Tara, nem direkt volt. – kezdte a lány.

- Állapodjunk meg, rendben? Ne legyetek rám tekintettel. Miattam ne húzódj el tőle. Ha képes volnék rá és volna valaki, aki számomra is annyit jelentene, mint Damien neked, akkor én sem tenném. Minden időt a karjai közt töltenék. Oké? – kérte Tara.

- Rendben, legyen. – egyezett bele Nalla. – De figyelj, biztos ezt akarod? Még egy napja sem változtál át. – kérdezte aggódva.

- Igen. – mondta biztosan. – Van egy kis meglepetésem Darius, így hívják ugye, számára. Letörlöm a vigyort a képéről. – mosolygott sejtelmesen a lány.

Nallával együtt mentek le az edzőterembe és nem voltak bent egyedül. Majdnem mind kíváncsiak voltak rá, hogy mit tud, vagy épp nem tud Tara.

- Biztos vagy benne? – kérdezte V a lánytól. Aggódott a lányért. Érezte a fájdalmát reggelinél, mikor Nallára és Damienre nézett. És Jane is észrevette a szomorú tekintetét.

- Igen, nyugalom. Minden rendben lesz – mosolygott fogadott szüleire.

Felvette a bandázst, megmozgatta a végtagjait, hogy kicsit melegedjen. Aztán odasétált a tatami közepére. A férfi összehúzott szemekkel figyelte a lányt. Érezte, hogy valamit titkol. Megállt a lánnyal szemben és meghajoltak egymásnak. A lány először ijedten ugrált odébb, a férfi pedig egyre mérgesebb lett.

- Újra. – indítványozta. A nézők is értetlenül álltak ott. Egyedül V mosolygott. Pontosan tudta, hogy mit csinál a lány és Darius még csak észre sem veszi. Tara néhány percig még játszotta a bénát, aztán mikor a férfi elfordult, belendült. Rendesen elkezdte ütni. Sorozta a fejét, a hasát, majd rúgott néhányat, mire a férfi hitetlenül nézte. Aztán verekedni kezdtek. Tara élvezte, hogy ennyire ráéreztek egymás mozgására. Előre tudták a következő lépést. És kevésbé fáradt ki. Egyszer ő támadott máskor a harcos. Tarának volt ideje közben megnéznie magának a harcos testét és ismét fájdalommal töltötte el, hogy neki nem lesz része szerelemben. Mivel nem figyelt oda, a férfi kigáncsolta és a földre vitte. Majd dühösen nézett rá.

- Újra – morogta és segített felállni a lánynak. – Rám koncentrálj – suttogta a fülébe. Tara vére forrni kezdett, ahogy megérezte a férfi testének melegét. Bólintott és újra felvették a kezdő állást. Újra neki álltak. Ütés-rúgás kombinációk záporoztak Tarára, de mindet könnyűszerrel védte ki. Hátulról hallotta, hogy szurkolnak neki. Ugyanígy viszonozta a támadást. De bevetett néhány trükköt és sikerült elterelnie a férfi figyelmét. Így vitte a földre a férfit és egy kiáltással zárta le a verekedést. Egymást nézték zihálva, miközben a többiek kurjongattak és éljeneztek nekik. Tara felsegítette a harcost és még mindig nem szólalt meg egyikük sem. Egymás szeméből olvasták ki a válaszokat. Nem volt szükségük szavakra.

- Minden rendben? – ment oda hozzájuk Nalla és mosolyogva átölelte Tarát. – Még senkinek nem sikerült leterítenie Dariust – újságolta. Tara zavartan bólintott és odafordult a férfihoz és kezet nyújtott neki.

- Nem szeretem, ha lenéznek – mosolygott rá ártatlanul a lány.

- Ügyes – bólintott a férfi és elfogadta a kezét. Megsimogatta a lány csuklójának belső felét, hogy újra érezze a gyorsuló pulzust. Közben szemtelenül elvigyorodott. Előre örült, hogy a lányt kell edzenie.

- Gyere Tara, mutatni szeretnék neked valamit – húzta magával Nalla.

- 3-kor folytatjuk az edzést – szólt utánuk a férfi. Tara felemelte a kezét, jelezvén, hogy hallotta és ott lesz. A férfi addig nézett utánuk, amíg eltűntek az ajtón. Odament hozzá Damien és vállon veregette.

- Hát, haver, ezt megkaptad. Jó lesz vigyázni a kiscsajjal – vigyorgott rá harcos. Észrevette, hogy a férfi elgondolkodva nézett az ajtó felé.

- Minden rendben, öreg? – kérdezte barátját komolyan.

- Igen, csak van valami benne… Nem tudom. – rázta meg a fejét.

- Be vagy ma osztva? – kérdezte a testvért.

- Nem – rázta meg a fejét újfent.

- Mi lenne, ha beülnénk inni valahova? Beszélgethetünk. – vetette fel. Érezte, hogy itt még lesz valami.

- Remek, jól hangzik – mondta a férfi. Még mindig furcsán érezte magát a lány miatt. Levette a bandázst és V odalépett hozzá.

- Átvert, ugye tudod? – vigyorgott rá a testvér.

- Igen, rájöttem, miután a földön kötöttem ki – vigyorgott a férfi.

- De még vannak hiányosságai. Túl hevesen reagál néha. Meg kell neki tanítani, hogy ne méregből vagy dühből verekedjen. Néhány nap múlva elkészülök a tőreivel és kardjával. Utána azt kéne neki megtanítani. – mondta a férfi és komolyan nézett a harcosra.

- Rendben – bólintott a másik.

- Figyelj oda rá, kérlek. Valami történni fog. Még egészen új ez a helyzet neki. És Nalla szüleivel még nem beszélt. Lehet, ez beteszi nála majd a kaput. – kérte a testvér.

- Oké. – nem mondott többet, csak sarkon fordult és kiment a teremből. A többiek furcsán néztek utána.

Jane odament parancsolójához.

- Te is észrevetted, hogy néznek egymásra? – kérdezte a nő halkan.

- Igen – bólintott a férfi és odahúzta magához a lányt.

- Kíváncsian várom a fejleményeket. Tara megérdemli a boldogságot. Darius pedig, hogy végre kicsit megizzasszák a nők. Úgy is túl hamar leveszi őket a lábukról. – mosolygott a nő.

- Igazad van, de ha csak megbántja, nem fog érdekelni, hogy a király fia. – szorította ökölbe a kezét.

- Hidd el nekem, Nalla hamarabb szedné le a fejét, ha bántaná a barátnőjét – simogatta meg férje mellkasát és érezte, hogy ellazul a teste.

- Rendben – bólintott.

Nalla magával cipelte barátnőjét a szobájába. Tara levette a felsőjét. Nalla meglátta a hátán lévő forradásokat és felszisszent.

- Mutattad a hátad Jane-nek? Ennek meg kellett volna gyógyulnia! – mondta.

- Nem érdekes. Senki sem fogja látni soha – rázta meg a fejét a lány.

- Nem baj. Gyere, ezt látnia kell – húzta magával az orvosiba, hiába ellenkezett a lány. Út közben összefutottak Damiennel és Dariusszal.

- Hova-hova? – csókolta meg Nallát a harcos.

- Janehez. Tara forradásainak meg kellett volna gyógyulni, de nem történt meg. Megnézetjük vele.

- Mondtam, hogy nem fogja látni soha senki – morgott Tara és a földet fixírozta. Nem mert a többiek szemébe nézni. Érezte Darius tekintetét, de nem pillantott fel. Damien felemelte a lány fejét.

- Nincs mit szégyellned. Nekem is voltak sebhelyeim. Ettől te nem vagy kevesebb. – mondta kedves hangon. Húgaként tekintett a lányra pedig alig ismerte.

- Nem értitek – rázta meg a fejét a lány. – Sosem fognak onnan eltűnni. Miután apám megvert sót szórt a hátamra. Azt akarta, hogy örökké látszódjanak. Hogy senki se akarjon engem – fejezte be a mondatot.

Halk morgás tört fel Darius torkából. Damien és Nalla összenéztek.

- Rendben, akkor hagyjuk – bólintott Nalla. – Kérsz egy csésze teát? Vagy valami mást? – kérdezte és aggódva nézett barátnőjére.

- Inkább lefeküdnék most. – mormolta Tara és otthagyta őket szó nélkül. Nalla odafordult a férfiakhoz.

- Annyira szeretnék rajta segíteni, de nem megy – sóhajtotta.

- Rendbe fog jönni és meg fog békélni magával, ne aggódj. Adj neki egy kis időt. Még csak most változott át. Át kell állnia a mi életrendünkre. Hozzá kell szoknia, hogy a kastélyban, olyan, hogy magánélet és titkok, nem léteznek – simogatta meg az arcát a férfi.

- Remélem. Na, jó, most nekem lesz edzésem Xhex-szel. Később találkozunk – csókolta meg a férfit és otthagyta őket. Damien odafordult barátjához.

- Azért sajnálom szegényt. Nem lehet könnyű neki. Új hely, új emberek. De majd este megismerhet mindenkit. Ma lesz a beavatási szertartás. – jegyezte meg a férfi.

- Kíváncsi leszek rá, hogy Z vajon elfogadja-e a lányt. – tűnődött hangosan Darius.

- Majd kiderül. Most megyek, akkor később – vállon veregette barátját és ott hagyta. Darius egy ideig a lány szobájának ajtaját nézte. Viaskodott, hogy bemenjen-e hozzá vagy magára hagyja, ahogy kérte. De mikor volt olyan a Testvériségben, hogy magára hagytak valakit bánatában? Gyors számvetés után bekopogott és mikor nem kapott választ belépett a szobába. Tara az ágyon feküdt és szipogott. A férfi melléült az ágyra és megfogta a vállát, mire a lány összerezzent.

- Minden rendben? – kérdezte a férfi.

Tara csak megrázta a fejét.

- Ez… minden olyan gyors. Ne értsd félre. Nem rossz. Tetszik, hogy új életet kezdhetek. Tetszik, hogy nem kell az ajtómhoz széket támasztanom. De, ahogy Nalla szülei rám néznek… Nagyon hálás vagyok az Őrzőnek és Jane-nek meg Vishousnek. De talán jobb lett volna, ha hagynak meghalni azon az estén. – mondta halkan.

- Ne is gondolj erre. – morrant rá a férfi. – Csak a gyávák menekülnek a halálba, ha gondokkal küszködnek. Te erős nő vagy. Túlélted és ez még erősebbé tett. Itt nem eshet bántódásod. Mi vigyázunk a családtagjainkra. És most már te is közénk tartozol. Z és Bella meg fognak békélni. Sőt Bellának tetszeni fog, hogy két lányról is gondoskodhat. Z kicsit nehezebb dió, de ő is rendben lesz. Higgy nekem! – megsimogatta a lány haját. Tara felült és így közelebb került a férfihoz, aki nem húzódott el tőle.

- El vagyok cseszve. Nem is kicsit. Nincs értelme semmilyen kapcsolatot kezdenem senkivel. Ha csak ennyi boldogság jár nekem, akkor ennyivel élek. Hálás vagyok a családodnak. Sosem fogom tudni törleszteni. –rázta meg a fejét.

- Nincs mit törlesztened. Csak légy hű az új családodhoz. Légy hű az elveidhez. – simogatta meg az arcát. Tara felsóhajtott.

- Rendben. Ahogy akarod. – adta meg magát és visszafeküdt. Darius nézte egy darabig, majd csendben felállt és kiment a szobából. Tara lehunyta a szemét és azt suttogta:

- Jobb lesz neked is így – érzett valamit a férfi mellett. Biztonságot és mély vágyat. De a király fiának nem lehet ilyen partnere. Még mindig fájtak a tagjai kicsit az átváltozás után. Pihentető álomba merült, ahol egyenlő volt a férfivel és nem akadályozta meg semmi a kapcsolatuk kibontakozását.

Nalla edzés közben Tara forradásaira gondolt és arra, hogy mennyire szégyelli azokat a lány. És észrevette, hogy néz rá Darius. Tetszett neki, hogy a legjobb barátja érdeklődik újdonsült húga iránt. Negyed óra után Xhex a földre vitte.

- Hol jár az eszed? Most megsebesíthettelek volna! – szólt rá a lányra.

- Tudom, bocsánat. Tarán járt az eszem. – felállt és a vizéért indult. Xhex követte.

- Mi történt? – kérdezte a manipulátor.

- Felfedeztem a hátán néhány sebhelyet. Aminek az átváltozás során be kellett volna gyógyulni. De kiderült, hogy sót szórt bele az apja, hogy soha ne akarja őt senki elvenni tőlük. Hogy képesek ilyenre a szülők? – fakadt ki a lány.

- Néhányan még rosszabb dolgokra is képesek. – mondta nyugodtan a szőke nő.

- Tudom és nagyon örülők, hogy rendes szüleim vannak – bólogatott a lány. – De attól fél, hogy nem kell senkinek. Hogy nem lesz szerelmes belé senki. – mondta szomorkás hangon.

- Hát, ha köztem és John közt is ennyire forrt volna a levegő, mint közte és Darius közt – mosolygott a manipulátor.

- Te is láttad? – kérdezte vigyorogva Nalla. – Jaj, annyira örülnék, ha összejönnének – sóhajtott fel.

- És ti? Ahogy láttam, köztetek is szent a béke – kacsintott barátnőjére.

- Igen, nagyon szeretem – mosolygott szerényen. – Végre teljesen boldog vagyok. És szeretném, ha mindenki ilyen boldog lenne.

- Ilyenek a szerelmes nők. De most térjünk vissza az edzéshez – csapta össze a kezét. Alapállásba helyezkedtek és elkezdték előröl a már begyakorolt mozdulatsort. Még néhány órán keresztül gyakoroltak. Aztán bejöttek a harcosok és átvették a terepet. Nallának tetszett, hogy az apját és a testvéreket edzeni látja.

Egy idő után feladta és megkereste Jane-t.

- Jane, zavarok? – kérdezte.

- Nem, mondd csak. – nézett a lányra.

Nalla leült a szemközti székre és nagy sóhajjal elkezdte.

- Tara hátán van néhány forradás. Tudom, hogy nem akarja megmutatni senkinek. Az apja sót szórt a sebbe, hogy ne gyógyuljon be rendesen és sose akarja őt senki emiatt. De ezeknek el kellett volna tűnniük az átváltozással, nem? – kérdezte.

- Nem tudtam a hegekről. De nem mindegyik tűnik el. V-nek is van néhány még az átváltozás előttről. Nem tudom az okát – rázta meg a fejét az orvos. – Mennyire sok? – kérdezte aggódva.

- A háta felső része. Olyan 10-12 db heg. Van közte kisebb és nagyobb is.

- Rendben, majd beszélek vele – mondta a nő.

- És mi legyen Dariusszal? – kérdezte Nalla.

Jane elmosolyodott a lány kíváncsiságán.

- Nem tudom, mit hoz a jövő, csak azt, hogy nekik még sok mindenen keresztül kell menniük. – mondta.

Nalla nem éppen ezt a válasz várta és Jane is tisztában volt ezzel.

- Na jó, megnézem, hogy állnak az előkészületek a beavatásra. – mondta csüggedten és felment.

Janet kicsit aggasztották a lány hegei. Majd beszél vele, ha kipihente magát.

Tara pihent néhány órát. Vett egy forró fürdőt, hogy kilazítsa izmait. Felvett egy tiszta edzőruhát és elindult megkeresni Nallát. A lépcsőn lefelé azonban belebotlott Nalla édesapjába. Felismerte az arcán végigfutó vágásról. Megtorpant, és nem mert megmoccanni. A harcos is csak nézte őt. Óvatosan méregették egymást. Tara éppen meg akart szólalni, mikor felbukkant mellettük a harcos fele is.

- Szervusz, Tara – köszönt a nő mosolyogva. – Jól érzed magad?

- Igen – bólintott a lány. – Nallát keresem – kapta a pillantását a férfira.

- Lent találod a billiárd szobában a többiekkel.

- Az melyik? – kérdezte halkan.

- Lemész és balra hátra. Meg fogod találni. – intett a nő lefelé.

- Köszönöm – biccentett Tara és lesietett mellettük. Még hallotta, hogy a nő ránevet a férjére.

- Szegényt halálra rémítetted. – fedte meg Z-t Bella. A férfi csak morgott valamit és már nem hallotta őket. Megállt az ajtó előtt, mielőtt belépett volna. Nem látták őt, de hallotta őket.

- Komolyan mondom, ez a lány furcsa. Valami nem stimmel vele. Van benne valami. Különben is. Mért tanult önvédelmet? És amúgy is. Aki csak hobbiként műveli, az nem verekszik így. – hallotta.

- Majd elmondja, ha idejét érzi. Nektek is vannak titkaitok – nézett rájuk Xhex.

Eleget hallott, ezért belépett a szobába, ahol mindenki ránézett.

- Verekedni tanultam, hogy megvédjem magam a szüleimtől és a pedofil barátaiktól. Aztán a hobbim lett és versenyeken indultam. Két éve nyertem meg a világbajnokságot. Ezért verekszem úgy, ahogy.  – ült le az egyik kényelmes fotelbe. Keresztbe tette a lábát.

- Ha kérdésetek van, rajta. Lehet, hogy nem válaszolok. De jobb szeretem, ha nem beszélnek ki a hátam mögött – mondta komolyan, mire Xhex elnevette magát.

- Ez igen kislány. Hát Matt, ezt most megkaptad – vigyorgott a harcosra, közben belépett Darius és Damien is a szobába.

- Kész vagy? – nézett a lányra, mire Tara bólintott – Akkor menjünk – indult el és Tara szó nélkül követte. Kivételesen nem tartott velük senki.

Darius becsukta az ajtókat és lehúzta a rolókat, hogy senki ne zavarhassa meg őket. A férfi érezte a lány nyugtalanságát. És ezt akarta felhasználni.

- Bemelegítésnek 10 körfutás – mondta és nekiindult. A lány csak nézett utána. Hát ez megbolondult? Sóhajtva indult utána. Sosem volt a kedvenc sportja a futás. De most élvezte. Felváltva előzték meg egymást. A 10 kör végén nyújtottak egy darabig. A férfi keményen bánik vele. Tara nem értette, miért, de nem is akarta, hogy kivételezzenek vele.

- Akarod, hogy átvegyük az alapokat vagy kezdjünk egyből küzdéssel? – kérdezte a harcos.

- Kezdjük egyből küzdéssel, és ha valamin van javítani való, akkor úgy is kiderül. – vont vállat Tara.

A férfi intett és a tatami közepére álltak.

- Mielőtt elkezdjük, volna egy kérdésem. Haragszol valamiért rám? – kérdezte Tara kissé ingerülten. Nem szokott teketóriázni. Ami a szívén az a száján.

- Nem, – rázta meg a fejét a férfi – nem haragszom. Gyerünk. – intett ismét és meghajoltak egymásnak.

Tara valahonnan tudta, hogy a férfi nem mond igazat. Valami piszkálta és emiatt ő nem tudott koncentrálni.

- Újra – vitte földre a férfi. Felállt és újrakezdték. Ez így ment legalább egy óráig. Kezdett elege lenni belőle.

- Újra – morrant rá a harcos. Tara felállt és megrázta a fejét.

- Nem. – azzal kivett két üveg vizet a hűtőből és az egyiket a férfinak adta. – Igyál egy kicsit, hátha lehiggadsz. Ennyire azért nem vagyok rossz. De ha bajod van velem, hát ki vele. – felült a pultra és a férfire várt.

Darius nem tudott ellenállni a lánynak. Odaállt szorosan elé és két tenyerével a pultra támaszkodott mellette. Szinte összeért az arcuk. Tara hirtelen levegőt venni is elfelejtett.

- Hagyod, hogy eltereljék a figyelmed. Tudom, hogy azon jár az eszed, ami a nappaliban történt. De te ennél erősebb vagy – mondta komolyan.

- Miért érdekel, hogy min húzom fel magam? – húzta el a száját.

- Mert most nyugalomra volna szükséged. Amíg eltereli valami a figyelmed, nem tudsz koncentrálni. – szagolta meg a lány nyakát és az orrával cirógatta végig. Tarán végig futott a vágy. Erősen kellett figyelnie, nehogy felnyögjön. Tetszett neki a férfi modora.

- És te leszel, aki lenyugtat? – kérdezte évődve. Ha a férfi játszik vele, hát ő sem marad rest.

- Én leszek bármi, amit csak kívánsz hercegnő – hajolt a füléhez suttogva és a fenekénél fogva szorosan magához húzta a lányt. Tara megérezte a férfi vágyát lábai közt és kiszakadt belőle egy hatalmas sóhaj.

- Nem lehet – rázta meg a fejét és hátra húzódott. Szinte fizikai fájdalmat érzett, amiért távol kell maradnia a férfitól. Kerülte a tekintetét és a padlót fixírozta. Felállt és odébb sétált. A férfi még mindig a pultnál állt, neki háttal, de hallotta a kapkodó lélegzetét. A csend kezdett egyre kínosabbá válni, de nem mert megmoccanni. Próbálta visszatartani a kitörni készülő zokogást, de nem ment. Feladta és a férfi felé fordulva azt mondta:

- Hidd, el mást sem szeretnék, csak találni valakit, aki engem választ. Akinek én vagyok a legfontosabb az életében. Boldogságot és nyugalmat. Bármi is alakulgat köztünk, eleve veszett ügy. Ha jól gondolom meg kell felelned bizonyos elvárásoknak, mint a leendő trónörökös. Nem hozhatlak szégyenbe én, mint az átváltoztatott ember. Viszont képtelen lennék úgy élni, hogy vissza kellene fognom magam. – odasétált a férfi háta mögé, aki bár minden szót hallott, meg sem moccant. A lány a tenyerét a férfi lapockájára helyezte. Érezte a forró bőrét még a ruhán keresztül is. Aztán feladta a harcot és a homlokát a gerince vonalára fektette.

Fájt a lánynak, hogy nem lehet boldog azzal, aki tökéletes társ lenne a számára. Viszont képtelen lesz mással találkozgatni és mindannyiszor bele fog halni, ha a férfit más nővel látja. Mivel a férfi nem válaszolt, úgy gondolta, hogy vége az edzéseknek és a beszélgetésnek is. Gyors tempóval zokogva rohant a szobájába. Út közben belebotlott Nalla édesapjába. Mire az nem engedte tovább menni.

- Mi történt? – kérdezte a harcos.

- Én… csak… - nem tudta mit tegyen vagy mondjon. – Köszönöm – mondta a lány halk, reszkető hangon.

- Mit? – kérdezte a férfi értetlenül.

- Hogy megengedték, hogy maradjak. Nem tudom elképzelni, milyen nehéz lehet Önöknek, hogy megjelentem. Ráadásul úgy nézek ki, mint a lányuk. Én nem tudtam. Tényleg – rázta a fejét.

- Rendben – bólintott a férfi. Érezte, hogy a lánynak más is nyomja a szívét, de nem tudta, hogy megosztaná-e vele, ezért inkább nem erőltette. A lány egy bólintás után tovább ment. Bezárkózott a szobájába és lefeküdt az ágyra. Mi értelme volt átváltoznia, ha nem kezdhet új életet? Nem lehet boldog. Vagy neki tényleg csak ennyi járna? Tudta, hogy nincs értelme sírnia, mert az nem segít rajta. Lehunyta a szemét és egymás után lepergette maga előtt az edzőteremben történteket. Lassan elaludt és még érezte, hogy valaki betakarja. Átfutott az agyán, hogy kulcsra zárta az ajtót, de fáradt volt.

A férfi még sokáig állt az edzőteremben és visszapörgette a lány szavait és érintését. Mindketten ugyan azt akarták. Egymást. De a lánynak igaza volt. Mint a leendő trónörökös nem mindegy, hogy kit választ párjául. Hatalmas ordítás kíséretében rávágott a pultra, ami kettétört. Frusztráltan a hajába túrt és kicsörtetett a teremből. Még van néhány órája napkelte előtt. Elmegy és leissza magát. A szobájában átöltözött és elhaladva a lány ajtaja előtt megtorpant. Hallotta az ajtón túl dobogni a lány szívét. Megrázta a fejét és tovább robogott.

Tara arra ébredt, hogy valaki dörömböl az ajtón és szólongatja. Felült és megdörgölte az arcát.

- Tara, halló! Ébredj! – kopognak.

- Megyek már, megyek! – morogta. Semmi kedve nem volt kikelni az ágyból. Legszívesebben örökre ott maradt volna.

Kinyitotta és cseppet sem kedvesen rámorgott Nallára, Jane-re és Beth-re.

- Mit tehetek értetek? – kérdezte gúnyosan.

Mindhárom nő észrevette a lány vörös, kisírt szemét.

- Mi történt? – kérdezte Nalla.

- Hogy mi történt? A drága barátod, az történt! – mondta rekedt hangon.

- Mit csinált a fiam? – kérdezte Beth közelebb lépve.

- A fiad? – riadt meg hirtelen. – Te vagy a királyné. Hasonlít a szemetek. – állapította meg. Erre megint elszomorodott. Beth már érteni vélte a viselkedését.

- Mi történt? Mikor otthagytatok minket a nappaliban, még minden rendben volt. – ült le mellé Nalla az ágyra.

- Történt köztünk egy-két dolog. De nem lehet, nem szabad – rázta meg a fejét. – Mindegy. Majd megoldom. – vett egy mély levegőt.

- Miért nem szabad? – kérdezte Beth.

- Mert ő a trónörökös – mondta Tara a nőre nézve. A követő csendben hirtelen megszólalt a sziréna. Ez nem jelentett jót. Valaki megsérült. Jane és a többiek lesiettek a kórterembe. Éppen látták, ahogy a fiúk behozzák Darius és felfektetik egy ágyra. Teljesen kiütötte magát. Tara megállt a sarokban és aggódva figyelte, ahogy Jane megvizsgálja a férfit.

- Semmi baja, – fordult a nő a többiekhez – csak kiütötte magát. – Összecsapta a kezét és intett, hogy hagyjuk őt ott, had józanodjon ki. Beth felsóhajtott mellette és felment. Mindenki kiment, mire lassan odasétált az ágyon fekvő harcoshoz. Lassan felemelte a kezét és megsimogatta az arcát.

- Mit csináltál? – kérdezte halkan. A férfi felnyögött és megfogta a lány kezét.

- Helló hercegnő – mondta akadozó nyelvvel.

- Mond, miért csináltad ezt? – nézett a férfi szemébe, de az elaludt. Tara odahajolt hozzá és csókot nyomott a homlokára.

Felment és Nalla a szobájában várta.

- Na, ki vele, mi történt köztetek. Közben készülődünk a beavatási szertartásra. – mosolygott rá.

- Edzés közben a nappaliban történteken járt az agyam. Kicsit figyelmetlenebb voltam, mire ő kiakadt. Elkezdtük egymás ingerelni és messzebb mentünk, mint szabadott volna. Azt mondta, bármi lenne, amire szükségem van. De nem lehet. Ő a trónörökös és pedig csak egy átváltoztatott ember vagyok. Nem egy világ vagyunk. Mindegy mit érzünk.

          Nalla nem válaszolt, csak a lányt nézte. Úgy érezte, hogy Tara és Darius is túlreagálják a dolgot, de nem mondott semmit.

- Ráadásul összefutottam édesapáddal. Megköszöntem, hogy megengedték anyukáddal, hogy maradjak. Persze nem a legjobb formámban, mert éppen folyt a könnyem. De kedves volt és tovább engedett.

- Komoly? – meglepődött Nalla. Azt hitte, hogy az apja rá fog szállni a lányra. Büszke volt rá.

- És ugye Dariust úgy hozták haza, mert leitta magát. Én nem akartam megbántani. – rázta meg a fejét a lány kétségbeesve.

- Tudom – nyugtatta meg őt barátnője. – Gyere, most inkább vedd fel a ruhát, amit neked hoztam a szertartásra. Addig se gondolkodsz – kacsintott rá.

- Rendben – állt oda az ágyhoz kíváncsian Tara.

Nalla pedig segített neki felvenni a ruhát. 

Kifestették kicsit és lementek a nappaliba, ahol egyre többen gyülekeztek. Jane odament a lányhoz és megölelte:

- Gyönyörű vagy – mosolygott rá a nő. V csatlakozott hozzájuk.

- Egyet kell, értsek – bókolt a harcos.

- Am, mi is lesz ez pontosan? – kérdezte kíváncsian.

- Csak köszönt és megáld az Őrző. Semmi extra. Csapunk egy kis eszem-iszom partit a tiszteletedre – mondta Vishous.

- Értem – bólogatott a lány. Kissé félve nézett a parti elébe. Mikor már mindenki ott volt, előlépett a király.

- Testvéreim, mai napon szeretnénk egy új családtagot köszönteni köreinkben. Tara, Vishous a Vérontó fiának fogadott lánya, lépj előre. – intett a férfi.

Tara, dobogó szívvel kilépett a sorból. Közben egy villanás kíséretében megjelent az Őrző.

A nő odalépett a lány elé kinyújtott karral.

- Nyújtsd ki a kezed, gyermekem – kérte csilingelő hangon. Tara remegő keze kinyúlt és elfogadta a nő kezét. Hirtelen a karjába égett valami és felkiáltott, közben hallotta hátulról a suttogást.

- Már megint kezdi. – ismerte fel V hangját.

Mikor megfordította a kezét és felhúzta a ruhája úját, az alkarján egy felfelé húzódó cseresznyevirág mintát látott.

Viszont mást nem hallottak felkiáltani. Tehát csak ő kaphatta a tetoválást.

- Tara, légy büszke tagja fajunknak és viseld méltósággal a neved. – Tara bólintott és visszalépett a helyére. A lebegő alak odafordult fogadott apjához.

- Vigyázz rá és tanítsd – mondta, mire a férfi, fejet hajtott. Ekkor a nő eltűnt és a király előre lépett.

- Vishous, a Vérontó fia, lépj elém és ereszkedj térdre. – Tara nem értette, miért teszi ezt a férfi, amíg az le nem térdelt és a király elő nem vett egy kést.

- Mi a fogadott lányod neve? – kérdezte a király.

- Tara – hajtotta le a fejét V.

Elkezdett valamit a férfi hátába karcolni, mire Tara oda akart menni, hogy megállítsa. Ekkor azonban Jane visszatartotta, a lány pedig egyre növekvő rémülettel nézte, ahogy a harcosok sorra odalépnek hozzá és megvágják. A végén az egyik szolgáló egy tál vizet adott Z-nek és a hátára locsolta, mire a férfi felhördült. Aztán egy darab anyagot nyomtak a vérző sebre, amit aztán a férfi kezébe nyomtak. A harcos felállt és odalépett hozzá.

- Ígérem testemmel és szívemmel óvlak és védelek az idők végezetéig. Tanítalak és terellek az igaz úton. – odanyújtotta a kezében lévő anyagot a lánynak, Tara pedig reszkető kézzel vette át. Jane mellette szipogott, akárcsak a többi nő a szobában. Egyszer csak egy gyönyörű tenor hang kezdett szólni és meglepetten látta Nalla édesapját énekelni. V megfogta a lány kezét, Tara pedig megkérdezte suttogva:

- Jól vagy? – erre a férfi elnevette magát és átölelte a lányt. Tara megnyugodott, bár sajnálta, hogy Darius nem volt jelen. A többiek is odamentek és üdvözölték a lányt. Damien egy karkötőt ajándékozott neki. Örült, hogy kedveli őt a férfi. Bátyként tekint rá, pedig még alig ismeri.

Darius arra tért magához, hogy ég és izzik a háta. Mikor körbenézett és a kórterem falai köszöntek vissza, felnyögött és felült. Kissé nehézkesen és imbolyogva ment a szobájába. Az emeletre érve leült a lány szobájának ajtajával szemben a földre. Elaludhatott, mert arra ébredt, hogy a lány mellette térdel és végig simít az arcán.

- Ébredj!

- Helló hercegnő – nyögött fel. Elgémberedtek a tagjai.

- Gyere – segítette talpra a törékeny nő a hatalmas harcost. Megfogta a kezét és magával húzta a szobájába. Tara bement a fürdőbe, hogy lemossa a sminket és átöltözzön a hálóruhájába. Mikor visszament megtorpant az ágy előtt. A férfi félmeztelenül aludt az ágyán elterülve. Észrevette a férfi hátán lévő nonfiguratív tetoválást. Majdnem olyan volt, mint az övé. Elmosolyodott. Szóval erre értette V, mikor felsóhajtott mögötte.

Lefeküdt az ágy másik oldalára és betakarózott. A férfi felé fordulva aludt el.  

8. fejezet

Darius a távozó lányt nézte. Felsóhajtott és azt kívánta bárcsak ő is megtalálná felét, akiért bármit megtenne. Tény, hogy valami megfogta a hasonmásban. De nem könnyű a helyzete. A király fiaként nem mindegy kivel jön össze. Örült, hogy a szülei nem szólnak bele, hogy kit választ.

Fellépett a futópadra és beállított egy hosszú programot, majd fülébe dugta a fülhallgatót és futni kezdett. Elég furcsa kezdete a napnak, gondolta.

Nalla és Damien a nappaliban beszélgették a történteket.

- És mit szólt hozzá Darius, mikor észrevett téged? – kérdezte a harcos.

- Szegénynek az arcára kiült a döbbenet. Nem akartam megbántani, de látszott rajta, hogy bántotta a dolog. – vont vállat Nalla.

- Meg fog békélni. El kell fogadnia, hogy bármennyire is jó barátok vagytok, nem fogsz mindig mindent elmondani neki. – mondta a férfi.

- Nem így akartam elmondani neki. – mondta Nalla.

- Most már mindegy. Ne aggódj miatta – simogatta meg a lány arcát és magához húzta egy forró csókra.

- Ma még kimész? – kérdezte Nalla, fejét a férfi mellkasán pihentetve.

- Igen, később még van elintézni valóm. – bólintott a harcos.

- Akkor együtt indulhatunk. Elmegyek a motorért. – mosolygott a lány.

- Ma nincs versenyed? – kérdezte a férfi.

- Ma nincs. Holnap este kell kimennem a pályára – ült fel, mikor belépett a nappaliba John és Xehx a fiúkkal, Blayel és Qhinn-nel.

- Hogy van a lány? – kérdezte Qhinn.

- Szegény nem bír nyugton maradni. Pedig e-nélkül nem fog rendesen meggyógyulni. – ingatta a fejét Nalla.

- Tényleg azt hitte Darius, hogy te vagy. Messziről én sem ismertem fel. – mondta Xhex.

Nalla bólogatott és a barátait figyelte.

- Titeket zavar? – kérdezte hirtelen. – Hogy ő ugyan úgy néz ki, mint én?

- Mért zavarna? – kérdezte barátnője. – Szerintem szuper – vigyorgott rá.

- Meglepődtünk a dolgon, de szerintünk se rossz dolog – mondta Qhuinn. – Bár kíváncsi leszek a szüleid arcára, ha meglátják őt melletted az utolsó étkezésen. – bazsalygott a harcos, mire Blay oldalba bökte. – Mért most mit mondtam? – kérdezte tőle a férfi.

- Semmi gond – rázta meg a fejét a lány. – Szóltam már nekik Taráról. Tudják, hogy van egy hasonmásom, de még nem látták. És amúgy a hajunk színe nem egyezik. Nekem a saját hajszínem barna. Ezzel szemben Tarának gyönyörű vörösre van festve a haja. Meg lehet minket különböztetni. V és Jane lesznek a gyámjai. Holnap átváltoztatjuk és közénk fog tartozni hivatalosan is. Szeretném, ha segítenétek beilleszkedni neki. – kérte a lány.

- Még szép – bólogattak a többiek.

Még beszélgettek egy darabig. Aztán betoppant Butch és Rhage.

- Damien, kész vagy? Indulunk – szóltak komoran. Nalla kicsit megijedt a komoly hangszíntől.

- Hova mentek? – kérdezte a lány.

- Van egy kis elintézni valónk a fiúkkal – biccentett Rhage a többiek felé is. A fiúk bólintottak és felálltak. Nalla Damienre nézett és megijedt az arcán látott haragtól.

- Mi történt? – tudakolta, de nem kapott választ. – Damien – kezdte, de a férfi magával húzta a szobájába. Nalla nem értette, hirtelen mitől lett a fiúknak ennyire rossz kedve.

 - Kicsim, van most egy fontos dolgom, amit el kell intéznem. A többiek velem jönnek, segíteni. Lehet, hogy nem leszek olyan állapotban, ha visszajöttem, hogy beszélgessünk, de kérlek, keress meg és aludj itt nálam – fogta két kézbe az arcát.

- Kivel fogsz végezni? – kérdezte a lány. Értette a szavait. Valamit meg akar bosszulni. Ismerte a férfit, mint a tenyerét.

- Nem vámpírral és nem is alantassal. – mondta tömören a férfi. Ember? – futott át a lány fején.

- Mi történt? – kérdezte aggódva.

- El fogom mesélni, ha visszaértem, de most mennem kell. – csókolta homlokon a lányt.

- A király tudja? – kérdezte Nalla.

- Igen, engedélyt kaptam tőle és az Őrzőtől is. – bólintott a férfi. Így minden érthető. Ennek ellenére aggódott a férfiért.

- Vigyázz magadra – kérte a lány és megcsókolta a harcost. Nalla tudta, hogy a férfinak meg kell tennie, amit akar, ahhoz, hogy nyugodt legyen. Mégis féltette a férfit. Nem akarta újra elveszteni. Azt nem élné túl.

- Itt leszel? – kérdezte a férfi az ajtóból.

- Itt várlak – bólintott a lány.

A férfi elment, Nalla pedig átment a szobájába. Felvette a kedvenc fekete bőrnadrágját, hozzá a motoros bakancsát és a dzsekijét, majd felkapta a bukósisakot és erősen a bárra koncentrálva megjelent a motor mellett. Amint meglátta megértette, hogy Tara miért is félti annyira a gépet. Gyönyörű fehér színe csillogott a bárból kiszűrődő fényben. Ráült és elvigyorodott, mikor beindítva meghallotta a hangját. Tara biztosan nagyon vigyázott a járműre, gondolta. Sajnálattal látta, hogy a tank lassan üres, ezért megállt tankolni az első állomáson. Majdnem virradt mire hazaért. Felsietett a szobájába átöltözni a vacsorához és átment barátnője szobájába. Tara már felkelt és a kardigánt próbálta magára cibálni.

- Várj, segítek – lépett oda hozzá Nalla. Miután felvették a pulcsit, Tara megtorpant.

- Mi van, ha nem tetszem nekik? – kérdezte halkan. – Ha a szüleid mérgesek lesznek és kiakadnak? Ha elzavarnak? – kezdett kiakadni.

- Nem fog ilyen előfordulni. Rendben? Megígérem, hogy minden rendben lesz. – szorította meg a kezét bíztatón.

- Rendben – bólogatott Tara. – Elhoztad a motorom? – kérdezte hirtelen.

- Igen és megtankoltam. Nagyon szuper járgány. – vigyorgott barátnőjére.

- Tudom, nagy kincsként vigyázok rá. Hónapokig spóroltam rá. – mosolygott a lány.

Tényleg szerette a járgányt. Féltve használta csak. Nem akarta, hogy tönkre menjen, mert nem tudná megjavíttatni. Félúton összefutottak Xhex-szel. Együtt mentek az étkezőbe.

- A fiúk még nem értek vissza? – kérdezte Nalla a szőke manipulátortól.

- Még nem – rázta meg a fejét a lány.

Kezdett aggódni a férfiért. Nem akarta, hogy baja essen.

Leértek, a többiek már ott voltak. Nalla szülei a szokásos helyen ültek és őket várták. A király és Beth az asztalfőn foglaltak helyet, mellettük Darius. A másik végén az asztalnak ültek V és Jane. A lányok odamentek.

- Most, hogy mindenki itt van, akinek kell, engedjétek meg, hogy bemutassam legújabb lakónk, Tara Marsden-t. Holnap átváltoztatjuk és hivatalosan is közénk fog tartozni. V és Jane lesznek a gyámjai. Mint látjátok, ő és Nalla, mint az ikrek. Leszámítva a hajszínüket. – ekkor Bella felszisszent. Megütötte a hasonlóság a két lány közt. Tényleg hasonmások. Bár a lányuk figyelmeztette. Z csak nézte a lányokat és nem tudott megszólalni. Nalla odalépett hozzájuk és megpuszilta mindkettejük arcát.

- Köszönöm – suttogta apjának.

- Mit? – fordult oda hozzá a harcos.

- Hogy nem akadtatok ki nagyon. Tudom, hogy milyen furcsa lehet ez nektek. – ült le a szülei mellé. Tara helyet foglalt V és Jane közt.

- Nem baj, ha nem eszed tele magad. Még a belső szerveidnek gyógyulniuk kell. – mondta neki a doktornő.

- Rendben – bólintott Tara és odafordult a férfihoz. – Szóval ez a közös étkezés? – érdeklődött.

- Igen – biccentett a harcos.

- De nincs is itt mindenki – nézett az üres helyekre a lány.

- Általában itt van mindenki. Most kaptak engedélyt távollétre. Az első és utolsó étkezést együtt töltjük el.

- Értem. – bólintott Tara. Végig nézett az asztalnál ülőkön. Mindenkin látszott egy kis feszültség. Miatta és a kint lévők miatt is. Ők mind összetartanak. Egy nagycsaládként élnek. Az asztalfőn helyet foglaló király és fele. Még nem tudja, mennyire bízhat a királyban. Mellettük a férfi, aki összetévesztette őt Nallával, biztos a fiúk, tehát a trónörökös. Ott volt még egy színes hajú férfi, mellette a felesége. A férfi hasonlított Nalla édesapjához, akik mellettük ültek. Volt még az asztalnál két nő, valószínűleg a férjeik és Nalla párja is kint vannak még. Mellette jobb oldalon ült Jane, jövőbeni nevelőanyja. Nem tudja, milyen egy jó kapcsolat a szülőkkel. Neki nincsenek jó tapasztalatai. Kicsit fél, hogy a nő vagy a harcos meggondolják magukat. V mellett ült Bella, Nalla édesanyja. Gyönyörű, kifinomult nő. Kissé megilletődve. Aztán Nalla, akire mikor ránézett, rákacsintott. És mellette egy majdnem a királlyal egy magas és nagydarab férfi, akinek az arcát egy vágás futott végig. Ő volt Nalla édesapja. Ő is meglepődve nézte a lányt. Egyelőre nem tudta eldönteni, hogyan érezzen a dologgal kapcsolatban.

Tara nem tudott túl sokat vacsorázni, de jól érezte magát. Közben megérkeztek a kint levők is. Bár Nalla párja elég ramatyul festett és látta újdonsül barátnőjén, hogy aggódik érte. Vacsora közben a pillantása többször is a férfira tévedt, aki összetévesztette őt és Nallát, de igyekezett elrejteni az érzéseit. V és Jane meséltek neki az életükről, arról, ahogy a dolgok mennek a kastélyban és a nemzet életében. Vacsora után felmentek a lány szobájába.

- Feküdj le. Mindjárt elkezdjük – fordult oda hozzá a király.

- Mind itt lesztek? – nézett rémülten körbe a lány.

- V és Jane igen. Mi néha benézünk majd. – mosolygott Nalla. – És ha felébredtél, elmegyünk egyet motorozni – kacsintott a lány, mire Tara felnevetett.

- Vegyél egyet magadnak.

- Oh, van nekem egy csini járgányom lent a parkolóban – bólogatott Nalla. – És le foglak vele alázni – vigyorgott.

- Megnézem azt – nevetett fel barátnője. – Viszont Nalla, lenne egy kérdésem. Ki volt a férfi, aki összetévesztett minket? – kérdezte halkan, mikor a többiek kimentek.

Nalla leült mellé az ágyra.

- Ő Darius, a király fia és a legjobb barátom. Kisebb sokkot kapott, mikor meglátott téged összeesni a fájdalomtól és azt hitte én vagyok – mosolygott a lány.

- Sajnálom – szomorodott el Tara. Nem akarta felborítani az itt lakók életét.

- Nincs gond – hallották meg a hangot és az ajtó felé pillantottak. Darius hallotta, amiről beszéltek. Beljebb sétált és megállt az ágy mellett.

- Nem akartam senkire sem a frászt hozni – mondta Tara halkan.

- Túl vagyunk rajta. Felejtsd el. – guggolt le az ágy mellé. Egy ideig a lányt nézte.

- Nekem most meg kell keresnem Damient – állt fel Nalla. Nem tudta eldönteni, hogy kettesben hagyhatja-e őket.

- Menj csak. Üdvözlöm – biccentett Tara. Nalla bólintott és kiment.

- Most biztos idiótának tartasz – nézett Tara a harcosra, aki megrázta a fejét.

- Kellene? – kérdezte a férfi. Ahogy a lányt figyelte valami megmozdult benne. Nem értette, de érezte, hogy mennyire kimerült a lány lelkileg.

- Én… Sajnálom – suttogta újfent. Valamiért nem volt képes megfogalmazni, mit érez, és miért akar mindenáron sajnálkozni. Vonzotta a férfi, de félt is.

- Nalla megkért, hogy miután átváltoztál kezdjek el veled edzeni. Megtanítalak verekedni és lőni és kardot forgatni. Esetleg a tőröket is megnézhetjük. – mondta a férfi.

- Rendben – bólintott a lány, de nem akarta elmondani, hogy kick-boxozott szabadidejében. Legyen csak meglepetés számára. Egy pillanatig összekapcsolódott a tekintetük.

- Most megyek. Javaslom, hogy az átváltozás után próbáld ki a kádat. El fogja lazítani a fájó testrészeid. – kacsintott a harcos.

- Várj, hogy érted, hogy a fájó testrészeim? – kérdezte a lány, de a férfi csak megrázta a fejét.

- Majd meglátod. De ne pánikolj be! V és Jane figyelni fognak rád – lépett ki a szobából a férfi. Szívesen maradt volna a lány mellett, míg átváltozik. De nem teheti. Nem vonzódhat egy emberhez, főleg nem valakihez, akit csak úgy átváltoztatnak. Mégis óriási erőfeszítésbe telt távol maradni a lánytól.

Nalla belépett a férfi szobájába. Hallotta csobogni a vizet a fürdő szoba felől, ezért oda ment. A férfi a zuhanyzóban állt és folyatta magára a vizet. Feje lehajtva, szeme behunyva. Nalla levetkőzött és mellélépett. Végig simított a férfi hátán és bebújt két karja közé. Kezébe fogta a férfi arcát és óvatosan megcsókolta a felrepedt ajkait. Érezte, hogy a férfinek nincs jó kedve. Megpróbálta felvidítani és enyhíteni a fájdalmát. Végig szappanozta a testét és a férfi egy szót sem szólt közben.

Egyszer csak magához húzta a lányt és vadul megcsókolta. Nalla repesett a boldogságtól. Kicsit félt, hogy a férfi már nem akarja majd, ha lefekszik vele. A harcos a falnak nyomta és egy mozdulattal összekapcsolta testüket. 1000 fokon égtek és Nalla végre megérezte a fűszeres illatot, amit csak az összekötődött férfiakon lehet érezni. Imádta a harcos fahéjas, édes, de mégis erőszakos illatát. A férfi vicsorogva hajszolta magukat a beteljesülés felé. Mikor a csúcsra értek, engedély nélkül harapott a lány nyakába. Nalla fejét hátrahajtva hagyta, hogy párja elvegye, amire szüksége van. Önként megadott mindent neki és még többet. Mikor a férfi lezárta a sebet, fejét a nyakába fúrta. Még néhány percig így álltak a víz alatt. Majd a férfi lemosdatta a lányt és kilépve a kabinból meleg, bolyhos fürdőlepedőbe tekerte őt. Bementek a hálóba és a lány az ágyra mászott. A férfi leült az ágy szélére. Nalla odadőlt hozzá. Körülöttük gyertyák égtek.

- Minden rendben? – kérdezte halkan. Tudta, hogy bántja valami a férfit.

- Ma elvettem egy ember életét. – jelentette ki a harcos összeszorított fogakkal.

- Nem volt más választásod. Vagy igen? – kérdezte Nalla.

- Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Ő adott info-t az Omegának a versenyekről. – mondta.

- Egy ember? – hökkent meg a lány.

- Igen. Valószínűleg örök életet ígért neki. – fújtatott a férfi. Nalla simogatta a férfi hátát és a tetoválását.

- Sajnálom – fordult oda hozzá a férfi. – Az előbb csak letepertelek. – fogta meg a kezét.

- Imádtam – mosolygott szélesen a lány és odabújt a férfihoz. – És imádom az illatodat magamon érezni. – nézett rá.

- Én még jobban – vonta magához egy forró csókra. Végigdöntötte a lányt az ágyon és módszeresen elkezdte levenni róla a törölközőt. Nalla megremegett minden érintésénél, olyan gyengéden ért hozzá. Végig csókolta a testét, elidőzve az érzékenyebb részeken. A lány felnyögött, mikor összeforrasztotta testüket. A lány szemfogai megnyúltak, mire a férfi lehajolt, hogy elérje a nyakát. Még mindig együtt mozogva, Nalla megharapta a harcos nyakát és nagy kortyokkal inni kezdett. Imádta az erőt, ami átjárta. Néhány perc múlva lezárta a sebet és tovább hajszolták a kielégülést. A férfi felmordult, mikor megérezte a lány gyönyörét és őt is átbillentette a palánkon. Fejét a lány nyakába fúrva lihegett. Legördült róla és szorosan maga mellé húzta.

- Szeretlek – nézett rá a lány komolyan.

- Én is szeretlek – válaszolta a férfi.

Nalla odabújt a harcoshoz és finom cirógatások lassan elaltatták.

A férfi hallgatta a nő lélegzetét. Szerencsésnek érezte magát, hogy kapott még egy esélyt. Soha többé nem fog eltávolodni a nőtől. Még a lány apja sem tudja távol tartani tőle.

Közben Tara kezdett egyre jobban félni a vámpírrá válástól. A doki kedvesen mosolygott rá.

- Rendben, kezdhetjük – lépett a lány mellé. V elővett egy kést az egyik tokból és hosszában megvágta a csuklóját. Tara felszisszent a látványon, bár a férfi meg se mukkant. Odaült mellé és odatartotta a kezét.

- Igyál – mondta a lányt nézve.

- Hogyan? – kapkodta a fejét a két vámpír közt. Még hogy vért igyon. Ez valami vicc?

- Innod kell a véremből, hogy elinduljon az átváltozás. – magyarázta a férfi.

- Oh, rendben – bólintott félve.

- Minden rendben lesz. Itt leszünk melletted végig – fogta meg a kezét Jane. Tara hitt a nőnek, mégis félt. Aztán odahajolt a férfi csuklójához és belekortyolt a férfi vérébe. Először megütötte a fűszeres íz, aztán ahogy végig folyt a torkán, elkezdett égetni. El akart húzódni, de a férfi ott tartotta.

- Még – parancsolta. Tarát teste egyre jobban égett. A bőre elkezdett feszülni és viszketni. A látása elhomályosodott. Szédülni kezdett és levegő után kapkodott. Fájtak a végtagjai és égtek az ízületei. Kínjában már nyöszörgött. Valami hűvöset érzett a homlokán, de a teste lángolt. Vonaglott a fájdalomtól.

Jane figyelte, ahogy a lány lenyeli azt a néhány korty vért, majd az beleég a szervezetébe. Aggódva látta, hogy levegőért kapkod. Meghatódva nézte, amit parancsolója egy vizes ruhával törölgeti a lány homlokát és közben az ősi nyelven nyugtató szavakat mormol neki. Közben ellenőrizte az értékeit. Aztán leült férje mellé és imádkozott, hogy a lány túlélje az átváltozást.

V nem tudta tétlenül nézni, ahogy szenved szegény lány. Már érezte, hogy a vére beissza magát a lány testébe. Érezte a fájdalmát. Érezte, hogy szeretne részese lenni egy igazi családnak. Érezte a félelmét, ha nem felel meg az elvárásoknak. Emlékezett az ő átváltozására. Ő is nagyon félt. Szeretett volna a Vérontó kedvében járni, de hiába próbálkozott. Ő ott lesz majd a lány mellett.

Tara egész éjjel forgolódott. A kezdeti nyöszörgés hamar átment kiáltásokba, ahogy a vér regenerálta a szöveteket. Hajnalra újabba adag vért kapott a férfitól. A fájdalom addigra még elviselhetetlenebb lett. Lassan azért rimánkodott, hogy hagyják meghalni, de se a doki se a férfi nem segítettek rajta. Nem tudni, mikor, de elaludt.

- Alszik – nézett Jane a harcosra.

- Sikerült túlélnie – könnyebbült meg a férfi.

- Erős lány. És láttad a haját? Még vörösebb, mint volt. Tetszeni fog neki – bújt oda férjéhez. Megnyugodott, hogy sikerült az átváltozás.

- Szeretném a nevét a hátamra karcoltatni – nézett a felére.

- Biztos vagy benne? – kérdezte a nő.

- Igen, ha ő is belemegy. – bólintott a férfi. – Nem akarsz lepihenni? Egész éjjel fent voltál – kérdezte felét aggódva. A nő az egyetlen dolog, ami a földön tudja tartani és segíti az épelméjűségét megtartani. Hálás volt anyjának, amiért visszaadta őt neki.

- Csak, ha velem tartasz – simogatta meg a mellkasát a nő és mosolygott csábosan.

Szóval a felének tervei vannak vele – mulatott magában a férfi. Hát ő máris készen állt ezekre a tervekre. Magával húzta a nőt a hálójukba és szó nélkül forró csókba simultak össze.

Darius a lány szobájából a sajátjába ment. Hideg vízzel kellett lezuhanyoznia, hogy lehűtse a hirtelen vágyat, ami a lány mellett elfogta. Mikor kilépett a fürdőből, kopogás után apja és kedvence léptek a szobába.

- Minden rendben? – kérdezte a fiú.

- Igen. De ülj le. Anyád rágja a fülem, hogy valami bajod van, amiről nem beszélsz. Tudod, milyen nyugtalan tud lenni. – ült le a fotelbe a király. Szerette, ha magán dolgokról is tudnak beszélgetni a fiával.

- Semmi extra. Csak néha elgondolkodom a párválasztáson. Nekem nincs könnyű helyzetem. – ült le a férfi.

- Mi mind melletted és a majdani választottad mellett állunk. Tégy meg nekem egy szívességet és ne az ősi írásoknak megfelelően és ne az elitnek válassz párt. Magadnak keress. Amúgy pedig úgy érzem elég csinos lány ez a Tara – állt fel a fotelből.

- Szerintem se néz ki rosszul. Ha valaki komolyan megnézi, akkor észreveszi a különbségeket közte és Nalla közt – vigyorgott a harcos.

- Nos, majd kiderül, hogy a viselkedésük hasonló-e – lépett az ajtóhoz.

- Szerintem Tara nyugisabb – vélekedett a férfi. Csak akkor esett le neki, hogy elszólta magát az érdeklődéséről, miután apja kiment a szobájából. A király mosolyogva ment vissza fele mellé az ágyba.

- Na? – ült fel Beth.

- Minden rendben. Kicsit aggódik, hogy nem talál megfelelő társat maga mellé. De megnyugtattam, hogy nem nekünk kell, párt találjon, hanem magának. Ekkor elszólta magát Tarával kapcsolatban. Szerintem ott lesz valami. Bár a lány eléggé félénk. Meg fogja kínozni a fiút.

- Megérdemli. A nők a lábai előtt hevernek általában. Akár csak az apjának. Tőled örökölte. – csókolta végig parancsolója állát a nő és közben az ölébe mászott.

- Azt mondod? – kérdezte a férfi veszélyes hangon. A nő imádta, mikor előjött férje vadabb oldala. Tudta, hogy sosem bántaná.

Nalla motoros szerkója: