5. fejezet

Helló!

Itt a következő fejezet. Igyekszem a többivel is érkezni. 

Jó olvasást!

Narmiraen

Miután megnyugodott és élvezte a habfürdőt, bekente magát kedvenc testápolójával és felöltözött, hogy lemenjen az első étkezésre. Mikor lement a szülei már várták.

- Szia, kicsim – ölelte meg Bella lányát. Z pedig megsimogatta az arcát.

- Jó reggelt – mosolygott, de Z érezte bánatának illatát.

- Mi a baj? – kérdezte a harcos.

- Semmi, nem érdekes. – rázta meg a fejét Nalla. Nem akarta, hogy apja dühösebb legyen Damienre a kelleténél. Rámosolygott apjára és leült a helyére.

- Kicsim, mondd el. – fogta meg az arcát.

- Én csak nem értem – rázta meg a fejét a lány. – Most mindennek rendben kéne lennie, de semmi sem megy jól – hajtotta le a fejét könnybe lábadt szemel.

- Kislányom, minden rendben lesz. Légy kicsit türelemmel. – vigasztalta Bella.

- Annyira nehéz. – suttogta és ránézett az éppen belépő Damienre. Z morogni kezdett és   elindult a harcos felé, de Nalla útját állta.

- Ne – nézett rá kérlelve. – Kérlek, apa. Hagyd.

Z nem válaszolt csak átölelte lányát és visszakísérte az asztalhoz. Legszívesebben megfojtotta volna a harcost, akit az Őrző választott a lányának. Beszélni fog a testvérrel.

Leültek reggelizni, bár odakint már sötét volt. Nalla befejezte amilyen gyorsan tudta és lesietett a kórház részlegére. Jane és V éppen Tarát vizsgálták.

- Hogy van?

- Túl van az életveszélyen. Kapott vért. Most aludni fog. Muszáj vagyok rásegíteni egy kis nyugtatóval. Legalább három napig aludni fog. Te is pihenhetnél. Nem nézel ki túl jól. – lépett oda hozzá Jane.

- Semmi bajom. Túlélem. – rántotta meg a vállát.

- Mi a baj? – kérdezte az orvos.

- Miért nem akar? – fakadt ki hirtelen a lány. – Bocsi, nem lényeg. – rázta meg a fejét és elhagyta a szobát. Felsietett a szobájába, ahol a férfi várta. Nem szólt hozzá csak odalépett a szekrényéhez és kivette kedvenc bőrdzsekijét. Felkapta a táskáját és a késeket, amit még V készített neki és a férfihoz fordult.

- Tudod, nyugodtan ellenkezhettél volna az Őrzőnek, mikor megjelölt. Ha nem akarsz, akkor mondd meg neki. És kerülj el engem. – mondta és ellépett mellette. A harcosban tombolt a vágy. Nem hitte el, amit a lány mondott neki. Még hogy visszakozni? Soha! Elkapta a karját és az ajtóhoz nyomta. Testével a lánynak nyomult és szó nélkül nézték egymást.

- Téged akarlak minden percben. Sosem mondok le rólad. – morogta.

- Elég egyértelműen visszautasítottál reggel. Ne mondd, hogy meggondoltad magad. – vágott vissza a lány. – Szükségem lett volna rád és nem akartál mellettem lenni. Nem érdekel. – próbált kiszabadulni a férfi karjai közül, de valójában nem akart.

- Nem úgy akarok veled lenni, hogy nem lehet mienk az egész nap. Világos?  - csikorogta dühösen.

- Nem is akarsz velem lenni, akkor nem mindegy?! – nyögte ki Nalla. – Eressz el és menj vadászni. Az úgy is jobban érdekel nálam – lökte odébb a férfit, aki elengedte és hitetlenül nézett rá.

- Nem gondolod komolyan, ugye? Hogy fontosabb nálad a vadászat. – rázta meg a fejét.

- Pedig szemmel láthatóan így van. – mondta Nalla nyugodtan. – Ne aggódj, nem leszek terhedre. Csinálj, amit akarsz. – azzal otthagyta a férfit és a király irodájába ment. Kopogás után belépett és megállt az asztal előtt.

- Igen? – nézett fel a király a papírjaiból

- Két dolgot szeretnék. Először is szeretnék ma este kimenni, versenyezni. Darius elkísérhetne. Ma képtelen vagyok itthon ülve malmozni. – kért engedélyt.

- Rendben, menjetek – bólintott a király. – Mi a másik?

- Szeretném, ha az Őrző levenné rólam a tetoválást. Tudnál vele beszélni? – kérdezte gyorsan.

- Hogyan? – kérdezett vissza Wrath. – Mért akarod levetetni? Hiszen titeket egymásnak szánt. –kérdezte a király értetlenül.

- Damien nem akar engem. Ez ma reggel számomra világossá vált. Nem akarom őt magamhoz láncolni úgy, hogy ő nem tiszta szívből van velem. Kérlek, beszélj az Őrzővel! – fogta meg a király kezét. Wrath is csak ritkán hagyta, hogy valaki megérintse, aki nem a fele. De Nallával mindig úgy viselkedett, mintha a lánya lenne. Érezte a lány bánatát és kétségét.

- Damien ma be van osztva. És ma kint is kell lennie, de holnap beszéljetek. Nem hiszem, hogy azok után, amin együtt keresztülmentetek, ő ne akarna téged. Visszajött azzal a tudattal, hogy Z képes volna megfojtani őt egy pohár vízben, mert neked bánatot okozott. Adj neki egy lehetőséget, hogy elmondjon mindent. Valószínűleg sok baj érte, míg távol volt a testvériségtől. Tudom, hogy nehéz. De hidd el, minden rendben lesz. Ha mégsem, akkor beszélek az Őrzővel.

Ennél többet most nem tudok tenni. – Nalla bólintott. Mit számít még egy nap? Ha eddig várt a férfira, most majd arra vár, hogy a köteléküket megszüntessék. Mert biztos volt benne, hogy a férfi nem akar tőle az égvilágon semmit.  

Megkereste legjobb barátját, akit még a szobájában talált.

- Darius, mond, hogy kijössz ma velem versenyezni! Nem tudok tétlenül ülni és várni. Beszéltem apáddal és kiengedett. – ült le a férfi ágyára.

- Rendben. – lépett a szekrényéhez, hogy elővegye fegyvereit. – Nalla, mi baj? – kérdezte. Ismerte barátját és látta rajta, hogy valami bántja.

- Aggódok Taráért. Nem tudom honnan vette az Őrző, hogy én meg tudom védeni. Nem vagyok rá képes. – rázta meg a fejét.

- Ez baromság. Ne légy ennyire önbizalom hiányos. Menni fog. Mind bízunk benned. Ismerlek. Ne légy ennyire kishitű. – öntött lelket belé a férfi.

- Rendben. – bólintott Nalla. – Na, kész vagy? Már mennék – nem akart Damien közelében lenni.

- Látom, hogy van még valami. Ki vele. – ült le az ágyra a harcos.

- Nem fontos. Megoldom – vont vállat a lány. Darius tisztában volt vele, hogy a lány hazudik neki.

– Hé, most nem a királlyal beszélsz. Nekem elmondhatsz bármit. – fogta meg a lány kezét.

- Tudom – suttogta Nalla. – De így is nagy szégyen. – mondta letörten.

- Micsoda? – kérdezősködött tovább a férfi.

- Damien nem akar engem. Mármint… Nem akart velem lefeküdni. Nem kellek neki. Szükségem lett volna rá és semmi. Még csak nem is mondott semmit. Fontosabb neki a vadászat, mint én. Nem akarom magamhoz láncolni. Nem akarok úgy együtt lenni valakivel, hogy az nem akar velem lenni. Valószínűleg már nem úgy érez, mint mikor elment innen. – mondta csüggedten.

- Ne mondd ezt. Ismerem őt és tudom, hogy most tévedsz. Nézd, mint férfi azt mondhatom, hogy nehéz távol tartani magad a nőtől, aki a világot jelenti számodra. Szóval biztos vagyok benne, hogy nincs igazad. Bár én még nem találtam meg a Nőt, akivel le akarom élni az életem, de voltam már szerelmes. És ahogy itt a testvérek közt láttam, nem olyanok, hogy ne harcolnának a társukért. – magyarázta Darius.

- Lényegtelen. Most nem tudok ezzel foglalkozni. – rázta meg a fejét a lány. – Nem tudok most ezen gondolkozni, különben összeesem.

- Hát jó – egyezett bele a férfi. – Menjünk. – lementek a kocsikhoz. Most már szerencsére nem kellett kiszökniük, mert mindenki tudta, hogy mit csinálnak.

Nalla évezte, hogy elönti a testét az adrenalin, ahogy közeledtek a szokásos helyükre. Legnagyobb meglepetésére, mikor megérkeztek elé ment John és Xhex.

- Hát ti? – mosolygott a barátaira.

- Most már hivatalosan is jöhetünk szurkolni neked és kíváncsi voltam mennyire leszel berezelve, hogy apád is itt lesz. Úgy negyed órán belül. Ahogy a többiek is.

- Ne… Ez most komoly? – nyögött fel kétségbeesve és Darius felé fordult.

- Ne nézz rám. Nem tudtam róla – emelte fel barátja a kezét védekezésképpen, közben persze vigyorgott, mint a vadalma.

- Jaj, nekem – fogta a fejét. Nem akarta, hogy lássák versenyezni. Legalábbis az apja ne. Nem kell neki testőrség.

- Ne aggódj, az első menet után elmennek. Csak kíváncsiak rád. Engedd, hogy büszke lehessen rád és mutasd meg neki, hogy nem rossz, amit csinálsz, annak ellenére sem, hogy illegális. – vigyorgott Xhex. Ekkor megláttam felénk sétálni apát és V-t, az utóbbi vadul vigyorgott.

- Egész jó hely – nézett rám kacsintva.

- Kösz – csóválta meg a fejét. – Szólhattatok volna, hogy közönséget kapok – mosolyogott.

- Csak kíváncsiak vagyunk – mondta az apja. Ez nem jelentette, hogy örül, de ha hajlandó megnézni őt, akkor az haladás. Odalépett hozzá és megpuszilta az arcát, mire magához húzta és átölelte. Ez a beleegyezést jelentette. Aztán odaszaladt hozzájuk kedvenc versenytársa, Verena.

- Nalla, jó végre látni, kislány. Már hiányoltunk. – mosolygott a lány. – Két pasi szeretne kihívni és mindkettő azt hiszi, hogy szabad préda vagy – kacsintott kajánul a lányra, aki erre csak a fejét ingatta.

- Pedig tudhatnák, hogy csak azokkal megyek el egy körre, akik legyőznek. Olyan pedig ez idáig nem volt – nevetett a lány apja arckifejezésén. – Ne aggódj, nincs senki, aki le tudna győzni. Na, jó, talán egy valaki, de ő ki se teszi ide a lábát – gondolt a hozzá kötött harcosra. Odafordult barátnőjéhez és rávágta.

- Lássuk a medvét. Álljon az első a rajthoz. Megyek és bemelegítem a kocsim – odafordult Dariushoz. – Hallgasd a zsaruk vonalát, amíg helyre teszek két kisfiút – vigyorgott.

- Meglesz. – bólintott a férfi. Odafordult a többiekhez – Maradjatok csak itt. Kivetítik a menetet. Utána találkozunk – azzal ott hagyta a döbbent vámpírokat.

Xhex odabújt parancsolójához és Z-re nézett.

- Nyerni fog – bíztatta a harcost. Nem tudta elképzelni, hogy milyen érzés félteni a gyermekét. Azt tudja milyen félteni a szerelme életét. Ha a kettő kicsit is hasonlít egymáshoz, akkor tudja, hogy semmi ilyenre nem készítik fel az életben.

Tíz perc se telt bele és látták a képernyőn, hogy az autók beálltak. Nalla megigazította a biztonsági övet és bekapcsolta a zenét, ahogy szokta. Lehunyta a szemét pár másodpercig, lelkileg felkészült a menetre. Imádott száguldani, szerette a sebességet, a legjobban mégis azt szerette, ahogy az autót kezeli ilyenkor. Koncentrál és eggyé válik a kocsival. Felvillant az első piros jelzés, feldübörögtek a motorok. A második pirosnál túráztatni kezdte a motort, aztán hirtelen felvillant a zöld és a gázpedálra lépett. Felnevetett, mikor a jól ismert érzés kerítette hatalmába. Szerencsére a GPS-be már régen be lettek táplálva az útvonalak. És jól ismerte már mindet. Váltott és lassított, ahol kellett. Egyszer előzte meg az ellenfele, egy kanyarnál, ami után egy hosszú egyenes következett, de mivel Nalla ismerte a terepet, tudta, hogy utána egy éles bal kanyar következik és ott visszaszerezte az előnyét. Persze utána már nem volt messze a cél. Nalla váltott és a gázra taposott. Néhány másodperccel később, elsőként ért át a célon. Lelassított és megállt. Kiszállt és megvárta az ellenfelét. Kezet nyújtott neki, aki csalódottan rázott vele kezet.

- Nem adom fel – vigyorgott a pasas.

- Nem is ajánlom – válaszolta a lány. A férfi eloldalgott és Nalla odasietett a többiekhez. Leginkább apja reakciója lepte meg. Alig, hogy odaért, a harcos felkapta és megpörgette.

- Ügyes vagy, kicsim. – ezzel áldását adva a további versenyzésre.

V csak vigyorgott.

- Nehéz ezt überelni. Ügyes volt. – kacsintott rá.

John mutogatni kezdett és megölelte a lányt.

- Megmondtam vagy megmondtam? – kérdezte Xhex mosolyogva.

- Megmondtad – bólintott a lány.

- Viszont van egy rossz érzésem – mondta komolyra fordítva a szót. Manipulátorként vannak bizonyos képességei és ezek riadót fújnak.

- Mi? – lépett közelebb a két harcos. Tudták, hogy bízhatnak a nő megérzéseiben.

- Kezdi valamiféle sötétség átjárni a versenyt. Mielőtt elindultál nem éreztem, viszont most, hogy a másik autó beállt a rajthoz, határozottan érzek valami negatívat a levegőben. Ismertek, nem mondok ilyeneket feleslegesen. De tény, hogy még nem láttuk a következő ellenfeled. – nézett az autó felé.

- Az autón be van kapcsolva a kamera. Ha bármi történik, azt látni fogjátok. – bólintott Nalla.

- Vigyázz magadra – mormogta az apja.

- Rendben. – azzal visszaült a kocsiba. Tény, hogy ő is érezte azt a furcsa erőt, ami körülvette a kocsit. Megpróbálta lenyugtatni az idegeit, vett néhány mély levegőt és beindította a motort. A szokásos két piros lámpa után, a zöldre felcsikorogtak a kerekek és kilőttek az autók. Nalla meglepetésére a fekete autó átvette a vezetést, de tudta, hogy ez nem tart sokáig. Jobban ismerte a pályákat mindenkinél. Tudta, hogy hol kell vigyázni és hol engedheti szabadon az autót. Két kanyar után jobbra fordultak és végig hajtottak egy forgalmas útszakaszon. Nalla tudta, hogy itt kell figyelni a legjobban, mert a következő kanyar után nem jó az út és egy sikátoron mennek végig. Arra viszont nem számított, hogy az autó neki megy balról. A kocsi végig húzta a sikátor falát, de nem történt nagyobb baj.

- Idióta – kiabálta. – Nem tudod, hogy nem szabad a tűzzel elkezdeni játszani, mert a végén megégeted magad? – mosolygott kárörvendőn a lány. Feldühítette, hogy egy kis ismeretlen valaki, tönkre akarja vágni az autóját. Nallának elege lett a játszadozásból és kiérve a sikátorból lehagyta a fekete autót. A visszapillantó tükörbe tekintve annyit vett észre, hogy az autó felborul a kanyarban és neki csapódik a falnak. Nalla lefékezett és kiszállt a kocsiból, hogy odaszaladjon és kimentse a sofőrt, de felrobbant a kocsi. Nalla megérezte a kocsi felől szálló édes babahintőpor illatát és előkapta a kését. Közelebb ment, hogy megnézze életben van-e a sofőr. Közben megjelent mellette az apja és V.

- Maradj itt – intettek neki. Nalla csak bólintott. Ha egy alantas itt van, akkor lesznek itt többen is. Közben megérkeztek a többiek is. Körülnéztek, de nem találtak több alantast a verseny környékén. A papírjait, és ami a kocsiból maradt azt V és az apja magukkal vitték. Nalla visszament a célhoz és leparkolt.

- A zsaruk kiszagolták a versenyt. El kell tűnnünk. – sietett Darius a lányhoz.

- Szállj be – intett a kocsi felé. Elindultak és maguk mögött hagyták a pályát. Épphogy sikerült meglépniük a rendőrök elől. Nalla leparkolt az egyik szórakozóhely melletti mélygarázsban és kiszállt.

- Mit keresünk itt? – kérdezte a férfi.

- Innom kell valamit erre a dologra – hebegte a lány. Még mindig nem tudta elhinni, hogy egy alantas ellen versenyzett. És nem vette észre. Besietett az első útba kerülő bárba és rendelt egy whiskey-kólát. Felhajtotta és valami erősebbel próbálkozott.

- Nalla, elég lesz. Nyugalom – tette a karjára a kezét Darius. – Menjünk haza. Kimerültél. – mondta nyugodt hangon.

- Igen, rendben – bólintott a lány és hagyta, hogy a férfi vezessen hazafelé.